Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Kecskés Judit

Új fejlesztések, tananyagok a tanárképzés szakmai támogatására

 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Szakmódszertani Központja nagyszabású konferenciával zárta 2015. szeptember 15-én a TÁMOP 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 „Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című pályázat egyik alprojektjét.

Magam is tanítom a Nyelvhelyesség című tantárgyat, amelyen több órán keresztül elemezzük azokat az újságírói bombasztikus, hihetetlen, remekbe szabott szófordulatokat, amelyekre felfigyel az olvasó, de nincsen mögöttük valós tartalom; felhívom diákjaim figyelmét a médiában percenként elhangzó nagysikerű, nagyszabású, kiemelkedő jelzőkre, amelyek olyan mértékben kiüresedtek, hogy az információ eléréséhez nyugodtan szelektálhatja őket a hírből a néző vagy a hallgató. Ezért is fontolgattam, mire cseréljem ki cikkem nyitó mondatában a nagyszabású szót.

Találó lenne a feszes tempójú, hiszen a délutántól estébe nyúló konferencián a protokoll szerinti köszöntők után 28 szakmai előadást hallgathatott meg a közönség. Ezt a munkatempót vetítették előre a Zenei Tanszék kamarakórusának megnyitón felhangzó dalai is, a népdalok feszes ritmusa ráhangolta a résztvevőket a Bölcsészet- és művészetpedagógiai kutatások, fejlesztések és tananyagok a tanárképzés támogatására című alprojektben végzett feszes (néha inkább megfeszített) munkára, amelynek eredményeit foglalta össze a konferencia.

 

 

1. kép

A konferencia hallgatósága

Köszöntő beszédében Károly Krisztina, az ELTE Tanárképző Központ főigazgatója kiemelte, hogy az ELTE BTK koordinálásával a TÁMOP 4.1.2.B.2.-13/1-2013-0007 pályázat keretében megvalósuló fejlesztések fő célja az átalakuló tanárképzés támogatása volt, hiszen nemcsak a 2013-tól bevezetett osztatlan tanárképzés állított új követelményeket a hallgatók és a képzők elé, hanem korunk gyors ütemben változó digitális környezete is. Ezért szólították meg az alprojektek a szakma széles rétegét, a hallgatókat, az oktatókat, a kutatókat és a gyakorló pedagógusokat is.

A megnyitót követő tíz plenáris előadás a főbb tevékenységek eredményeit mutatta be. Antalné Szabó Ágnes összegezte a projektben végzett szakterületi és komplex kutatásokat (szaktárgyi és szakpedagógiai kutatások, idegen nyelvi tanárságkutatás, a szakmai gyakorlatokkal kapcsolatos kérdőíves vizsgálat, videós órákra épülő diskurzus- és tanórakutatás, tanári interjúkra épülő kutatás); majd egy matematikai képletben összegezte a bölcsészet- és művészetpedagógiai pályázat szakmai eredményeit, és arra kérte a közönséget, próbálják megfejteni, mit is jelentenek a számok: 33, 324, 5200, 500.

33 új kiadvány készült a projekt keretében négy  sorozatban (1):

–  Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Kiadványok (11 kötet),

–  Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Tananyagok (12 kötet).

–  Digitális Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Könyvtár (8 kiadvány),

–  Digitális Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Adatbázis (2 kiadvány).

Összesen 324 ív, azaz 5200 oldalnyi terjedelemben készültek jegyzetek, tanulmányok, kurzusanyagok, IKT-tananyagok, közoktatási és felsőoktatási mintaóratervek, mentorképzési tematikák, szakirodalmi kalauzok, szakterületi hálózati adattárak, hatnyelvű metodikai szótár. Körülbelül 500 órát tesznek ki a projekten belül megvalósuló képzések, műhelymunkák:

–  szakterületi tanártovábbképzések,

–  IKT-képzések,

–  tanári, oktatói, kutatói és hallgatói szakmai műhelyek,

–  szakmai konferenciák.

Ezt a nagyszabású fejlesztést konzorciumi partnerekkel, gyakorlóiskolákkal, valamint vidéki pedagógusképző és közoktatási intézményekkel együtt is csak feszes munkatempóban lehetett megvalósítani.

Találó jelzője lehetne a konferenciának az átfogó. Hiszen a tíz plenáris előadás az iskolai tananyagtól a módszertani kutatásig átfogó fejlesztéseket mutatott be. A magyar nyelv és irodalom műveltségi területhez kötődő újításokat Raátz Judit foglalta össze, Major Éva az idegen nyelvek és Bodnár Gábor a művészetek műveltségterületek eredményeit vázolta. Ezt követték a szakmódszertani kutatások összefoglalói: Baditzné Pálvölgyi Kata a tanórakutatási, Feldné Knapp Ilona az idegen nyelvi tanárságkutatási projektelemekről beszélt. A hallgatókat, a képzőket és a gyakorló iskolák vezetőtanárait leginkább összekapcsoló projektelemről, a tanárrá válás és a mentorálás kérdőíves vizsgálatáról Hercz Mária számolt be. A projekt eredményei a gyakorlatok támogatására címmel pedig Chrappán Magdolna tartotta meg előadását. Szabó Éva a tanóratervezési, Dóczi Brigitta az IKT-projekt eredményeit ismertette.

 

 

 2. kép

Raátz Judit előadása

A plenáris előadások után négy párhuzamos szekció előadásai közül választhattak a résztvevők. Az idegen nyelvek műveltségterületen a hazai köz- és felsőoktatásban tanított nyelvek szinte teljes palettájához készültek fejlesztések, így két szekciót is kitöltöttek az előadások. Az I. szekcióban Fábián Gyöngyi az angoltanárképzés; Boóczné Barna Katalin a némettanárképzés; Bajzek Mária a bolgár, horvát, lengyel, szerb, szlovák, szlovén és ukrán nyelvi tanárképzés; Dési Edit az orosz-, Solti Dóra az újgörögtanár-képzés támogatására készült anyagokat mutatta be. A II. szekcióban  Jancsó Katalin a spanyol-, Pálffy Gabriella a francia-, Huszthy Alma az olasz-, Csaba Márta a portugál- és Tóth László a romántanárképzésben alkalmazható újításokról számolt be. Egyidejű és több nyelvre kiterjedő az a változás, megújulás, amelyet a projekt is indukál, és amelynek szükségességét a plenáris előadás során is idézett, az Európai Unió által bevezetett Fehér könyv is megfogalmazza: a dokumentum a nyelvtanulást és a multilingvizmust támogatja, vagyis mindenkinek birtokolnia kellene három nyelvet, az anyanyelve mellett egy világnyelvet és az egyik szomszédos ország nyelvét.

A művészetek műveltségterületi szekciót Erdős Ákos Zenepedagógiai tanulmányok és tananyagok című előadása nyitotta meg. Szintén az ének-zenéhez kapcsolódott, és a tanórákon alkalmazható IKT-tananyagokról beszélt Mészáros Péter. Kárpáti Andrea a vizuális nevelés tanárai számára kidolgozott projekteredményeket mutatta be, Czibula Katalin pedig azokat, amelyek a drámapedagógia-tanárok szakmai eszköztárát gazdagíthatják.

Raátz Judit vezette a magyar nyelv és irodalom műveltségterületi szekciót, amelynek munkájában lektorként és előadóként is érintett voltam. Nem kérdés annak, aki akár csak néhány tanulmányt (Csapó 2002a, 2002b) olvasott a diákok alulmotiváltságáról és gyenge magyar nyelvi tantárgyi teljesítményéről, hogy a nyelvtantanításunk metodikáján és nyelvészeti alapvetésein is változtatni kell. E pedagógiai-módszertani megújítási folyamat korábban is kötődött az ELTE-hez (Antalné 2003), így ez a projekt egyben lehetőséget is teremtett az elmúlt évek szakmai fejlesztéseit a konzorciumi partnerekkel továbbgondolni.

Nemesi Attila László az Anyanyelv-pedagógiai kutatások és fejlesztések című előadását a nyelvtantanítást érintő külső és belső kihívások áttekintésével indította (külső kihívások: a társadalmi-kulturális környezet változása, multimédia, infokommunikációs robbanás, a munkaerőpiac megváltozott igényei; belső kihívások: a nyelvtudományon belüli újabb fejlemények és hangsúlyeltolódások, az anyanyelv-pedagógiai kutatások eredményeinek beépítése, a NAT-nak és a kerettantervnek való szakmai megfelelés). E kihívásokra reagáló tanulmányok születtek például Antalné Szabó Ágnes tollából az anyanyelvi nevelés és magyartanárképzés megújulásáról, Bartha Csilla írt a cigány tanulók anyanyelvi neveléséről, Horváth Zsuzsanna a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga tanulságairól, Raátz Judit és H. Varga Gyula a kommunikatív kompetencia fejlesztésének lehetőségeiről; Gonda Zsuzsa a digitális szövegek értésének a méréséről, míg Kugler Nóra a grammatika kognitív nyelvészeti megalapozásáról értekezett. Az előadó maga is számba vette a külső és belső kihívásokat a pragmatika kapcsán: Hogyan is tanítsunk pragmatikát? Mit mond a NAT és a kerettanterv? Hol helyezkedik el a nyelvészetben a pragmatika? Milyen tartalmi és logikai kérdések jellemzik? Milyen feladatokkal tanítsuk? Hogyan adható át a hétköznapi nyelvhasználat és az irodalommal való szoros szövetség? Mi/milyen/hol és hogyan van szerepe a humornak az ismeretátadásban?

 

 

3. kép

Nemesi Attila szekció-előadása  

Molnár Gábor Tamásnak A figyelem művészete (Bevezetés az irodalmi művek elemzésébe) című kötete az alprojekt elsők közt megjelenő kiadványa volt. A szerző az irodalompedagógiai kutatások és fejlesztések előadásában is a képzőművészetnek (az előadás példáiban a festészetnek) és az irodalomnak az oktatásban összefonódó közvetítő és értelmező szerepét mutatta be.

A hallgatóság soraiban sok gyakorló tanár várta Gonda Zsuzsa A magyar nyelvi és irodalmi óratervek és IKT-tananyagok című előadását. Ma már nemcsak a tanári órai munkájának segítőjeként kell gondolnunk az IKT-tananyagokra, hanem a diákok önálló felkészülésében, a tanulásszervezői funkcióban is szerepet játszanak, egyéni és csoportos munkára is születtek kiváló fejlesztések, ez utóbbiak feladattípusaiba pillanthattunk be.

Jómagam a tanárképzés számára készített magyar nyelvi tananyagokról számoltam be. A projekt több munkafázisában részt vettem, lektoráltam a Mozaikok a magyar nyelvről és a nyelvhasználatról című, az anyanyelvi kritériumvizsgához összeállított segédkönyvet, majd próbaoktatásban „teszteltem” a tananyagot az osztatlan tanárképzésben részt vevő különböző szakpáros hallgatóimmal. E kritériumtárgyat az EMMI 8/2013. (I. 30.) rendeletének 2. melléklete írja elő a tanári felkészítés követelményeként. A felsőoktatásban eddig semmilyen taneszköz nem állt az oktatók és a hallgatók rendelkezésére, noha széles körű az anyanyelvi (gyakorlati kommunikációs, beszédtechnikai, retorikai, helyesírási) készségek fejlesztését és a nyelvi attitűdöt alakító, értelmező ismeretekről kell számot adniuk. A segédanyag lektori szemmel rövid, rendkívül jól tagolt nyelvészeti szakszövegeket tartalmaz, kiemelkedően jó a műszavak kezelése (a tipográfiától a definiálásig), megfelelően illusztrált. Minden témakörben cáfolja a nyelvi babonákat, reflektál a témakörhöz köthető tanári magatartásformákra, életszerű és szakmailag hasznosítható feladatokat tartalmaz. Tanári szemmel a segédanyagot minden órán más és más szempont szerint, más oktatási formában (frontális oktatás; referátum-korreferátum; páros munka, csoportmunka; szabadon választott feldolgozási mód) dolgoztuk fel. Diákjaim véleménye szerint a tanulásban jól hasznosítható és a magyar szakosok számára is új látószögből közelítő tanulmányokból áll.

Hogyan jellemezhető ez a konferencia? Ünnepélyes, feszes tempójú, tartalmában átfogó, széles közönséget megszólító, komplex kutatásokat és fejlesztéseket bemutató. Marad a nagyszabású jelző, de most valós tartalom áll a szó mögött.

 

Irodalom

 

Antalné Szabó Ágnes 2003. Az anyanyelvi nevelés új stratégiái. Magyar Nyelvőr 407–427.

Csapó Benő 2002a. Az iskolai tudás vizsgálatának elméleti keretei és módszerei. In: Csapó Benő (szerk.) Az iskolai tudás. [2. kiadás] Budapest. Osiris Kiadó. 15–43.

Csapó Benő 2002b. Az iskolai tudás felszíni rétegei: mit tükröznek az osztályzatok? In: Csapó Benő (szerk.) Az iskolai tudás. [2. kiadás] Budapest. Osiris Kiadó. 45–90.

 

(1) Az ELTE BTK Szakmódszertani Központjának honlapja. Digitális Könyvtár. http://metodika.btk.elte.hu/biblio. (2015. október 30.)

Kecskés, JuditNew developments, teaching materials for the professional support of teacher training

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2015. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–