Naptár

H. Varga Gyula sorozatszerk.

A kommunikáció oktatása 1–6. (Raátz Judit)

Hungarovox Kiadó. Budapest. 2009–2014. 629 oldal

Könyvsorozat a kommunikációs nevelésről

Az egri alapítású Kommunikációs Nevelésért Egyesület 2008 óta minden évben megrendezi a Tudatosság konferenciát, amelyen az előadók az évente változó témakörökben igyekeznek meghatározni a kommunikációnak mint új tantárgyi diszciplínának az értelmezési keretét, illetve a gyakorlati módszereit. A szakmai rendezvényen elhangzott előadásokat az azt követő évben megszerkesztett kötetben olvashatják az érdeklődők. Jelenleg már hat ilyen könyv jelent meg.

Az első kiadványon a sorozat címe is megismerhető: A kommunikáció oktatása 1. A kötet címe, a Tudatosság a kommunikációban (H. Varga 2009) pedig a tanulmányok, előadások tartalmát jelzi. A sorozatszerkesztő H. Varga Gyula beköszöntőjében meghatározza a füzet megjelenésének célját: „módszertani segítséget nyújtani a Magyarországon most induló, de a közoktatásban egyre jobban terjedő kommunikációoktatáshoz. További feladatának tekinti azt is, hogy fórumot teremtsen az iskolai, az iskolán kívüli, a felnőttoktatásban szintén erőteljesen jelen lévő kommunikációs gyakorlatok (tréningek, kampányok stb.) kapcsán zajló szakmai-módszertani vitáknak” (H. Varga 2009: 5). 

A tanulmányok négy egységre tagolódnak. Az első blokk az Elméletek a tudatosságról címet viseli (ez a fejezetcím kettőt kivéve minden megjelent kötetben megtalálható), amely Nemesi Attila László és Szombathelyi Nóra Tudatosság a verbális énmegjelenítésben: kutatási módszerek, dilemmák (9), valamint Balázs Géza Nyelvi tudatosság a kommunikációban (20) című tanulmányát tartalmazza. Az első írás szerzőpárosa saját kísérlettel, DCT (diskurzuskiegészítő teszt) alkalmazásával igyekezett bizonyítani, hogy az egyes beszédszituációk, illetve azok súlya milyen mértékben befolyásolja az énmegjelenítést a kérésekben. A másik tanulmány rövid, ám átfogó képet ad a nyelvi tudatosság fogalmáról és színtereiről, illetve a nyelvi ösztön fogalmáról. Balázs tanulmányában a régi és a legújabb megnyilvánulási helyeket is érinti.

Az első kötet második nagy egysége: A kommunikáció tágabb kontextusai. Az itt olvasható a Tudatosság a médiaszövegek befogadásában (29) című tanulmányban, H. Tomesz Tímea igen alaposan elemzi a médiaszövegek befogadásának tudatosságát, továbbá az ezekkel összefüggésbe hozható szemiotikai, hermeneutikai és retorikai elméleteket. Balázs László hasonló igényességgel veszi sorba a személyközi kommunikáció tudatosságát, annak pragmatikai tényezőit, formális és informális jellemzőit: Tudatosság a személyközi kommunikáció szervezésében (43) címmel. A Tömegkommunikáció és oktatás fejezet két szerzője közül Aczél Petra e kommunikációs forma fogalmát, majd az egyénre történő hatását vázolja föl, „Hatás-vadász”: a tömegkommunikáció hatása és megértése (57) című írásában. Szíjártó Imre pedig A mediális kommunikáció tudatossága a Mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy segédanyagaiban (64) című tanulmányában az akkor érvényben levő NAT alapján tekinti át a tantárgy feladatát, és a hozzákapcsolódó oktatási segédanyagokat. 

A kommunikáció oktatása címet viselő utolsó fejezet két szerzője közül Szőke-Milinte Enikő a kommunikációoktatás módszertani alapjait, annak főbb elméleti és gyakorlati komponenseit összegzi Kommunikációs gyakorlatok, kommunikációs tréningek, Elvi-módszertani kérdések (75) címen, míg Andok Mónika a szövegtípusok (főleg a PISA-felmérés tükrében) és a kommunikációoktatás összefüggéséről ír úgy, hogy a bevezetőben rövid történeti áttekintést is ad a kommunikáció közoktatásban való megjelenéséről: Szövegtípusok relevanciája a kommunikációoktatásban (95). A kötetet a szerkesztő írása – Új szak a tanárképzésben: kommunikációtanár (105) – zárja, amelyben H. Varga Gyula áttekinti az új kommunikációtanári szak helyét, feladatát és módszertanának főbb egységeit.

A sorozat második kötete, A kommunikáció kontextusai (H. Varga 2010) egy évvel később készült el, felölelve az előző évi rendezvény anyagát. A szerkesztő három nagy egységbe rendezte az írásokat. Az Elméletek a tudatosságról fejezetben Czeglédi Csaba Beszéljünk az elméletekről(?) (7) című tanulmányának fő mondanivalóját saját maga így összegzi: „A tárgytudományok szintjén két tudomány, a kommunikációelmélet és a pedagógia néhány alapkérdését fogom tárgyalni, de mindet főként metaelméleti beágyazottságuk szempontjából. A dolgozat elsősorban néhány olyan alapvető, mindkét tudományra nézve releváns metaelméleti kérdéssel foglalkozik, amely természetes módon vezet a végső, ismét tárgytudományos (oktatáselméleti) konklúzióhoz: a kommunikáció oktatásának elengedhetetlen része (vagy ha nem, akkor előfeltétele) a tudás, a tudomány, a tudományos és nem-tudományos elméletek természetének tisztázása, azaz a tudomány metaelméletének megértése” (Czeglédi 2010: 8).

A második nagy egység, A kommunikációoktatás elvi és módszertani kérdései fejezetcím öt írást fog össze. Az első Bencze Lóránt A kommunikációoktatás néhány buktatója (33) című írása, amelyben a kommunikációtanítás egy-két általános tudományelméleti, retorikai és stilisztikai, szociokulturális és antropológiai nyelvészeti gondot okozó pontjára, valamint nélkülözhetetlen kulcsfogalmakra, illetve az igen fontos és a témát meghatározó evolúciós szemléletre hívja föl a figyelmet. H. Varga Gyula A kommunikációoktatás helye és feladatai a magyar oktatási rendszerben (46) című tanulmányában a kommunikációs készségfejlesztés igényéről, illetve annak az oktatási rendszerben elfoglalt helyéről szól. A két szerző által felvázolt ívet mintegy lezárva Balázs László a szerepviselkedés szociálpszichológiai hátterét tipizálja és elemzi A szerepviselkedés szociálpszichológiai háttere (54) címmel. A fejezet további két szerzője a kommunikációs készség fejlesztésének konkrét terepét, illetve módszereit mutatja be. Dobiné Bálint Katalin A kommunikációs tréningek módszertana (64) című írásában átfogó képet ad a tréning fogalmáról, feladatáról és a tréningmódszer sajátosságairól. Vargáné Vizi Csilla pedig konkrét feladatokon keresztül mutatja be, hogy milyen sokféle lehetőséget rejt a drámapedagógia a kommunikációs foglalkozásokon: A drámapedagógiai módszerek alkalmazhatósága a kommunikációoktatásban (74).

Jelen kötet harmadik, egyben záró fejezetében – A kommunikáció oktatása az iskolában – négy igen gyakorlatközpontú írást olvashatunk. Kalóné Gyenes Réka A zene szerepe a kommunikációban (83) című írásában ének szakosként igen jó érzékkel mutat rá arra, hogy a zenei kommunikációnak milyen kiemelten fontos szerepe lenne, és ennek megvalósítása a különböző tantárgyak keretében nem is jelentene nagy feladatot. Hasonlóan gyakorlati témájú írás a Czimer Nikoletta és Kotroczó Dóra szerzőpáros munkája, A Kommunikációs ismeretek című tantárgy tanmenete 9. és 10. osztályban (90), amely a kommunikációs ismeretek feldolgozásához kínál 9. és 10. osztályosoknak részletesen és átgondoltan kidolgozott tanmenetet. Bodrogi Irén a kommunikációoktatás egy kisebb szeletéhez, a PR tanításához vonultat fel ötleteket A PR tanítása (109) címmel. A záró tanulmányban – A nyomtatott sajtó tanulása és tanítása (117) – Bognár Máté nevelőtanár a saját tapasztalatait is felhasználva foglalja össze a nyomtatott sajtó tanulásával és tanításával kapcsolatos javaslatait, módszertani eljárásait.

A harmadik kötet A kommunikációoktatás elvi és módszertani kérdései (H. Varga 2011) címet kapta. A már visszatérő Elméletek a tudatosságról című fejezetben Czeglédi Csaba a második kötetben megjelent tanulmányát folytatja. A kommunikáció oktatásának elméleti kérdései II. (9) címet viselő írásában a tudás, a velünk született és a megszerzett tudás fogalmát igyekszik bemutatni empirista és konstruktivista nézőpontokon keresztül. Érinti a tudomány és a tudományos tudás kapcsolatát, természetét, majd kitér az elméleti elköteleződés és az oktatás viszonyára.

Az első kötetből már ismert cím itt is megjelenik, A kommunikációoktatás tágabb kontextusai, amely két kiváló kutató tanulmányát vezeti be. Bencze Lóránt A kommunikáció mint megújulás és kibontakozás című írásában nagy utat jár be az oktatás jelenlegi helyzetétől, a kommunikációoktatás elméleti és gyakorlati gyökerein, tartalmi meghatározottságán keresztül a tantárgy tartalmi céljának meghatározásáig. Balázs Géza Egy magyar nyelvészeti pragmatika tematikája (48) című tanulmánya a pragmatika alapjaiba vezeti be az olvasót. A cikk mellékleteként olvashatóak az oktatásban is használható pragmatikai témák és témakörök, valamint a pragmatikai alapfogalmak kislexikona, amelyek hasznos segítséget nyújthatnak az anyanyelvi órákon is.

A harmadik nagy egységben, A kommunikációoktatás elvi és módszertani kérdései című fő fejezetben H. Varga Gyula az előző években megírt gondolatait viszi tovább A kommunikációoktatás helyei a Nemzeti alaptantervben (63) című írásában. Részletesen vizsgálja a kommunikációs kompetencia fejlesztésének, a kommunikációnak mint tantárgynak az oktatási lehetőségeit az akkor érvényben levő oktatási dokumentumok tükrében. Balázs László hasonlóan, szinte előző tanulmányainak továbbgondolásaként igen részletesen szól a kommunikációs készségfejlesztésben is jól alkalmazható, Eric Berne nevéhez köthető tranzakcióanalízis alapjairól és ennek a kommunikációoktatással való összefüggéséről: A kommunikációoktatás tranzakcióanalitikus megközelítése (81). H. Tomesz Tímea Kommunikáció- vagy médiaoktatás? Határkérdések című írásában a szövegek oldaláról vizsgálja, hogy az oktatásban hol van a helye, mi a módja a kommunikációs helyzetnek, a célnak megfelelő üzenet, stratégia kiválasztásának. A szerző e vizsgálatot leszűkítette a kommunikáció- és médiaoktatásra. Ha az anyanyelvi követelményeket tartalmazó dokumentumokat is vizsgálta volna, talán még árnyaltabb képet kapott volna.

A kötet utolsó fejezetének – A kommunikáció oktatása az iskolában – három írása gyakorló tanárok gondolatait összegzi. Csépányi-Fürjes Mária A kommunikációoktatás személyiségfejlesztő aspektusai (103) kérdéskörében fejti ki gondolatait, míg Tóthné Eszes Éva saját iskolaigazgatói tapasztalatait is fölhasználva, a különböző fellépő konfliktushelyzetek megoldására használt IPR-módszert (integrációs pedagógiai rendszer) elemzi: Kommunikációoktatás – konfliktuskezelés (110). Bodrogi Irén igen fontos, alig tárgyalt és kutatott területről szól: Az intraperszonális kommunikáció fejlesztésének lehetőségei a kommunikációórákon (120) című tanulmányában.

2012-ben a sorozat negyedik kötete A kommunikációoktatás tartalmi kérdései címmel jelent meg (H. Varga 2012). A már megszokott formátumú könyvben a szerkesztő az eddigiektől eltérően most csupán két fő témakört kialakítva rendezte a 2011-es konferencia-előadások írott változatát. Az első nagy témakör: A kommunikációoktatás tartalmi és módszertani kérdései. Az ide sorolt négy írás közül Szőke-Milinte Enikő Stratégiák a kommunikációtanításban (9) című tanulmányában három tanítási-tanulási stratégiát mutat be úgy, hogy egy, az üzleti kommunikáció oktatásához készült tankönyvből vett példával szemlélteti a megállapításokat. H. Varga Gyula írásában – A kommunikációoktatás diszciplináris kerete (27) – néhány támpontot ad ahhoz, hogy miként tekinthetjük a kommunikációt tantárgynak, miben különbözik e készségfejlesztő tárgy diszciplináris kerete a hagyományos értelemben vehető közismereti tantárgyaktól. Az írást egy igen részletes, jól strukturált tanmenet is kiegészíti. Eck Júlia a Kommunikációoktatás vs. drámapedagógia (39) összehasonlítását végzi el. A szerző a kommunikációt oktatóknak számos, a drámapedagógia eszköztárából vett példát vonultat föl. Balázs László Módszerek és gyakorlatok a kommunikációoktatásban (51) címmel részletes, átfogó képet ad arról, hogy mi a feladata egy kommunikációt tanító pedagógusnak, milyen módszereket kell és érdemes ismernie, alkalmaznia. A szerző mindezek mellett igen részletes, konkrét címeket, honlapcímeket tartalmazó módszertani segítséget is nyújt.

A második és ebben a kötetben a befejező nagy fejezet ismét a gyakorló tanárok írásait tartalmazza: A kommunikáció oktatása az iskolában. Tóthné Jansik Erzsébet tucatnyi módszertani eljárást, fortélyt tesz közzé A kultúraközi kommunikáció oktatásának szükségessége (65) című írásában, Ungváriné Dóka Mária pedig a kooperatív módszerek használatára biztatja tanártársait Kooperatív tanulási technikák és kommunikációórák (84) című tanulmányában. Pálos Tamásné egy 173 fővel elvégzett kérdőíves minta alapján fogalmaz meg jó néhány fontos jellemzőt a középiskolások stiláris képességeiről, és számol be minderről A középiskolások kommunikációs stílusa (75) című tanulmányában. Ahogy a szerző maga is megjegyzi, a megállapításokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen az eredmények a diákok önértékelő írásbeli válaszai alapján fogalmazódtak meg. Az iskola világának szervezeti kommunikációjával foglalkozott Tóth Lászlóné Stratégiai tervezés, marketingelemzés egy oktatási intézményben (105) és Hollóné Berecz Erika Egy középiskola kommunikációs szervezettsége (113) című írása.

A hatékony kommunikáció (Balázs–H. Varga 2013) figyelemfelkeltő címmel vált ismertté A kommunikáció oktatása sorozat 5. száma. A három nagyobb témakört taglaló kötetben tizenöt szerző publikál, illetve új elemként egy könyvismertetés zárja az anyagot. A kommunikációoktatás tágabb kontextusai fejezet nyitó írása Bencze Lóránt Hatékony kommunikáció a bahtyini nyelvfelfogás nyomán (9). A szerző a XX. század jelentős teoretikusának gondolatait felhasználva analizálja a hatékonyság jellemzőit, amelyek sok tekintetben rokoníthatók az antropológiai nyelvészettel. Andok Mónika írásában – A hatékonyság fogalma eltérő kommunikációs modellekben (18) – szintén az előző fogalmat járja körbe, és azt különböző, ismert kommunikációs modellekben (például tranzaktív, interaktív, participációs) mutatja be. Elmélet és gyakorlat a kommunikációs tankönyvekben (24) című írásában Szőke-Milinte Enikő két, a tudományos megismerés természetéből levezethető tartalomkiválasztási alapelvet ismertet, amelyek jól megférnek egymás mellett, és párhuzamosan alkalmazhatók a tankönyvi elmélet és gyakorlat szelekciójában. Balázs László egy iskolai közegben történt felmérésen alapuló konfliktuskezelési és -megoldási technikákat sorakoztat föl, és elemzi azokat Konfliktuskezelés és szervezeti magatartás (38) című írásában. H. Varga Gyula a hatékony kommunikáció főbb érvényesülési területeit számba véve részletezi az iskolai munkában meglévő hatékonyság területeit, módszereit A kommunikáció hatékonysága az iskolai munkában (50) címmel.

A kommunikációoktatás tartalmi és módszertani kérdései fő fejezet tanulmányaiban megszólaló gyakorló pedagógusok közül Balogh Adrienn a tárgy modultárgyként való oktatásáról ad teljes, átfogó körképet A kommunikáció oktatása modultárgyként (63) című írásában. Kazár Ágnes az idegen nyelvi órák adta lehetőségekről számol be a Gondolatok az idegen nyelvű kommunikációoktatásról (78) című tanulmányában, míg Sebőné Szebegyinszki Erzsébet a kommunikációoktatásnak az ügyviteli képzésben betöltött szerepét taglalja: Akommunikációoktatás helye és szerepe az ügyviteli képzésben (96). Deák Johanna Erzsébet a tanórán való motivációs lehetőségeket és ezek eredményeit vizsgálja egy, a tanárok körében végzett papír alapú és online kérdőíves felmérés segítségével: Motivációs lehetőségek és eredmények vizsgálata a 21. századi oktatásban (87).

Igen érdekes és tanulságos megállapításokat olvashatunk A kommunikációoktatás és környezetecímű fejezet írásaiban. A hat tanulmány sokféle szemszögből igyekszik bemutatni azokat a kommunikációs elemeket, amelyek segíthetik az iskolának mint szervezetnek a hatékony működését. Suszter Gábor a tanári kommunikáció hatékonyságának ismérveit gyűjtötte egybe a szakirodalom és a diákok meglátásai alapján Hatékony a tanári kommunikáció? (107) című írásában. Janáčková Anikó Merjünk beszélni róla – A tanári fe(lké)szültség (113) című munkájában nem csupán látleletet ad a tanároknak stresszt okozó tényezőkről, hanem a pszichoanalízisből ismert Bálint-módszer nevelési problémamegoldásban való alkalmazását és annak hatékonyságát is bemutatja. Fodor Réka A hatékony kommunikáció feltételei a pedagógus és a szülő viszonyrendszerében (120) című írásában igen fontos területét érinti az iskolai kommunikáció egyik fajtájának: a pedagógus és a szülő között zajló kommunikációt. Az iskola világában maradva Tomori Tímeától a közoktatás hatékony vezetői stílusairól, azok típusairól olvashatunk: Hatékony vezetői stílusok a közoktatásban (125). Boros Erika írása egy egri szakközépiskola PR-tevékenységén keresztül hívja föl a figyelmet arra, hogy mi mindent lehet tenni az iskola arculatának kialakításáért:Az iskolai PR és a vonzó intézményi arculat kialakítása (135).

Az 5. kötetben újdonságként jelenik meg a Könyvespolc, amely itt nem más, mint H. Tomesz Tímea recenziója Aczél Petra 2012-ben megjelent Médiaretorika című könyvéről.

A sorban a hatodik füzet az utolsó, amely idén, azaz 2014-ben jelent meg. Ez a legterjedelmesebb, 182 oldalas könyv A kommunikáció(s készségfejlesztés) tantárgyközi szerepe, lehetőségei (Balázs et al. 2014) címet kapta. A négy nagyobb témakör 14 publikációt foglal magába, amelyet egy könyvismertetés bővít ki kötetzáróként. A sorozat korábbi számaiból is ismert Elméletek a tudatosságról első nagy fejezet nyitó írásában Andok Mónika a fiatalon elhunyt amerikai Brant Burleson professzor munkája alapján ismerteti meg az érdeklődőt a támogató kommunikáció fogalmával, típusaival és működési mechanizmusával: A támogató kommunikáció típusai, mechanizmusa és készségfejlesztése (7). Balogh Adrienn A dilemmavita mint a készségfejlesztésének eszköze (18) című írásában egy speciális módszer, a dilemmavita a bemutatásán keresztül szól a kommunikációs készségfejlesztés lehetőségeiről és fontosságáról. A kötetek tanulmányaiban nem először esik szó a kommunikáció és a személyiségfejlődés/-fejlesztés kapcsolatáról. H. Tomesz Tímea írása, a Kommunikációoktatás és személyiség-fejlesztés (30) is e két terület elválaszthatatlan voltáról, a kommunikációoktatás személyiséget fejlesztő módszereinek hangsúlyozásáról szól. Igen érdekes és tanulságos Balázs László tanulmánya, Az iskolai klíma hatása a tanulók teljesítményére (38) az iskolát mint szervezetet, illetve ennek hatását vizsgálja külföldi és hazai kutatások adataival alátámasztva.

A kommunikációoktatás elméleti kérdései második nagy egységének mindkét tanulmánya a konferenciák során már többször is érintett témákat új nézőpontból világítja meg. Szőke-Milinte Enikő A kommunikáció tanítása – a tanítás kommunikációja (57) című írásában a pedagógusok kommunikációját elemzi, és áttekintő képet ad arról, hogy miben tér el jellegében és hatékonyságában is a tanítás során alkalmazott tranzakcionális és interakcionális paradigma. H. Varga Gyula a kommunikációs készségfejlesztés formáit veszi számba a legfrissebb oktatási dokumentumok alapján, illetve bemutatja, hogy e fejlesztésben a különböző műveltségi területeket tekintve milyen lehetőségek rejlenek: A kommunikációs készségfejlesztés tantárgyközisége (74). E tanulmány folytatásának is tekinthetjük a füzet harmadik nagy egységét, A kommunikációoktatás tantárgyközi kapcsolatai címűt. A gyakorló pedagógusok tollából született írások közül Pásztor Judit témája: Kommunikációs készségfejlesztés a sajátos nevelési igényű tanulók körében (91). A további írások is különböző tantárgyak kereteiben mutatják be a kommunikációs kompetencia fejlesztésének lehetőségeit:

Forgácsné Herceg Katalin Kommunikációs készségfejlesztés irodalomórán (101), Dudás Krisztina Kommunikációs készségfejlesztés történelemórán (105), Pásztor Attila Kultúraközi kommunikáció az idegen nyelvi órákon (117), Borbély Edit Júlia Tantárgyi koncentráció a médiaórán (123). Mind az öt írás gyakorlatközpontú, a mindennapi oktatásban jól használható ötleteket tartalmaz.

A Kommunikációoktatás és újmédia fejezet az új kommunikációs eszközök használatával és tanításával foglalkozik. Ez a fejezet igen nagy segítséget ad a gyakorló pedagógusoknak abban, hogyan építsék be az új kihívásokat jelentő formákat a tananyagba. Béres Lilla Az újmédia kompetenciái a kommunikációtanításban (131) című, egy saját felmérést is tartalmazó írásában összefoglalja, hogy a mai pedagógusok miben látják a diákok kommunikációjának változását, és ezt a tényt milyen mértékben befolyásolják az új kommunikációs eszközök. Alapos, ötletes és az elméleti háttér mellett gyakorlatközpontú Sztaskó Richard Az internetes mémek tanítása kommunikációórán (143) című munkája, amelynek elolvasása után minden tanár kolléga kedvet kap a jelenséggel való tanórai foglalkozáshoz. Kiss Tímea Az internetnyelv alkalmazásának korrekciója (161) címmel azt a jelenséget tárgyalja – a szakirodalmat és saját tapasztalatait is fölhasználva –, hogy az internet milyen hatással van a tanulók nyelvhasználatára, és ezt a problémakört hogyan lehet kezelni, hogyan, milyen gyakorlatokkal lehet rávezetni a tanulókat arra, hogy különbséget tudjanak tenni a kommunikációs helyzet és stílus között.

A kötetet záró Könyvespolcban Balogh Adrienn ismerteti Balázs László 2013-ban megjelent A kommunikációs gyakorlatok vezetésének módszerei. Módszerek, eszközök, feladatok (Gamma Kiadó, Eger) című könyvét.

A fent bemutatott sorozat minden kötetét és írását a szakma képviselői lektorálták. A kellemes formátumú, jól áttekinthető könyvek technikai szerkesztését mind a hat esetben Balázs László végezte.

Abban a reményben, hogy a konferenciasorozat folytatódik, az ott elhangzó előadások írott formában továbbra is megjelennek, csak ajánlani tudom az eddigi kiadványokat. Ajánlani tudom a kutatóknak, az egyetemi és a főiskolai hallgatóknak, de legfőképpen azoknak a tanároknak, akik fontosnak tartják a kommunikációs kompetencia fejlesztését és a módszertani megújulást.

Irodalom

Balázs László – H. Tomesz Tímea – H. Varga Gyula (szerk.) 2014. A kommunikáció(s készségfejlesztés) tantárgyközi szerepe, lehetőségei. A kommunikáció oktatása 6. Hungarovox Kiadó. Budapest.

Balázs László – H. Varga Gyula (szerk.) 2013. A hatékony kommunikáció. A kommunikáció oktatása 5. Hungarovox Kiadó. Budapest.

Czeglédi Csaba 2010. Beszéljünk az elméletekről(?). In: H. Varga Gyula (szerk.) A kommunikációoktatás kontextusai. A kommunikáció oktatása 2. Hungarovox Kiadó. Budapest. 7–33.

H. Varga Gyula (szerk.) 2009. Tudatosság a kommunikációban. A kommunikáció oktatása 1. Hungarovox Kiadó. Budapest.

H. Varga Gyula (szerk.) 2010. A kommunikációoktatás kontextusai. A kommunikáció oktatása 2. Hungarovox Kiadó. Budapest.

H. Varga Gyula (szerk.) 2011. A kommunikációoktatás elvi és módszertani kérdései. A kommunikáció oktatása 3. Hungarovox Kiadó. Budapest.

H. Varga Gyula (szerk.) 2012. A kommunikációoktatás tartalmi kérdései. A kommunikáció oktatása 4. Hungarovox Kiadó. Budapest.

A hat kötet tartalomjegyzéke itt tekinthető meg.

Raátz, Judit: Book series about communication education 

Az írás szerzőjéről

Vissza a 2014. évi 3. szám tartalomjegyzékéhez