Naptár

Zágorec-Csuka Judit

A családom anyanyelve a muravidéki magyarok identitása tükrében (Gasparics Judit)

PILISVÖRÖSVÁR. MURAVIDÉK BARÁTI KÖR

KULTURÁLIS EGYESÜLET. 103 OLDAL

Kétnyelvűség és identitás 

Két fal közé szorultál, / két kultúrába, két országba, két nyelvbe, két gyermek mosolyába, két diplomával, két úton járva [...]

(Zágorec-Csuka Judit: Két fal között)

A könyvtárosként, költőként, irodalomtörténészként és műfordítóként tevékenykedő Zágorec-Csuka Juditnak 2008 tavaszán jelent meg A családom anyanyelve a muravidéki magyarok identitása tükrében című tanulmánykötete, amelyhez Székely András Bertalan írt Megmaradni – anyanyelven címmel utószót. A szerző tartalmas pályát tudhat a magáénak: a budapesti bölcsészkar magyar–könyvtár szakának elvégzése után újságíróként dolgozott a lendvai Népújságnál, majd magyart tanított a kétnyelvű általános és középiskolában, jelenleg pedig könyvtárosként dolgozik. Doktori disszertációját A szlovéniai magyar könyvkiadás, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig címmel írta (1). Magyar és szlovén nyelvű verseskötetek, egy Zrínyi-tanulmány – amely hamarosan megjelenik horvátul is –, a Muravidék és a Rábavidék kortárs szlovén irodalmából válogatott művek magyar nyelvre való átültetése, valamint a kétnyelvű Lindua című folyóirat társszerkesztése fűződik a nevéhez.

A családom anyanyelve átfogó képet ad a muravidéki magyarok kétnyelvűségéről, a kisebbségi létről és az identitás kérdéséről. A könyv két részből áll. Az első rész, amelynek címe A családom anyanyelve, az anyanyelv, a keveréknyelvűség és a kétnyelvűség témakörét állítja a középpontba. A tanulmány először felvázolja a muravidéki magyar nyelvjárás általános jellemzőit, hangtani és alaktani sajátosságait. A Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területén a 2002-es népszámlálási adatok alapján 6243 magyar nemzetiségű személy él a magyar–szlovén határ mentén. A dialektológia a muravidéki magyar nyelvjárást az őrségi és a hetési nyelvjárás nyúlványának tekinti, de két vonatkozásban különbözik a muravidéki magyar nyelvhasználat az anyaországitól: egyrészt archaikusabb, másrészt pedig erősen kontaktusos, a szlovénizmusok megléte tendenciaként nyelvi szintű is (Bokor 2001: 46).

A következőkben a szerző irodalmi nyelvét mutatja be a kötet a Viharverten című 1997-es és a Kiűzve az Édenből című 2003-as kötet recenziói alapján. Verseire a műfajhatárok átlépése jellemző, gyakran szólítja meg önmagát egyes szám második személyben. Szeretettel ír szülőföldjéről, de benne él az elvágyódás, mindig szívesen látogat el Budapestre.

Terjedelmes részt képvisel a Gyermekeim nyelve – nyelvi eszmélkedésük története című fejezet, amely pszicholingvisztikai és szociolingvisztikai szempontból is sok hasznos információt tartalmaz. Nem tudományos igénnyel, hanem elsősorban saját, személyes tapasztalatok alapján íródtak ezek a sorok. Zágorec-Csuka Judit a pszicholingvisztika szakkifejezéseit felhasználva két fia példáján keresztül mutatja be a hangok és a hangkapcsolódások elsajátítását, a beszédfejlődés fordulatait, a szófajok váltakozását, és kiemelten kezeli a kétnyelvűség állapotát. Szülőként a gyerekekkel otthon magyarul beszéltek (és beszélnek a mai napig), a gyerekek a bölcsődében, illetve az óvodában kerültek először kapcsolatba a szlovén nyelvvel. Nagyon hamar megtanulták a környezet nyelvét, ma már a két nyelv interferenciájára utalnak a következő megnyilatkozások: „Ma sokat tornáztunk a telovadnicában (tornateremben). Aztán magunkra vettük a trenerkát (melegítőt), és a potoválkába (utazótáskába) beleraktuk a cuccainkat, majd útközben bementünk a blagovnicába (áruházba), hogy hrenovkát (virslit) és strucát (cipót) vásároljunk” (Zágorec-Csuka 2008: 35). A szerző megjegyzi, hogy az lenne a baj, ha belenyugodna ezekbe a „keverékmondatokba”, és nem igyekezne állandóan javítani gyerekeinek a beszédét, annak ellenére, hogy a Muravidéken a magyar nyelv társadalmi funkciója egyre jobban beszűkül, lassan már csak otthoni használatra korlátozódik.

Ez a fejezet vezeti át az olvasót a záró részhez, amelyben A többnyelvűség és a mi kétnyelvűségünk az Európai Unióban című rész kapott helyet. Itt mutatja be a szerző a szlovéniai magyarok kétnyelvűségét, a sokat és sokak által vitatott kétnyelvű oktatást, amely 2009-ben ünnepli bevezetésének 50. évfordulóját. 1959-ig léteztek magyar iskolák a Muravidéken, de az osztályok kiürültek, így létrehozták a kétnyelvű oktatási rendszert. A muravidéki kétnyelvű oktatásnak nagyon gazdag a szakirodalma (Ruda 2002a; Ruda 2002b; Kolláth 2005), Zágorec-Csuka Judit itt és most főként az egyén és a család felelősségét hangsúlyozza, mert „az anyanyelv megőrzése elsősorban egyéni harc, nemcsak oktatási célkitűzés” (Zágorec-Csuka 2008: 54). A szerző felvázolja a kétnyelvű oktatás előnyeit: „elvileg” lehetőséget nyújt a továbbtanuláshoz Magyarországon és Szlovéniában is, valamint erősíti az idegen nyelvek tanulását. A hátrányok közé tartozik, hogy az érvényesülés nyelve a szlovén, ezért a magyar nyelv egyre több színtéren visszaszorul. A kétnyelvű oktatás nem ideális, de nincsen alternatívája, ez bizonyul a „legjobb” oktatási modellnek.

A jövővel kapcsolatban aggályait fejezi ki a szerző: fiai a Trianon utáni negyedik generációhoz tartoznak, és nyelvileg már nagyon erősen érinti őket az asszimiláció. Vajon mit visznek tovább a szülők és a nagyszülők anyanyelvéből ők és társaik?

A második rész kulcsfogalma az identitás kérdése, erre utal a főcím is: Mitől függ a muravidéki magyarok identitása? Ahhoz, hogy választ találjunk a XXI. század által felvetett problémákra, ismernünk kell a történelmi hátteret is. A szerző először az útkeresés nehézségeiről beszél: vajon mi határozza meg a muravidéki magyarság szimbólumrendszerét, beleértve a társadalomhoz, a politikához, a kultúrához és az oktatáshoz való viszonyát is? Hogy közelebb jusson a válaszhoz, történelmi struktúrákon keresztül vizsgálja az identitás kérdését, részletezve az 1920 előtti, a két világháború közötti, az 1945 utáni és a Szlovénia megalakulásáig tartó időszakot. 1991 után az intézményesülés időszakáról beszélhetünk a szlovéniai magyarság körében: közösséget teremtő intézmények jöttek létre, mint a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet 1993-ban és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet 1994-ben. 1988-tól jelenik meg a muravidéki magyar irodalmat és a tudományos igénnyel megírt tanulmányokat közlő Muratáj című folyóirat, 2007-től pedig a multikulturalitás jegyeit magán hordozó kétnyelvű Lindua című folyóirat. 2002-ben alakult meg a Muravidéki Magyar Tudományos Társaság, amely a közösség tudományszervező munkáját fogja össze. 2004-ben avatták fel Lendván a Makovecz Imre által tervezett Színház- és Hangversenytermet, amely Magyarországról és Horvátországból is fogadja a színházlátogató közönséget.

A muravidéki magyarok érdekképviseletei, oktatási intézményei és tudományos fórumai kettős célt szolgálnak: egyrészt az ott élő magyarok szolgálatában állnak, másrészt segítik az anyaországgal való kapcsolattartást is. A fejezet és a tanulmánykötet a gondolkodási struktúrák bemutatásával zárul. A szerző véleménye szerint a muravidéki magyarság gondolkodásmódjában jelen van a demokratikus, a nacionalista, a patrióta és a kozmopolita attitűd is. A kisebbségi léthelyzetbe szorult maroknyi létszámú magyarság még nem tudta összeegyeztetni kisebbségi identitását az európai identitással. Addig még sok kérdést kell tisztáznia, többek között ezeket is: „Valójában kik is a muravidéki magyarok? Kik azok, akik a köreikbe tartoznak? Milyen alapon tartoznak össze? Mi teszi őket muravidéki magyarrá? A közös történelmi emlékezetük, bizonyos viselkedési formáik, gesztusaik, nemzeti jelképeik, művelődési szokásaik, közös történelmi hőseik, […] irodalmi mítoszaik, közös íróik, költőik? A felsoroltak által hogyan reprezentálja a muravidéki magyarság önmagát? S ezt hogyan látják azok, akik nem muravidékiek?” (Zágorec-Csuka 2008: 90).

Zágorec-Csuka Judit tanulmánykötete hasznos lehet kutatóknak, magyartanároknak és mindazoknak, akik többet szeretnének megtudni a muravidéki magyarok múltjáról és jelenéről, nyelvhasználatukról, az identitás kérdéséről és az Európai Unió adta lehetőségeikről.

Irodalom

Bokor József 2001. A magyar nyelv használata a szlovéniai Muravidéken az ezredforduló küszöbén. Magyar Nyelv. 34–52.

Kolláth Anna 2005. Magyarul a Muravidéken. Zora. Maribor.

Ruda Gábor (szerk.) 2002a. Az iskola mint asszimilációs gépezet. Šola kot asimilacijski mehanizem. Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület. Pilisvörösvár.

Ruda Gábor (szerk.) 2002b. Nemzetiségi iskolák – Kétnyelvű oktatás. Narodnostne šole – Dvojezično izobraževanje. Minderheitenschulen – Zweisprachiger Unterricht. Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület – Artikel VII. Kulturverein für Steiermark. Pilisvörösvár–Graz.

Zágorec-Csuka Judit 2003. Két fal között. Kiűzve az Édenből. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet. 80. Lendva.

(1) Muravidéki életrajzi lexikon. http://www.ms.sik/si/Biolex/ZagorecCsJ.htm. (2009. január 29.)

Az írás szerzőjéről

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2009. 1. szám tartalomjegyzékéhez