DOI: 10.21030/anyp.2019.3.8

Lőrincz Gábor – Lőrincz Julianna – Simon Szabolcs (szerk.)

A magyar mint anyanyelv, kisebbségi és idegen nyelv oktatási kérdései és oktatási segédletei (Rási Szilvia)

   

SELYE JÁNOS EGYETEM. KOMÁROM. 2018. 334 OLDAL.

 

Tananyagok, módszerek, nézőpontok a magyar nyelv tanításában

 

A magyar nyelv tanítása különböző kulturális és nyelvi környezetekben valósulhat meg: Magyarországon többségi anyanyelvi közegben, a szomszédos államokban, a határon túli magyarok kisebbségi anyanyelvi közegében, a nem magyar anyanyelvűnek pedig idegen nyelvként. Ezeknek a helyzeteknek a változatos oktatási kérdéseit taglalja a Selye János Egyetem Tanárképző Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék mellett működő Variológiai Kutatócsoport tanulmánykötete, amely A magyar mint anyanyelv, kisebbségi és idegen nyelv oktatási kérdései és oktatási segédletei címet viseli. A Lőrincz Gábor, Lőrincz Julianna és Simon Szabolcs szerkesztette, 2018 őszén megjelent kötet a csoport nyolcadik szimpóziumának összegyűjtött tanulmányait tartalmazza. A Variológiai Kutatócsoport elsődleges célkitűzései közé tartozik, hogy olyan nyelvészeti és szakdidaktikai szakirodalmat dolgozzanak ki, amellyel fejleszthető a magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatásának a minősége, különös tekintettel a szlovákiai magyar oktatásügyre.

Nem véletlen, hogy a kutatócsoport több szempontból járja körbe a magyar nyelv tanítását, hiszen kisebbségi helyzetben tanítják a magyar nyelvet, kapcsolatot tartva magyarországi és más, határon túli nyelvészekkel, műhelyekkel is, ebben az összetett nyelvi környezetben igyekeznek körülhatárolni a feladataikat, a céljaikat. A tanulmányok többek között bemutatják a szlovákiai magyar nyelv és irodalom tantárgy országos szintű pedagógiai méréseinek, mérőeszközeinek a hiányosságait, a határon túli pedagógusok nyelvjárási és nyelvhasználati attitűdjét, valamint betekintést nyújtanak a magyar tanítási nyelvű általános iskolák felső tagozatán alkalmazott szlovák nyelvi tankönyvekbe is. Olvashatunk az anyanyelv, az államnyelv és az idegen nyelvek kétnyelvű környezetben való tanulásáról, a nyelvtantanításról netnyelvi példák segítségével, illetve a populáris irodalom oktatási kérdéseiről is. Több tanulmány is foglalkozik az anyanyelv és az államnyelv kapcsolatával, illetve a magyarországi, a szlovákiai és a romániai magyar tankönyvek elemzésével.

A kötet tanulmányainak egy része a magyar anyanyelvi nevelést vizsgálta. Vörös Ottó A másod/harmadnyelv tanulásának gyökerei az anyanyelvi oktatásban című tanulmányában (9–13) leírja, hogy szerinte a magasabb nyelvi műveltség, amely az anyanyelvi ismeretekhez kapcsolódik, eljuttathatja a tanulókat a nyelvekben való jártasság megszerzéséhez. Domonkosi Ágnes A nyelvi udvariasság és kapcsolattartás helye és lehetőségei az anyanyelvi nevelésben című írásában (14–28) hangsúlyozza a nyelvi kapcsolattartás, a megszólítások anyanyelvi nevelésen belüli szerepét és fontosságát. Az Úton a 21. század iskolájához címet viseli Tóth Etelka tanulmánya (29–46), amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a digitalizáció korában a technológiának az iskola szerves részévé kell válnia. A szerző bemutatja a RevoEd rendszert, amely egyaránt alkalmas az anyanyelvi tananyag elsajátítására, gyakorlására és ellenőrzésére. A következő dolgozat, amely anyanyelvi nevelési kérdést tárgyal, Schirm Anita (Nem) mindennapi metaforák nyomában, avagy miért nem tud kilépni a nyelvészet az elefántcsonttoronyból című írása (82–100). A szerző a nyelvtanoktatás metaforaképét nyolc tankönyvcsalád azon tankönyveiben vizsgálja, amelyek részletesen tárgyalják ezt a témakört. A vizsgálat rávilágít arra, hogy melyek azok a metaforaértelmezések és -típusok, amelyek dominálnak a tankönyvekben, és nagy szerepük lehet abban, hogy elidegenítsék a tanulókat a nyelvtan tanulásától. Pesti János a szövegértés problematikájával foglalkozik A szövegértés gondjai az általános iskolában című tanulmányában (101–110). A hagyományos hangtan-szótan-mondattan sorrenddel ellentétben a szerző úgy véli, hogy a mondattan-szótan-hangtan sorrend hatékonyabb lehet a szövegértés fejlesztésében. Grund Ágnes A tanári értékelő megnyilatkozások vizsgálata osztálytermi kontextusban című írásában (111–125) kezdő pedagógusok szóbeli értékelő megnyilatkozásait vizsgálja. Lőrincz Gábor Szemantikaoktatás a mentális lexikon működésének tükrében című tanulmánya (199–220) egy középiskolai feladatsor segítségével szemlélteti, hogyan használhatók a pszicholingvisztika eredményei a jelentéstan oktatásában, ezáltal téve érdekesebbé a magyar nyelvi órákat a tanulók számára. Istók Béla írása (221–237) – A ritkább szóalkotási módok témaköre az újgenerációs tankönyvekben és munkafüzetekben – a magyarországi OFI-s tankönyvekben vizsgálja az általa „gyakoritkának” nevezett, azaz a leíró nyelvtan kategorizációjában ritkábbnak minősített, a szlengben, az ifjúsági nyelvben azonban gyakorinak számító szóalkotási műveleteket, továbbá összehasonlítja az eredményeket a szlovákiai magyar nyelvtankönyvekkel. Szerdi Ilona a Szófajtani gyakorlatok netnyelvi példákkal című tanulmányában (238–248) a szófajtan témaköréhez kapcsolódó módszertani javaslatokat mutat be. Olyan ötleteket, gyakorlatokat ír le, amelyek internetes közegből vett nyelvi példákkal motiválják a Z és az alfa-generációkat az anyanyelvi ismeretek megszerzésére.

A kötet tanulmányainak második nagy csoportja a magyar nyelv kisebbségi nyelvként való tanulását/tanítását mutatja be. Lőrincz Julianna írásában (185–198) – amely A kontrasztív nyelvészet és a kontrasztív stilisztika elméleti és oktatási kérdései címet viseli – az összehasonlító nyelvészet témakörét vizsgálja. A szerző bemutatja azokat a módszereket, tapasztalatokat, amelyek a kontrasztív nyelvészet tantárgy oktatása során felmerültek a komáromi Selye János Egyetemen, ahol a magyar nyelv már kisebbségi nyelvként van jelen. A következő ilyen témájú dolgozat (47–67) szerzője Simon Szabolcs, a címe pedig Az anyanyelv, az államnyelv és az idegen nyelvek tanulása kétnyelvű környezetben. A szerző kutatásában egy felvidéki magyar gimnázium magyar, szlovák és idegen nyelvi képzését vizsgálja, illetve arra világít rá, hogyan zajlik az iskolai nyelvoktatás kétnyelvű környezetben. Nyelvi értékvizsgálattal foglalkozik Danczi Annamária Nyelvjárási és nyelvhasználati attitűdvizsgálat határon túli pedagógusok körében című tanulmánya (68–81), amelyben a szerző három régió (Felvidék, Kárpátalja, Erdély) pedagógusainak a nyelvi attitűdjét mutatja be. A munkából kiderül, hogy a tanárok törekszenek arra, hogy elzárkózzanak a különböző nyelvváltozatokat érő negatív értékítéletektől. Verbók Boglárka Országos szintű pedagógiai mérések a szlovákiai magyar általános és középiskolák magyar nyelv és irodalom tantárgyában című tanulmányában (158–175) a szlovákiai magyar oktatás meghatározó országos mérőeszközeit nyelvi-didaktikai szempontból elemzi. A romániai magyar fakultatív magyaroktatás tárgykörét vizsgálja Magyari Sára. Írása (176–184) arra keresi a választ, hogy mit értünk Romániában fakultatív magyartanításon, illetve milyen intézményes erőfeszítések alapozzák meg ennek a tanítási formának a működését. A funkcionális stilisztikai alapú elemzések segédanyagként történő alkalmazása az oktatásban című tanulmány (249–264) szerzője Némety Alexandra, aki módszertani szempontból vizsgálja Petőfi Sándor verseinek funkcionális stilisztikai elemzését, illetve e módszer oktatásbeli alkalmazhatóságát. A munka gyakorlati részében leírt kérdések és feladatok hozzájárulhatnak a szlovákiai Magyar irodalom középiskolai tankönyv Petőfi-anyagának a bővítéséhez.

A további tanulmányok a magyar mint idegen nyelv kérdéseihez kapcsolódnak. Illésné Kovács Mária és Kecskés Judit Együtthaladó – magyar mint idegen nyelv digitális oktatási segédletekcímmel mutatta be a Z generációnak tervezett digitális oktatási eszközt (126–141). A digitális tananyagot és a SpellTogether/Betűző applikációt olyan 5–6. évfolyamos migráns tanulók számára készítették, akik a magyart idegen nyelvként tanulják. Misad Katalin A magyar mint idegen nyelv oktatásának módszertani kérdései a pozsonyi Comenius Egyetemen című tanulmánya (142–157) a Comenius Egyetemen tanuló nem magyar anyanyelvű hallgatók magyarnyelv-oktatását mutatta be. Véleménye szerint a magyar mint idegen nyelv tanítására a funkcionális szemléletű grammatikatanítás a legalkalmasabb.

A tanulmánykötet néhány további szerzője a magyar nyelv tanítását irodalmi aspektusból közelíti meg. Baka L. Patrik A barkácsmester összefércelt mesevilága, Lakatos István Dobozváros című regényéről (doboztankönyv-fejezet) című tanulmánya (265–281) óratervként, oktatási segédanyagként is alkalmazható. A munka Lakatos István Dobozváros című meseregényét látja el drámapedagógiai, hermeneutikai és íráskészség-fejlesztő gyakorlatokkal, így illeszkedve be a doboztankönyv fejezetei közé. Ugyancsak a doboztankönyv-sorozathoz tartozik Vida Barbara Borzongó tanóra, Veres Attila novellái és a magyar weird-irodalom (doboztankönyv-fejezet) című munkája (282–296), amelyben a szerző a vizsgált novellák oktatásban való lehetséges szerepére világít rá. A tanulmány célja, hogy feltárja a kortárs magyar spekulatív fikciós irodalom népszerűségének az okait, illetve hogy bemutassa ennek újszerű törekvéseit. Szerepel a kötetben két olyan tankönyvelemző tanulmány is, amely nem a magyar nyelv oktatását problematizálja. Tóth Péter munkájában (297–316)  Az első magyar nyelvű rajzkönyvek a tankönyvkutatás középpontjában – a történeti tankönyvkutatás szempontjai alapján elemzi a debreceni Református Kollégium első rajztanára, Sárvári Péter kétkötetes rajztankönyvét. A tanulmánykötet utolsó írása (317–323) Benčatová Ľudmila és Bujáková Beatrix munkája, amelynek címe a Betekintés a magyar tanítási nyelvű alapiskolák felső tagozatán használt szlovák nyelvi tankönyvekbe. A szerzők a magyar tanítási nyelvű általános iskolák jelenleg is használatban lévő szlovák nyelvi tankönyveit elemzik grafikai, nyelvi, didaktikai szempontból.

A bemutatott gazdag és sokszínű tanulmánykötet a magyar mint anyanyelv, kisebbségi és idegen nyelv oktatási kérdéseit különféle megközelítésből tárgyalja. A kötetben többek közt olvashatunk a magyar nyelv oktatási helyzetéről Szlovákiában, a magyar és az idegen nyelvek kétnyelvű környezetben való tanulásáról, magyarországi, romániai és szlovákiai tankönyvek elemzéséről, valamint a populáris irodalom oktatási kérdéseiről is, amelyek összességében mind a magyar nyelv tanítását gazdagítják. Mindezek alapján a kötetet minden gyakorló pedagógus, tanárjelölt, nyelvészettel, irodalommal, oktatással foglalkozó szakember is haszonnal forgathatja.

Rási, Szilvia: Learning materials, methods, and viewpoints in the teaching of Hungarian

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2019. évi 3. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–