Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Lőrincz Julianna – Simon Szabolcs – Török Tamás szerk.

Tanulmányok a tankönyvkutatás feladatairól, módszereiről (Lőrincz Gábor)

 

Terra vydavatel’stvo. Bratislava. 2014. 264 oldal 

  

Tankönyvkutatás, tankönyvelemzés

 

A tankönyvkutatás, a tankönyvi anyagok elemzése a pedagógiának fontos részét képezi, hiszen a taneszközök anyagának minőségén múlik az, hogy a felnövekvő generációk milyen ismeretek birtokába jutnak. A tankönyvek közvetítő médiumok, így az is fontos, hogy a tanár és a tanító (aki alkalmazza őket) megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkezzen. A tankönyvi anyagok kutatása során azonban nemcsak a papíralapú tankönyvek és munkafüzetek, hanem a virtuális segédeszközök figyelembevétele is elengedhetetlen, hiszen napjainkban az oktató-nevelő folyamatban hangsúlyos szerep jut az elektronikus formában megjelenő taneszközöknek és segédanyagoknak is. Kiemelten fontos a tankönyvek minőségének vizsgálata a kisebbségben élő nemzetiségek anyanyelvének megtanulása és megtartása szempontjából, hiszen a nemzetiségi tankönyvek sok esetben az anyaországi tankönyvekhez képest kevesebb ismeretet közölnek, alacsonyabb színvonalúak, szükség van tehát a korrekciójukra.

A Tanulmányok a tankönyvkutatás feladatairól, módszereiről című tanulmánykötet a pozsonyi Terra Kiadó gondozásában jelent meg a Selye János Egyetem Tanárképző Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke mellett működő Variológiai kutatócsoport kutatási eredményeinek az összegzéseként. A kötet a kutatócsoport 2010-ben és 2012-ben megrendezett konferenciáin elhangzott előadások gyűjteménye: huszonhárom olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek a szlovákiai magyar és a magyarországi általános, valamint középiskolai anyanyelvtankönyvek és az őket kiegészítő elektronikus taneszközök elemzésével, felhasználási lehetőségeivel foglalkoznak. A konferenciákon a kutatócsoport tagjain kívül a Selye János Egyetem Modern Filológiai Tanszéke, az egri Eszterházy Károly Főiskola, a pozsonyi Pedagógiai Intézet, valamint a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadó munkatársai vettek részt. A továbbiakban a kötetben szereplő tanulmányok közül röviden ismertetünk néhányat.

Kurtán Zsuzsa: Tankönyvek funkcióinak és szövegjellemzőinek összehasonlító vizsgálata (53–66). A tankönyvszövegek összehasonlítása, ezek funkcióinak, szöveg- és nyelvhasználati jellemzőinek a feltérképezése azért fontos, mert csak ezek segítségével történhet meg a régi tankönyvek szaktudományi és tanulási szempontokat érvényesítő értékelése. A tankönyv szerzőjének irányító szerepe van az elsajátítandó tartalom közvetítésében, ezért nem mindegy, hogy milyenek a kapcsolatteremtés, a megszólítás nyelvi formái. Fontos az is, hogyan történik az érdeklődés felkeltése, az új információk közlése, a magyarázat, a problémafelvetés, a szöveg megértetése. Az új tankönyvek megírásakor a pedagógiai és a szaktudományi szempontok mellett alapvető fontosságúnak kell lennie a nyelvi megszerkesztettség szempontjának is.

Eőry Vilma: A tankönyvelemzés módszertani kérdései (9–16). A tankönyvelemzés során a legnagyobb hiányosságokkal – az elért kutatási eredmények ellenére is – a tankönyvek nyelvi szövegének a vizsgálata kapcsán kell számolnunk. Ennek oka, hogy a kutatók a tankönyvek nyelvezetével kapcsolatban eddig nem fordítottak elég figyelmet az érthetőségre, azaz a szövegértés-elemzésre. Egy új alkalmazott nyelvészeti diszciplína, az oktatáslingvisztika szellemében az Eszterházy Károly Főiskola Magyar Nyelvészeti, valamint Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén már néhány éve folyik a tankönyvszövegek szigorúan szövegközpontú vizsgálata. Ennek legfőbb eszköze a szövegértés-vizsgálat. Az egri kutatócsoport célja, hogy a kapott eredményeket eljuttassa a tankönyvminősítőkhöz és a tankönyvírókhoz annak érdekében, hogy a tankönyvszöveg betölthesse eredendő funkcióját.

Tóth Etelka: Korpusznyelvészet és a tankönyvek (81–103). A korpusznyelvészet a nyelvészet kutatási területeinek egyik legfiatalabbika. Korpuszon az adatok összességét, rendezett adathalmazt, olyan adatbázist kell érteni, amely számítógép segítségével feldolgozható. A korpuszban való keresés során az alkalmazott programtól függően különböző információk birtokába juthatunk. Készíthetünk például alfabetikus szójegyzéket, megvizsgálhatjuk egyes szóelőfordulások gyakoriságát, kereshetünk szófajok, szócsoportok alapján. A korpusznyelvészet módszereinek és eszköztárának a segítségével, az azonos témakörben íródott tankönyvek anyagának adott szempontok alapján való rendszerezése után, kimutathatók a tankönyvi szövegek tartalmi és formai azonosságai, különbözőségei. Ez a módszer nagyban megkönnyítheti és meggyorsíthatja a tankönyvelemzéssel foglalkozó szakemberek munkáját, hozzásegíthet a tankönyvek minőségének a javításához.

Simon Szabolcs: Szempontok, irányzatok a tankönyvek és egyéb iskolai dokumentumok elemzésével kapcsolatos szlovákiai magyar szakirodalomban (27–38). A szlovákiai magyar nyelvű szakirodalom több szempont alapján vizsgálja a tankönyveket, amelyek a következők: ideológiai, pedagógiai-didaktikai, fordításelméleti, kétnyelvűségi. A jó tankönyv felépítését a közvetített ideológia (amelyben a politikai elveknek nem szabad tükröződniük), a tankönyv szerkezete (érthetőség, logikus felépítés) és a tudományos eredményekkel való összhang határozza meg.

Lőrincz Julianna: Variativitás és tankönyvkutatás (17–26). A nyelvi variativitás kérdése elengedhetetlenül fontos az anyanyelvoktatás szempontjából, hiszen a nyelvi változatok a szövegalkotásban, a kommunikációs készség kialakításában és fejlesztésében kiemelt szerepet játszanak. A különböző kommunikációs helyzetekben a nyelvhasználónak a nyelv variánselemei közül kell válogatnia annak érdekében, hogy a szituációnak megfelelő adekvát szöveg jöhessen létre. A tankönyvekben a variativitás elsősorban morféma-, lexéma-, valamint szintaktikai szinten jelenik meg. A tanulókban tudatosítanunk kell, hogy az egyes alakváltozatok közt pragmatikai, azaz nyelvhasználatbeli különbség van, más-más stílusértékkel rendelkeznek, ezért a szituáció és a kommunikációs helyzet függvényében alkalmazhatók. A tankönyvek morfémavariánsokkal kapcsolatos információi hiányosak, a szintaktikai variánsokkal foglalkozó tananyag azonban jól felépített. A szintaktikai variánsokra épülő feladatok komplexen fejleszthetik a tanulók nyelvi készségeit, így megfelelnek a szlovákiai művelődési sztenderd elvárásainak.

Misad Katalin: A szaknyelvek és a variativitás. Terminológiai problémák a szlovákiai magyar tankönyvekben és oktatási segédletekben (39–47). A variánsok minden nyelvben, nyelvváltozatban párhuzamosan élnek egymás mellett, ez alól a szaknyelvi regiszterek sem képeznek kivételt. A szlovákiai magyar szakszókincs vizsgálata során nem szabad figyelmen kívül hagyni a szaknyelvek szétfejlődésének tényét sem, amelynek az egyik oka az, hogy a szlovákiai magyar szakemberek mind a középfokú, mind a felsőfokú tanulmányaik során a szlovák szakterminológiával ismerkednek meg, így a magyarországi szakkifejezéseket sok esetben nem ismerik. Ennek következtében a szlovákiai magyar tankönyvek és szakkönyvek államnyelvből való fordítása során ugyanazt a jelenséget más névvel nevezik/nevezhetik meg, mint Magyarországon. Ezek a problémák a tankönyvekben a lexémaszintű nyelvi elemek variánsaiként létrejövő inadekvát megfeleltetések, közvetett kölcsönszók, szómagyarító törekvések és szókészleti regionalizmusok formájában jelennek meg.

Takács Edit: Tankönyvek és munkafüzetek a digitális világban (135–145). A tankönyvek és a munkafüzetek hosszú utat tettek meg, amíg elnyerték mai formájukat, de a technikai fejlődésnek köszönhetően lassan ez a forma is megváltozni látszik. Az interaktív táblák elterjedésével együtt terjednek az ún. flipbookok is, amelyek a tankönyveknek interaktív táblán megjeleníthető digitalizált változatai. A flipbookokból készül interaktív és nem interaktív változat is. Ahhoz, hogy a pedagógusok hatékonyan használhassák az interaktív táblát, különböző feladatkészítő programok állnak a rendelkezésükre, amelyek segítségével a diákok igényeinek és tudásszintjének megfelelő feladatsorokat állíthatnak össze. A papíralapú és a digitális taneszközök kombinációja a kiterjesztett valóság taneszköz, amelynek alkalmazásával a nyomtatott tankönyvben megtalálható kétdimenziós képek és feladatok a táblán háromdimenziós formában jelennek meg. A diákok szempontjából a legfontosabb a Puskatár elnevezésű mobilalkalmazás, amelynek segítségével a különböző tantárgyakkal kapcsolatos ismeretanyag bármikor hozzáférhetővé válik.

Zimányi Árpád: A korszerű infokommunikációs technológiák hatása az anyanyelvi nevelésre (220–231). Az új informatikai technológiák folyamatosan alakítják az olvasási szokásokat és a beszéltnyelviség műfajait is. Az elektronikus kommunikációnak megvan a maga sajátos stílusa, nyelvezete, jelkészlete, amely egyrészt egy (másokat kirekesztő) rétegnyelv (netspeak) kialakulását eredményezi, másrészt a (hiperhivatkozásokból következően) cirkuláris olvasásmódhoz vezet. Ezeknek a technológiáknak köszönhető az is, hogy az írott nyelvbe rengeteg beszélt nyelvi fordulat kerül be, illetve szokatlanul gyorsan grammatikalizálódnak új nyelvi elemek. Az internetes nyelvhasználat a köznyelviségre is hatással van, hiszen a netspeak szófordulatai, szóhasználata a köznyelvbe is bekerül. A változások az összes nyelvi szintre hatással vannak: a morfológiai szintet a rövidülés (például h ’hogy’) és az egyéni szóalkotásmódok (például müxik ’működik’) megjelenése jellemzi, a szövegek mondategészei kevés mondategységből, a mondategységek pedig kevés szóelőfordulásból épülnek fel. Az anyanyelvi oktatás feladata az, hogy megtanítsa a tanulóknak, milyen nyelvi kommunikációs helyzetben milyen nyelvváltozat használata az adekvát: a digilektus sajátosságait a többi nyelvváltozathoz való viszonyában kell szemléltetniük a tanároknak. A digilektus oktatási folyamatba való bekapcsolása azért is fontos, mert ezáltal a tanulók az életből vett valós kommunikációs helyzetekkel találkozhatnak az anyanyelvi tanórákon.

A kötetben szereplő néhány tanulmány ismertetése után összegzésként elmondhatjuk, hogy a kutatócsoport és a külső tagok munkája a tankönyveknek és az elektronikus taneszközöknek az oktatási folyamatban való hatékonyabb felhasználhatósága érdekében folyik. Az is kitűnik a két konferencia anyagaiból, hogy az oktatásban több égető problémával is szembe kell nézni, amelyek közül a legsúlyosabbak a szövegértéssel és a kommunikációs készséggel kapcsolatosak. Ezek a problémák főleg nyelvi jellegűek, de közvetve az összes tantárgyat érintik. A másik fontos kérdés az, hogyan tarthat lépést a tankönyvírás, az anyanyelvoktatás a technika vívmányaival. A Variológiai kutatócsoport szakembereinek munkája tehát fontos, hiszen a tankönyvekkel kapcsolatos tudományos kutatások eredményeinek minél előbb be kell kerülniük a tudományos köztudatba, hogy aztán beépülhessenek az újabb tankönyvekbe, ezzel emelve ezek és az oktatás színvonalát.

Mivel a kötetben található tanulmányok sokféle szempontból közelítenek a tananyag interpretálásához, ezért az irántuk érdeklődő szakemberek, pedagógusok, tankönyvírók közül mindenki találhat közöttük olyat, amely hasznos tapasztalatokkal szolgál egyéni munkájához. A tanulmánykötetben megjelent anyagok nem ölelik fel a kutatócsoport teljes munkásságát, hiszen 2013-ban és 2014-ben is megrendezték a már hagyományosnak számító Tankönyvkutatási szimpóziumot, amelynek kutatási eredményei egy következő tanulmánykötetben látnak majd napvilágot.

Lőrincz, Gábor: Studies on the tasks and methods of textbook research

Az írás szerzőjéről

 

 Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2014. évi 2. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–