Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Demeter Gáborné

Az időben érkező segítség

 

 

Tisztelt Szerkesztőség, kedves Olvasók!

 

A sajátos nevelési igényű gyermekek sikeres iskolába lépéséhez szükséges képességterületek fejlesztése – az integrált, illetve inkluzív nevelés-oktatás elterjedésével – időszerű, de meglehetősen nehezen megvalósítható feladat a mai közoktatás hétköznapjaiban. A megvalósíthatóság érdekében a többségi, befogadó gyakorlatot folytató intézmény pedagógiai szak- és szakmai szolgáltatások keretében igényelhet segítséget egyrészt a sajátos nevelési igényű gyermekek, másrészt a pedagógusok számára.

Pécsett 2001 óta az Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Speciális Szakiskola és Kollégium – fenntartói támogatással – biztosítja a pedagógiai szolgáltatásokat, alkalmazkodva az óvodák és az iskolák aktuális igényeihez, az érintett gyermekek és családok speciális helyzetéhez. A szolgáltatások tervezése a gyermekekről készült szakértői vélemény, valamint az aktuális állapot felmérése alapján történik, egyéni fejlesztési tervvel segítve egy-egy fejlesztési ciklus gyakorlati megvalósítását.

Az óvodából iskolába való átmenet kritikus pontja minden gyermek fejlődésének. Ennek a megállapításnak a súlya azonban a sajátos nevelési igény esetén hatványozódik. A sajátos nevelési igényből adódó hátrányok – megfelelő prevenció nélkül – elmélyíthetik a gyermeki megismerés problémáit, tartósan pedig motiválatlanságot, önértékelési és beilleszkedési zavart eredményezhetnek. A tanulási tevékenység és a sikeresség jelentős mértékben támaszkodik a gyermek anyanyelvi képességeire. A tanulási folyamat kifejezetten azokat a képességterületeket aktivizálja, amelyek az átlagtól eltérő fejlődésmenet során sérültek, megkéstek, már korábbi életszakaszban is fejlesztésre szorultak. A gyermekek életútjában a környezeti hatások és ingerek között további differenciáló tényezők találhatók. A sokféle egyéni különbség miatt döntő a gyermekek alapos megismerése, valamint a – tanulást megalapozó pszichés funkciók aktuális fejlettségi szintjére épülő – képességfejlesztés pontos megtervezése és megvalósítása. Szolgáltatási gyakorlatunk tapasztalatai szerint a pedagógusoknak egyre nagyobb igénye van arra, hogy részletes módszertani segédanyagot készítsünk az olvasás-írás technikai és mentális teljesítményét meghatározó képességfejlesztés tartalmáról, illetve az egyéni fejlesztési terv elkészítésének és megvalósításának a gyakorlatáról.

A módszertani segítség ebben az esetben azt jelenti, hogy összegyűjtjük azokat az alapozó funkciókat, amelyre minden embernek szüksége van az olvasás-írás elsajátításához, feltérképezve annak technikai és értelmi szintjeit, végiggondolva az olvasási folyamat érzékszervi és mentális teljesítményének az elemeit. Ezek a területek jelentik a segédanyag alapját. Hozzájuk olyan feladatgyűjteményt rendelünk, amely fokozatokban segíti a fejlesztőmunkát. Használata akkor eredményes, ha a gyermek egyéni képességprofilja alapján egymásra építve alkalmazzuk a megfelelő fokozatú feladattípusokat. Az olvasás rendkívül összetett folyamat, amely sokféle és különböző képesség, készség meglétét és együttműködését kívánja meg. Közülük bármelyik képesség fejletlensége létrehozhatja az olvasási-írási teljesítmény zavarát. A tünetek legtöbbször keverednek, nem különíthetők el tisztán funkció szerint. Ha a tanulási képességek megalapozásához a gyermeknek nem adunk megfelelő segítséget, akkor nap mint nap kudarchelyzetekkel találkozik, környezetétől pedig – sok esetben akaratlanul – negatív visszajelzéseket kap. Önértékelési zavarai, negatív énképe miatt kompenzációs technikákhoz folyamodik. Az érzelmi stabilitás megrendülése és az alapvető kultúrtechnikai ismeretek elsajátításának nehézsége együttesen akadályozza az egészséges személyiség kifejlődését. Bezárulnak azok a kapuk, amelyek csak az olvasás eszközszintű tudásával nyithatók ki. Ezek a kapuk pedig olyan lehetőségeket zárnak el a gyermekektől, amelyek létfontosságúak az alapműveltség megszerzésében, a szocializációban és összességében az esély megragadásában.

A mozgás, a beszéd, a tájékozódás, az észlelési területek, az emlékezet és a szerialitás, valamint a gondolkodás funkcionális fejlesztésére összeállított feladatgyűjteményünket kiindulási alapnak tekintjük a sajátos nevelési igényű gyermekek preventív fejlesztésében. Természetesen a gyermek képességprofilja alapján a gyűjteményből az egyéni fejlesztési tervbe azok a területek és feladattípusok kerülnek be, amelyek az adott fejlettségi szinttől indulva segítik a gyermek megismerő tevékenységeit. A pedagógus legnagyobb felelőssége éppen ezen a ponton van: a fejlesztés tudatossága és a differenciálás minősége a megfelelő feladatok kiválasztásakor dől el. Minden gyermek megismerésekor fel kell térképeznünk és végig kell gondolnunk az adott olvasási-írási folyamat érzékszervi, technikai és értelmi, mentális teljesítményének elemeit. Ehhez ismernünk kell az olvasás-írás teljesítményének alapját alkotó asszociációs láncot, amely több oldalról (egyidejű vizuális – auditív – verbális – motoros jellel) erősíti ugyanazt a képzetet, valamint fel kell ismernünk a szövegértő olvasást alapozó szókincs jelentőségét. Döntő tényező, hogy a feladatgyűjteményből – az adott gyermek ismeretében – azokat a feladattípusokat választjuk ki, amelyek segítik a technikai (asszociációt erősítő), illetve a mentális (szókincset gazdagító) tudáselemeket.

Úgy gondolom, az olvasás-írás teljesítményének hatása hosszú távon meghatározó minden ember életében. Ezért az építkezés aprólékossága és tudatossága nem csak a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében indokolt. Érdemes volna – akár esetek elemzésével – végigkövetni egy-egy fejlesztési folyamatot a fenti módszertani elvek és elemek segítségével.

 

Üdvözlettel:

 

Pécs, 2010. szeptember 3.

 

                                                                                           Demeter Gáborné

                                                                                           gyógypedagógus

 

Demeter, Gáborné: Help in due time

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal elejére

Vissza a 2010. 3. szám tartalomjegyzékéhez   

 

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–