Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Hétvári Andrea

Mesefonál, mesegyöngy

 

Tisztelt Szerkesztőség! Kedves Olvasók!

 

Ritkán esik szó szakmai berkekben a gyermekirodalomról és a mesekönyvekről. Költőként, íróként, meseíróként most mégis erre terelném a szót. Nemrégiben mutattuk be az újpesti Megyeri Klubban – néhány hónappal korábban pedig az egyik belvárosi Líra Könyvesboltban – a szülők és a kisgyermekek nagy-nagy örömére Garay Zsuzsanna Gyöngyös mesék című kötetét (Garbo Kiadó. Budapest. 2013) (1. kép). Valamennyien tudjuk, hogy milyen hatalmas a kínálat napjainkban a gyermekkönyvkiadás területén. Talán azon is sokan elgondolkodtunk, mennyi ebből a hatalmas termésből a valóban gyermekeknek való, a valóban értékeket közvetítő, irodalmi igényességű munka. A Gyöngyös mesék olyan mesekönyv, amelynek minden kisgyermekes család polcán ott volna a helye, hogy miért, azt mindjárt elmesélem: csak lépjük át együtt a mesevilág titokzatos küszöbét!

1. kép

Garay Zsuzsanna Gyöngyös mesék című kötetének címlapja

 

Nem is gondolnánk, mennyi minden történhet egy gyönggyel. Elgurul, lánc lesz belőle, menyasszonyi fátylat szőnek neki a pókok, sérülten, lyuk nélkül jön világra, érte jön a tündér királyfi rózsakarddal az oldalán, levélpalástban, balerina ruhájára kerül, vagy a kislányok hajába fűzik őt farsang idejére. Garay Zsuzsanna Gyöngyös mesék című kötetében mindez valóra válik, és ennél még sokkal több. A mesekönyv három testvérről szól. Közülük a legkisebb Emese. Legkisebbként nővéreihez képest mindig sokkal lassabbnak, ügyetlenebbnek érzi magát mindenben. A mesék központi magja valahol a mélyben mindig ugyanaz, de a mesevégek, a csodás mesei befejezés újra és újra feloldja Emesében és az olvasóban is ezt a belső konfliktust. A legkisebbről újra és újra kiderül, hogy lehet ugyanolyan kreatív, találékony és ügyes, mint idősebb testvérei, sőt! A történeteket olvasva az az érzésünk, hogy nem is annyira meséket, mint inkább a „legkisebb királylány” naplóját, elbeszéléseit olvassuk. Az egyes szám első személy, a sallangmentes, egyszerű fogalmazás megkönnyíti a mese magjához való hozzáférést.

Az első látásra talán inkább „lányosnak” gondolt mesekönyvről a meséket végigolvasva kiderül: mély emberi kérdéseket érintenek. A sérült gyöngy meséje a másnak, a különbözőnek születésről és a nem mindennapi sorsáról; a színtelen gyöngy a kiközösítés negatív mintájáról, majd feloldásáról; az elveszett gyöngy az éjszakáról, a sötéttől való félelemről és mindezek feloldásáról szól (2. kép). Kevés mesekönyv mesefonala vezet ilyen messzire. Ma, amikor egymás után sorakoznak a hipermarketek polcain a könnyen és gyorsan eladható, gyakran nyelvileg és irodalmilag sem megfelelő értéket képviselő műanyag történetek, valódi érték egy ilyen mesekönyv, amelyben a királylány nem gyöngyökkel felékesítve, hanem éppen ellenkezőleg, azoktól megfosztva, kizárólag önmagáért és önmagát vállalva találhat szíve választottjára. A család létfontosságú színtere a nevelésnek, a szülői figyelem és törődés mindennapi tápláléka a családban élő gyermekeknek. Ez a mesekönyv sok minden más mellett arra is figyelmeztet, hogy rohanó világunkban egyre kevesebb figyelmet szentelünk egymásnak, a körülöttünk élőknek, a gyermekeinknek. A digitális csodamasinák, a napi rohanás és a számtalan tennivaló rabolják el az egymással töltött minőségi időt. A szerző is erre szeretné felhívni meséivel a figyelmet.

 

 

2. kép

A sérült gyöngy meséje

 

Az édesanya a mesék állandó szereplője, aki mindig talál valami megnyugtató megoldást a hétköznapok egyszerű, elsőre mégis gyakran megoldhatatlannak látszó konfliktusaira. A mesekönyv külön erénye a szeretetet, az elfogadást sugárzó, biztonságos otthon szépen megrajzolt és átélhető képe, amely a felnőtt olvasót is magával ragadja, és rengeteg hasznos ötletet, tanácsot ad a gyermeknevelés nehezebb időszakaira. Idézet a bevezetőből: „Meggyőződésem, hogy ebben a világban, mikor minden azonnal kell, amikor felbosszant minket, ha egy klikkelés után sokat kell várni, mert lassú a számítógép, amikor instant levesek, kávék és más csupa kész dolog vesz minket körül, az emberek elfelejtették az alkotás örömét. Hogy jobb ízű az étel, amit magad főzöl, hogy az a pulóver, amit te kötsz, az szebb, mint a bolti. Amíg készül a mű, arra gondolok, akinek készítem. Elképzelem az örömét, az arcán a meglepetést, mikor kibontja a csomagot. Azt az időt, amit a munka elkészítésére szánok, az teszi érdekessé, hogy ami kikerül a kezem alól, legyen az egyszerű vasárnapi ebéd, vagy sütemény, vagy gyöngyből készült ajándék, örömöt okoz másoknak. Ebből a gyöngyökkel teli világból születtek ezek a mesék, történetek” (7).

A mesefonál ott kanyarog tehát e gyönyörű mesekönyv lapjain, nekünk már csak mindennapi gyöngyeinket, az együtt töltött szép pillanatokat, az általunk értékesnek ítélt szépet és jót kell felfűznünk rá. Ne feledjük, a közösen olvasott mesét nem pótolhatja semmi, mint ahogy nem pótolhatja semmi az „élet gyöngyeit”, amelyek nélkül rendkívül szürke és tartalmatlan volna az életünk. Ezért is szeretjük a meséket, amelyek a későbbi irodalomszeretetet is megalapozzák, nem beszélve arról az élményről, amelyet a mesék birodalmában való kalandozás jelent. Garay Zsuzsanna mesekönyvét ezért szívből ajánlom gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.

 

Szeretetteljes üdvözlettel:

 

2014. március 17.

 

Hétvári Andrea

költő, meseíró

Hétvári, Andrea: Fairy tale thread, fairy tale pearl

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2014. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez        

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–