Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Laczkó Mária

Írás, olvasás és kommunikáció a változó világban – új kihívások az oktatásban


2015. május 22. és 24. között hatodik alkalommal rendeztek nemzetközi konferenciát a változó világunkban egyre fontosabb szerephez jutó és az oktatást egyre újabb kihívások elé állító írástudást, olvasási és kommunikációs ismereteket a középpontba állítva Literacy in a changing world: new challenges in education címmel (1). A konferenciát, amelynek helyszíne ezúttal a görögországi Réthimnonban lévő Krétai Egyetem kampusza volt, az óvodapedagógiai tanszék oktatói és kutatói szervezték.

A háromnapos tanácskozáson 118 előadás hangzott el a párhuzamos szekciókban, emellett a résztvevők egy nyitó és egy záró plenáris előadást, valamint a második napon négy plenáris előadást is meghallgathattak. A konferencia nyelve angol és görög volt, a plenáris előadások angolul zajlottak, ám a párhuzamos szekció-előadások között meglehetősen sok volt a görög nyelvű. Az angol nyelvű előadások száma 24 volt. Ebből következően a résztvevők is zömében görögök voltak, többségükben a helyi vagy az iráklioni egyetemről. Az angolul előadást tartók között volt amerikai, német, belga, japán, litván, bolgár, angol, török, kanadai és olasz előadó is. Magyarországot hárman képviselték.

A megnyitó beszédek sorát a konferencia egyik főszervezője, Eufimia Tafa, a helyi egyetem pedagógiai karának oktatója kezdte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a konferencia megrendezésének fő oka az, hogy ebben a nagyon gyorsan változó világban újra kell definiálni az irodalom és az olvasás fogalmát, át kell gondolni, mit jelentenek a grammatikai vagy a szintaktikai ismeretek napjaink mindennapi kommunikációjában, illetve mit az írott szövegekben, továbbá a pedagógusoknak meg kell találniuk a legjobb tanítási módszert és a tananyagot is, mindez manapság igazi kihívás. A konferencia célja éppen ezért az, hogy a közösen gondolkodó szakemberek – kutatók, pedagógusok, oktatásirányítók – együtt keressenek és adjanak választ a napjaink oktatásával kapcsolatosan felmerülő kérdésekre az oktatás interkulturális megközelítésével vagy az új technológiák használatával kapcsolatos témakörökben. A beszédek sorát a görög (nemzeti) olvasástársaság képviselője folytatta, majd az Európai Olvasástársaság elnöke szólalt fel. Utóbbi rámutatott arra, hogy a társaság korábbi nevében – International Reading Associaton – a reading szó megváltozott, és a társaság jelenlegi neve: International Literacy Association. A literacy ugyanis pontosabban tükrözi azt a funkciót, amelyet a társaság betölt, illetve amelyet a megváltozott körülmények között napjainkban hivatott betölteni. Azt is kiemelte, hogy a világon jelenleg is nagyon sok ember van, aki nem tud olvasni, ezért széles körű összefogásra, az iskolák, a kormányok, a civil közösségek és az üzleti szféra szoros együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a helyzet javuljon.

A konferencia második napján volt a legzsúfoltabb program. A szekció-előadások ekkor reggel 9 órakor kezdődtek, majd délelőtt még két plenáris előadásra is sor került, majd déltől újabb szekció-előadásokat hallgathattak az érdeklődők. A délutáni programban a szekció-előadások után következett ismét két plenáris előadás, végül ismét szekció-előadások zárták a napot. Ezen a napon a délelőtti és a délutáni kávészünet idejében szervezték meg a poszterbemutatókat is. A konferencia zárónapja, a vasárnap ugyancsak a szekciók előadásaival indult, majd a későbbi plenáris előadást ismét egyblokknyi szekció-előadás követte, majd ezután következett a konferencia zárása.

A legfontosabb szekciók a következő témák köré szerveződtek, mintegy rámutatva azokra a közös problémákra, amelyek megoldásra várnak napjaink olvasás-, írás- és irodalomtanításában: irodalom és oktatás; irodalom és társadalom – kultúrák sokfélesége az irodalomban és az oktatásban; új technológiák az oktatásban; olvasás otthon – olvasás és új technológiák; irodalom és tanárképzés; az irodalom és az idegen nyelvű irodalom a tanári gyakorlatban és az oktatásban; irodalom és idegennyelv-tanulás; az irodalom szerepe a korai oktatásban és fejlesztésben; az olvasóvá nevelés kérdései. Ahogy a szekciók témái is mutatják, a legfontosabb kérdést napjainkban az oktatásban az jelenti, hogy a digitális technológiák fejlődésével miként lehet eredményesen és hatékonyan tanítani az olvasást, miként és hogyan lehet megszerettetni a felnövekvő, úgynevezett digitális nemzedékkel, és hogyan lehet könyveket szerető és tanulni könyvből is szerető és tudó fiatalokká, felnőttekké nevelni ezt a generációt.

Az első plenáris előadás témája kiválóan illeszkedett a konferencia programjába. Vassilios Fthenakis, a bolzanói szabadegyetem tanára kiemelte, hogy napjainkban az olvasás hanyatlóban van, és ahhoz, hogy változást érjünk el, a kezdetektől megfelelő rangra kell emelni, ehhez pedig a nyelvi és a kommunikatív kompetenciák fejlesztését a kezdetektől célként kell kitűzni. Előadása elméleti részében rámutatott a pszichológia és az oktatás kapcsolatára, beleértve a pszichológia és a nyelvi fejlődés összefüggéseit, és kitért mindennek a pedagógiai konzekvenciáira is. Kiemelte, hogy a pedagógia napjainkban sem hagyhatja figyelmen kívül a kognitív fejlődést és az ezzel kapcsolatos kísérletek eredményeit, ezt személy szerint is fontosnak tartom, hiszen a magyar pedagógiában is ez jelenti az egyik gondot. Azt is hangsúlyozta, hogy meg kell felelni a posztmodern társadalomban (a szót mostani társadalmunkra használta) megjelenő kihívásoknak, és ez az oktatás át- vagy újraértelmezésével jár együtt. Nézete szerint napjaink oktatáspolitikájában a szociokulturális környezetnek hangsúlyos szerepet kell kapnia, ám ennek nem az egyéni, hanem sokkal inkább a közösségi tudás fejlesztéséhez kell hozzájárulnia. A tanulás a professzor értelmezése alapján az alábbi kompetenciák jó szintű meglétét jelenti: a különböző szociális problémák megoldásában történő aktív részvétel, a különböző szociokulturális háttérrel rendelkezők speciális szociális problémáinak a megoldására való magas szintű képesség, a kommunikáció és az együttműködés jó szintű képessége a különböző kultúrákban, a problémamegoldás és a megfelelő döntési képesség a különböző szituációkban; végső soron az egyén és a szociális környezet részvétele a szociális tevékenységekben. Ezért szükséges a tanítási-tanulási folyamat és az olvasás újraértelmezése, mindezek szociokulturális és kultúrtörténeti szempontú megközelítése. Ebben a megközelítésben az oktatás lényege az, hogy fejlessze a diákok szociális interakcióra való képességét, és az irodalmi-nyelvi képesség fejlesztését ehhez a célhoz rendelje már a nyelvfejlődés kezdeti stádiumától.

A szombat délelőtti egyik plenáris előadás William H. Teale tolmácsolásában hangzott el. Témája érdekes és időszerű volt, hiszen az előadó arra kereste a választ, hogy a digitális technológia alkalmas-e, és mennyiben alkalmas az olvasás, valamint az írás megtanítására, elsajátítására. A kérdéskört 4–9 éves angol gyermekek olvasástanításával kapcsolatos vizsgálatok eredményei alapján tárgyalta, rámutatva arra, hogy a digitális technika miként teszi lehetővé az olvasás alapját jelentő fonológiai tudatosság vagy a szófelismerés, illetve az olvasás folyékonyságának a fejlesztését. Elemezte azt is, hogy a számítógép és a tabletek használata hogyan hat az ilyen korú gyermekek írásának az alakulására. A délutáni plenáris előadások egyikének témája igen fontos és hasznos volt, hiszen az ausztrál előadó, Taffy Raphael azt mutatta be, hogy az osztálytermi kérdés-válasz kapcsolatok struktúrája és logikája miként fejleszti a tanulók gondolkodási képességét, és miként használhatók a tanítási-tanulási folyamatban az elsajátítás eszközeként.

A zárónapon a plenáris előadást Junko Yokota (National Louis University, USA) tartotta. Már a cím is ígéretesnek tűnt: Digital picture books for children: features that differ from print and why they matter (Digitális képeskönyvek gyerekeknek: a nyomtatottól eltérő sajátossaik és jelentőségük). Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a kezdeti szóbeli történetek mesélését a nyomtatott könyv időszaka váltotta fel, és ezek alapvetően azért különböznek egymástól, mert míg a szóbeli történetmesélésben a tradíció és a szerkezet meghatározó, addig a nyomtatott könyvekben jól előre jelezhetők a történetek. Kutatások mutatnak rá arra, hogy mindezen változás miként jelenik meg a gyermekek reakcióiban, azaz miként reagálnak a szóbeli történetekre, és miként a nyomtatott könyvek történeteire, milyen eszközöket használnak a megértés folyamatában. A mai digitális világ újabb változást hozott, hiszen mind az otthoni környezet, mind az iskolai környezet bővelkedik a digitális könyvekben. Ezért merült fel vizsgálandó célként az, hogy a digitális technikával készült könyvekben mi az, ami segíti vagy éppen gátolja a gyermekek megértési folyamatát. Az előadás azt is elemezte, hogy milyen szerepe van vagy lehet például a digitális könyvek hang- vagy mozgásos elemeinek e könyvek történeteinek a megértésében, vagyis azt a fajta kutatást igyekezett prezentálni, amelynek lényege, hogy a digitális nemzedék másfajta technikákat alkalmaz a szövegértésben.

A szekció-előadások között hallottunk beszámolót arról, hogyan lehetne, kellene az olvasást fejleszteni ahhoz, hogy az valóban a diákok tudásának az eszközévé váljon. Néhány előadás témája a korai olvasóvá neveléssel kapcsolatos nemzeti programokról (például egy török programról, egy angol kutatásról, de a magyar előadás egyike is e témában keletkezett) szólt. Az előadások témái között szerepelt a hatékony olvasóvá nevelés és a szülők irodalmi tájékozottsága közötti összefüggések vizsgálata, az olvasás oktatáspolitikai vetülete, illetve a különböző oktatási módszerek, amelyeknek célja az olvasás, az irodalomtanítás hatékonyságának a növelése.

A háromnapos tanácskozás mindenképpen hasznos volt a résztvevők számára, egyrészt azért, mert olyan kutatásokkal találkozhattak, amelyek mai digitális világunk oktatáspolitikájában is irányadóak; másrészt azért, mert konkrét gyakorlati, metodológiai kérdések is szóba kerültek, és a rájuk adott válaszok a mindennapi oktató-nevelő munkában alkalmazhatók. Az sem elhanyagolható – ami a nemzetközi tanácskozásoknak szintén hozadéka –, hogy személyes kapcsolatokat is szerezhettünk, amelyeket később kutatási és/vagy oktatási együttműködésre lehet felhasználni.

 

Irodalom

 

(1) 6th International Conference on Literacy: Literacy in a changing world: new challenges in education. http://synedrio-gram2015.edc.uoc.gr/index.php/en/ (2015. szeptember 1.)

Laczkó, MáriaWriting, reading, and communication in the changing world – new challenges in education

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2015. évi 3. szám tartalomjegyzékéhez    

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–