Naptár

Benő Attila – Sárosi-Márdirosz Krisztina szerk.

Román–magyar oktatásterminológiai szótár (Gál Noémi)

AESZ-FÜZETEK 12. ANYANYELVÁPOLÓK ERDÉLYI SZÖVETSÉGE KIADÓ. SEPSISZENTGYÖRGY. 2008. 152 oldal

Oktatásról oktatóknak

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének gondozásában, az AESZ-füzetek 12. számaként jelent meg 2008 nyarán a Benő Attila és Sárosi-Márdirosz Krisztina szerkesztette Román–magyar oktatásterminológiai szótár. A szótár munkálatai 2003 és 2006 között a Szabó T. Attila Nyelvi Intézetben folytak, számos munkatárs közreműködésével és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával. Ez a szótár voltaképpen egy olyan nagyszabású nyelvtervezési, korpusztervezési munka újabb eredménye, amelynek során már két, hasonló jellegű munka is megjelent: a román–magyar közigazgatási szótár (Fazakas 2002), valamint párja, a magyar–román közigazgatási szótár (Benő 2004).

Jogos kérdés, hogy miért is van szükség az ilyen jellegű munkákra. Kisebbségi magyar nyelvhasználatunk egyik jellegzetessége, hogy bizonyos szókincsbeli rétegekben fokozottan tetten érhető a többségi nyelv hatása, és amikor a kisebbségi magyar beszélő (legyen az diák, tanár, szerkesztő, fordító vagy csak egyszerű nyelvhasználó) ezekkel a szókincsbeli rétegekkel találkozik, elbizonytalanodik abban, hogy melyik államnyelvi szónak mi a pontos magyar megfelelője. A szókészletünknek ezek a bizonytalanságot kiváltó elemei elsősorban a hivatalos szférát, a közigazgatási és az oktatási nyelvhasználatot jellemzik. Ilyen célból jöttek hát létre a fent említett szótárak, a magyarítás és – ami talán a legfontosabb – az egységesítés szolgálatában. Itt fontos megemlíteni, hogy a szerkesztők bevallása szerint a szótár próbaváltozat, amelyet egy nagyobb, bővített, javított kiadás fog követni, amelynek szerkesztésében az olvasók, pedagógusok megjegyzéseit, észrevételeit is figyelembe kívánják venni.

A szótár ebben a formájában az oktatással kapcsolatos szakszókincs leggyakoribb elemeit tartalmazza, olyan szempontból azonban interdiszciplináris, hogy az oktatási és nevelési szaknyelv rétegzettsége következtében pszichológiai, társadalom- és természettudományi, jogi és közigazgatási lexikai elemeket is tartalmaz.

A szótár három egységből áll: az első maga a szójegyzék, amely mintegy 2300 szócikket foglal magában. Ennek összeállításában romániai oktatással és oktatásszervezéssel kapcsolatos szövegeket, szabályzatokat vettek alapul. Közöttük volt például a romániai oktatásügyi reformtervezettel foglalkozó közlemény (Buletinul 1999, 2000). A magyar nyelvi megfelelők megállapításához pedig – a már említetteken kívül – számos romániai és magyarországi oktatásügyi kiadványt felhasználtak (Nagy 1976–1979, Fodor 1999). A második részben a szakágazatok, szakirányok és szakosztályok magyar megfelelői találhatók (mint pl. profil artistic – művészeti szakirány, specializarea matematică-fizică – matematikai-fizika szakosztály). A harmadik rész, amelynek összefoglaló címe Tulajdonnevek, három fejezetet tartalmaz: az első a magyar tannyelvű és a magyar tagozattal működő középiskolák neveit összesíti megyénként, a második az egyetemek és főiskolák magyar neveit sorolja fel, a harmadik pedig a pedagógiai intézmények és egyesületek, valamint a különböző karok, tanszékek és tanszékcsoportok elnevezéseit tartalmazza. A szerkesztők a kiadványt használati útmutatóval is ellátták a minél könnyebb eligazodás céljából.

A címszók megszerkesztésében, bokrosításában a szószerkezetek a megfelelő jelentéshez sorolódnak. A címszók összeállításában elöl szerepel az alaptag, utána következnek azok a szerkezetek, amelyekben a címszó első tagként jelenik meg (inspector de specialitate, inspector şcolar), ezeket követik betűrendben azok a formák, amelyekben nem első tag  a címszó (pl. conducerea instituţiei de învăţământ).

Kijelenthetjük, hogy a szótár valós hiányt pótol. Nemcsak tanárok, oktatók, diákok forgathatják haszonnal, hanem fordítók, újságírók és mindazok, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek vagy kerülnek a romániai magyar oktatás kérdésével. Fontos az, hogy minél többen tudomást szerezzenek erről és a korábbi kiadványokról, hogy a már megjelent munkák valóban hatással lehessenek azokra a nyelvhasználati színterekre, amelyeket még a bizonytalanság, az abból fakadó sokféleség és pontatlanság jellemez.

Irodalom

Benő Attila (szerk.) 2004. Magyar–román közigazgatási szótár. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Sepsiszentgyörgy.

Buletinul informativ al proiectului de reformă a învăţământului preuniversitar. 1999. MEN. 1–7.

Buletinul informativ al proiectului de reformă a învăţământului preuniversitar. MEN. 1–11.

Fazakas Emese (szerk.) 2002. Román–magyar közigazgatási szótár. Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Sepsiszentgyörgy.

Fodor László (szerk.) 1999. Dicţionar psihopedagogic român–maghiar. Ed. Educatio. Cluj Napoca.

 Nagy Sándor (főszerk.) 1976–1979. Pedagógiai lexikon I–IV. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Az írás szerzőjéről

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2008. 3–4. szám tartalomjegyzékéhez