Berzéné Klima Ildikó

Tanóraként kellene tanulni a drámapedagógiát

 

Kedves Olvasók!

 

Egy évvel ezelőtt sikerült eljutnom egy 120 órás drámapedagógiai tanfolyamra. Rudolf Ottóné Éva néni vezette a csoportunkat, amelynek munkájában több óvónő és tanítónő vett részt. Előző évben Éva néni az óvodánkban tartott továbbképzést az óvónőknek. Már akkor magával ragadott a személyisége, játékirányítása, pedagógiai szemlélete, így tudatosan választottam az ő tanfolyamát. Nagyon vártam már, hogy elkezdődjenek a játékos délelőttjeink.

Szándékosan nem írtam, hogy óráink, hiszen ezek az együttlétek mindenről szóltak a szó legnemesebb értelmében (szakmáról, elméletről, gyakorlatról, közösségről, kapcsolatokról, érzelmekről). A képzés 2 x 60 órára volt felosztva, és ez azt jelentette, hogy minden héten egyszer találkoztunk. Igazi kis közösséggé alakultunk az egy év alatt. Rengeteg tapasztalatot szerezhettünk az elméleti ismeretek mellett, és azt hiszem, nekünk, gyakorló pedagógusoknak ez volt a legfontosabb. Megoszthattuk egymással a gondjainkat, sikereinket. Játékokon, gyakorlatokon keresztül tanultuk meg a drámajáték lényegét. Nemcsak beszéltünk róla, hanem csináltuk, kipróbáltuk – játszva tanultunk. Éva néni arra ösztönzött bennünket, hogy játékokat irányítsunk, emellett vitakultúrát tanított, jó tanácsokat adott, kérdezni tanított. Szinte észrevétlenül egyre nyitottabbá, játékosabbá, kreatívabbá váltunk. Éva néni hihetetlen tudással, energiával, hittel adott át nekünk mindent. Elhivatottsága példaértékű számomra. Ezek a személyes tapasztalatok bizonyították a legjobban, hogy szükség van a szemléletváltásra az oktató-nevelő munkában, és mindenkinek meg kell tennie azt, amit tud. Ehhez nagyon jó eszközt és módszert kaptam a foglalkozásokon.

Mindig is nyitott voltam minden olyan dolog iránt, ami eltért a hagyományos, direkt, kötött formában történő ismeretnyújtástól. A drámajáték sokat segít a gyermekek megismerésében, a mögöttes dolgok észrevételében. A sokszínű gyakorlatok a nevelőmunka minden területét lefedik. Az alapgyakorlatokat a pedagógus ötleteivel bővítheti, színesítheti, hozzáteheti saját egyéniségét a csoportjához igazítva. A drámajátéknak igen nagy közösségformáló ereje van. Gondoljunk csak arra, amikor a csoport együtt indul a királylány kiszabadítására a titokzatos meseerdőn keresztül, vagy amikor meg kell oldani egy helyzetet, és egyezségre kell jutni, vagy éppen alkalmazkodni kell a körülményekhez, esetleg vállalkozni kell valamire. Mennyivel élvezetesebb a gyereknek és a felnőttnek, ha egy rendszerező foglalkozás nem didaktikusan zajlik, hanem játékosan, például egy fonalgombolyag és néhány eszköz segítségével, vagy egy farsang mennyivel izgalmasabb, ha a megszokott versenyjátékokat felváltva beiktatunk olyanokat is, mint például a grimaszjáték, az „adok neked…” kezdetű játék, a tükörjáték, az állathangkereső játék, a törpés játék, a repülős játék, az átváltozós játékok, a mímes és improvizációs játékok vagy az anyanyelvi játékok. Tartalmasabbá és színesebbé tehetünk egy szülői értekezletet, családi napot, kirándulást is a játékokkal. Arra biztatok minden óvónőt, tanítónőt, tanárt, hogy merjen más szemmel látni, próbálkozni, újítani. Itt van egy jó lehetőség, egy olyan módszer, amelyik segít kilépni a mindennapi rutinból és megszokásból. Segít a gyermekek, egymás és önmagunk megismerésében, valamint a tananyag játékos feldolgozásában, segít a kommunikációban, a különféle helyzetek és problémák megoldásában, ugyanakkor színesebbé, változatosabbá teszi mindennapjainkat.

Tanfolyami tapasztalataim alapján bátran állíthatom: tanóraként kellene minden óvónőnek, tanítónak és tanárnak tanulnia a drámapedagógiát. Remélem, eljön az az idő, amikor így lesz.

 

 

                                                                  Üdvözlettel:

 

Budapest, 2009. február 28.

 

                                                                    Berzéné Klima Ildikó

                                                                               óvónő

 

 

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2009. 1. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–