Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Pintér Éva

Kommunikációs nevelés az óvodában

 

Kedves Olvasók!

 

Úgy vélem, közoktatásunk rendszerében az óvoda az egyik leggazdagabb színtere a gyermekek anyanyelvi és kommunikációs nevelésének. Kiemelten igaz ez a mi intézményünkben megvalósuló Játék – mozgás – kommunikáció (JMK) elnevezésű pedagógiai programra. Az említett három fő tevékenység – játék, mozgás, kommunikáció – célja és egyben eszköze is az óvodai nevelésünknek. Ezekbe a tevékenységekbe integrálódik a környezet megismerésére nevelés és a komplex esztétikai nevelés. Ennek a 3 + 2-es nevelési területnek az egységével válik teljessé a JMK óvodai program nevelési rendszere, amelynek alkotói Porkolábné dr. Balogh Katalin és dr. Pereszlényi Éva. A szerzők koncepciója szerint a magyar óvodapedagógia értékes hagyományai, valamint a korszerű pszichológiai és pedagógiai kutatások eredményei ötvöződnek a programban, amelyet 1989 és 1993 között, négyéves kísérlet keretében a mi 200 férőhelyes, 8 csoportot foglalkoztató lakótelepi óvodánk ültetett át a gyakorlatba. Azóta elkészítettük a helyi programunkat, felvettük a JMK nevet, és örömmel mondhatom: immár 20 éve dolgozunk sikeresen és jó eredményeket elérve ebben a rendszerben.

Az anyanyelvi és kommunikációs szemlélet áthatja nevelésünk egész rendszerét, ezt bizonyítja sokoldalú megközelítése és igen gazdag pedagógiai, módszertani kidolgozása. Programunkban speciális lehetőségeket is biztosítunk a gyermekek kommunikációs fejlesztésére. A mindennapi óvodai élethelyzeteken és csoporthelyzeteken túl a mese-zene szoba (a program speciális játszószobája a kézműves és a tornaszoba mellett) olyan színtér, amely szélesíti a gyermekek kommunikációs lehetőségeit, szociális kapcsolatait. Itt sokfajta – az óvónő által átgondolt és személyre szabott – kommunikációs játékra van lehetőség. Drámapedagógiai elemeket felhasználva – mesével, bábokkal, zenével, tánccal, pantomimelemekkel – fejleszti a gyermekek önkifejezését, kreativitását. A mindennapos mesélés mellett az óvónőnek kötelező feladata a kommunikációs és anyanyelvi játékok kezdeményezése. Ezekben a játékokban az életkori sajátosságokhoz igazítva segítjük a gyermekek praktikus eligazodását a különböző élethelyzetekben. A kicsik játékos formában sajátítják el a kommunikációs stratégiákat egy-egy probléma megoldására, miközben a jó hangulatú együttlét és a közös játék oldja a kommunikációs görcseiket.

Programunk legfontosabb eleme a gyermeket körülvevő beszélő, kommunikáló környezet. A pedagógusok mellett az óvoda minden dolgozójának (dajkának, gondnoknak) szerepe van az anyanyelvi kommunikációs nevelésben. Talán elcsépeltnek tűnik, de véleményem szerint az óvodáskor érzelmek vezérelte időszakában a minta a gyermek legfőbb nevelője. Az érzelmi biztonság megteremtése, a modellértékű beszéd, a hiteles kommunikáció, valamint az értő figyelem és a beszédre inspiráló környezet alapfeltétele a kommunikációs nevelésnek. A kommunikációban is jelen kell lennie annak az óvónői attitűdnek, amely a gyermek maximális elfogadását jelzi. Pedagógiai gyakorlatunkban tudatosan ügyelünk arra, hogy a napi rutinfeladatok végzése közben (ez az igazi minta a gyermek számára) ne a tiltásokat, az elvárt eredményeket, a gyermek esetleges hiányosságait fogalmazzuk meg, hanem emeljük ki a pozitívumokat. Például így: De örülök, hogy már egyedül megpróbáltad felvenni a cipődet!; Megköszönném, ha Te is segítenél elrakni a játékokat!; Mutasd meg, milyen szépen tudsz már sétálva menni a folyosón!

Programunkban kiemelt szerepet kap a szülőkkel való együttműködés, hiszen a gyermek elsődleges szocializációs színtere a család. Ezért nagy hangsúlyt fektetünk a szemléletformálásra is, a szülők már a beíratást megelőző tájékoztatón megismerhetik együttműködésünk alapelveit. Nyitott óvoda lévén, a szülőkkel való közös programok, fórumok és együttlétek a legjobb alkalmak a szülői szemlélet alakítására, hiszen számukra is a gyakorlati minta a legmeggyőzőbb érv és segítség gyermekük nevelésében.

Kommunikációs nevelésünk tehát átfogja az óvodai élet valamennyi területét. Sajátos helyzete abból adódik, hogy valamennyi óvodai tevékenység kommunikációs szinten is zajlik. Ezért a kommunikáció részben közvetítő, részben céltevékenység is lehet az óvodai nevelés gazdag, sokszínű tevékenységrendszerében. A képességfejlesztés egyik fontos célkitűzése a kreatív interakciós képesség kialakítása. Ez a mi esetünkben mindenfajta emberi érintkezést jelent, tudatos és alkotóan alkalmazkodó magatartást minden kommunikációs helyzetben. A gyermeknek ehhez utánzáson alapuló, biztonságos normaismeretre, gyakorlatra és nagy mintakészletre van szüksége.

Pedagógiai programunk rögzíti, hogy az óvónőnek – mind a spontán kommunikációs helyzetekben, mind a dominánsan nem kommunikációs tevékenységhez kapcsolódó helyzetekben – meg kell teremtenie a gyakorlás lehetőségét annak érdekében, hogy kialakuljon a gyermek biztonságérzete a verbális és a nem verbális szinteken (mimika, gesztus, tekintet, térközszabályozás, vokális kódok). A kommunikációs stratégia alkalmazásakor az óvónőnek – a pozitív érzelmi viszony kifejezésével, a tényeken alapuló közléseivel, valamint beszédének stílusával – modellálnia kell a gyermek számára a kommunikációs helyzetmegoldásokat, az érintkezési normákat.

A gyermek kommunikációs képességét beszédkedve, beszédképessége, szókincse és szövegszerkesztési tapasztalatai, valamint normaismerete határozza meg. Az óvodai életben a gyermek megannyi kommunikációs helyzetnek a részese. Különösen fontos, hogy az óvodai érintkezés normái szerint használja az udvariassági formákat köszönéskor, valamely eszköz elkérésekor és a kapcsolatok építésében, fenntartásában (például kérem – köszönöm, légy szíves, szeretném, én így gondolom – te hogy gondolod?). Bábozás, mímelés, szerepjáték közben a gyermek kommunikációjában fantáziadús tapasztalatai, beszédmintái elevenednek meg. Ilyen értelemben is minta az óvónő minden megnyilatkozása a gyermek számára. Ezért kiemelten fontos számunkra, hogy az óvónő: oldja a gátlásokat, ösztönözze a gyermekeket az elvárt viselkedési normákkal kapcsolatos kommunikációs stratégiák elsajátítására, érvényesítse ezeket az elvárásokat a felnőttekkel való kommunikációjában, biztosítsa a spontán, meghitt beszélgetés lehetőségét, személyes mintaadással segítse a beszédtechnikai, artikulációs hibák javítását (szükség esetén speciális szakemberrel együttműködve).

Ahhoz, hogy mindezeket a feladatokat színvonalasan tudjuk megvalósítani, a pedagógusainknak szemléletet kellett váltaniuk. Ennek a folyamatnak része volt a helyes kommunikációs technikák tudatos gyakorlása, a képzés, az önképzés és az önkontroll elsajátítása. Nevelőtestületünkben a szemléletváltás már régen megtörtént, de továbbra is fontos feladat munkánk rendszeres elemzése, a folyamatos képzés és önképzés. Az iskolai és a szülői visszajelzések alapján elmondhatjuk, hogy a nevünkben is kiemelt kommunikáció nemcsak szlogen, hanem valóban eredményes, sikeres területe óvodai nevelésünknek.

                                                         Üdvözlettel:

Budapest, 2009. november 20.

                                                                                            Pintér Éva

                                                                                           óvodavezető

 

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2009. 4. szám tartalomjegyzékéhez

 

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–