Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Bodnár Gyula (főszerk.)

Katedra (Misad Katalin)

KATEDRA ALAPÍTVÁNY. DUNAJSKÁ STREDA. SZLOVÁKIA. 1994–

 

 

Katedra – a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja

 

 

„A nyelvközösség és a hozzá tartozó egyének számára minden más, idegen nyelvvel szemben az anyanyelv a föltétlen és teljes birtoklás tényét jelenti, amely révén megtanul gondolkodni és gondolatait kifejezni, tudatában ez tárja fel először a környező világot, ennek segítségével ismeri meg mind tágabban annak fogalmi rendszerét, majd ez kíséri végig élete során úgy, hogy gondolkodásának – ahogy köznapian mondani szokás, észjárásának – gyökerei, képzeletvilága az anyanyelv jeleihez és jelkapcsolataihoz, szerkezeti formáihoz kötődik” (Benkő 1999: 11).

Anyanyelvű oktatás a határokon túl

Az a tény, hogy a nemzet és az anyanyelv milyen szorosan összetartozik, nem a fenti idézetben fogalmazódik meg először, ám ez a rövid részlet kétségtelenül az egyik legpontosabb meghatározása a nemzetközösség és az anyanyelv viszonyának. A határokon túli, kisebbségi helyzetben élő magyarság is – bár mindenhez szorosan kötődik, ami magyar – elsősorban az anyanyelvet tekinti nemzeti hovatartozása fő jegyének. Ezért tartja fontosnak mindazt, ami az anyanyelvét megőrizheti: a kétnyelvű helység- és utcanévtáblákat, a magyar tannyelvű oktatási intézményeket, a magyar nyelvű sajtótermékeket stb. Közben tudatában van annak, hogy a kisebbségi létben az anyanyelv használatát és az anyanyelvi oktatást már rég nem a hagyományok határozzák meg, hanem az illető nemzeti közösségek nyelvének az alkotmányban is rögzített alárendelt jogi státusa, az ebből fakadó nyelv- és oktatáspolitika, valamint az egyre kedvezőtlenebb nyelvi környezet és a tudatosan gerjesztett intoleráns hangulat (vö. Péntek 1996: 35, Misad 2009: 54–55). Éppen ezért sokak számára képtelenségnek tűnhet abban reménykedni, hogy az anyanyelvi oktatás ellensúlyozni tudja a fent említett környezeti hatásokat, mégis azt gondoljuk, hogy az anyanyelvoktatást úgy az óvodai nevelés, mint a tanárképzés viszonylatában fontos szakmai kérdésként kell kezelnünk. Alapvető, mindennapi feladatnak kell tekintenünk az anyanyelvű oktatás színvonalának emelését, a megfelelő módszertan, illetve oktatási anyagok kidolgozását, a használható tankönyvek és taneszközök megjelentetését stb. (vö. Benčatová 2006: 78–79). Mindezek ismeretében az elsődleges cél a nyelvi öntudatnak, a magyar nyelv presztízsének, történeti és jelenkori értékének az erősítése.

Az útkeresés időszaka

A fentiek tudatában, mindennemű állami támogatás nélkül, de a szlovákiai magyar pedagógusok ösztönző, buzdító támogatásával (Hodossy 2003: 5) indult útjára 1994-ben az anyanyelvi oktatás szakmai-módszertani kérdéseivel foglalkozó Katedra című folyóirat. Sajtó- és kultúrtörténeti szempontból szép hagyomány folytatódott a lap megjelenésével – írja Turczel Lajos, a Katedra azóta elhunyt örökös munkatársa –, hiszen körülbelül fél tucat első csehszlovák köztársasági pedagógiai folyóirat, illetve a későbbi Szocialista Nevelés (az 1989-es rendszerváltást követően már csak Nevelés) után szinte megszakítás nélkül volt szakmai periodikuma a szlovákiai magyar pedagógustársadalomnak (Turczel 1995: 3). Pedig a kezdet kezdetén nem volt teljesen egyértelmű a lap pedagógiai irányvonala: indulásakor a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Dunaszerdahelyen megjelenő tájékoztató jellegű lapjaként tartották számon, amely a különböző kulturális, szakmai stb. szövetségek felhívásaitól kezdve a budapesti bábszínház műsorajánlatán keresztül egészen a pályázatírás tízparancsolatáig sok mindent tartalmazott. Mindenesetre a kiadvány már az útkeresés időszakában felhívta a figyelmet néhány fontos neveléselméleti kérdésre, és foglalkozott a rendszerváltás után szerveződő szakmai csoportosulások, szervezetek problémáival is. Ennek ellenére egyre többen adtak hangot elégedetlenségüknek a lap irányultsága miatt: az újraéledő cserkészmozgalom és a pedagógia „közösködése” sokakban keltett visszatetszést. Azt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a későbbi Katedra folyóirat szerkezete éppen a cserkészszövetség kérésére kidolgozott módszertani programnak köszönhető, amelynek értelmében szlovákiai magyar szakemberek fogalmazták meg a szövetségnek a magyar történelem, a természetismeret, a népzene, a pedagógia, a pszichológia és a valláserkölcs területével közös kapcsolódó pontjait (vö. Vajda 2003a: 8–9).

Katedra folyóirat egyes korszakai

Miképpen is vált pedagógiai folyóirattá a cserkészmozgalom lapjaként induló Katedra? Az 1995. évi márciusi számban a szerkesztőség arról értesíti az olvasókat, hogy megállapodást kötött a magyarországi Iskolakultúra című folyóirattal, és ennek eredményeképpen az anyaországi szakmai lap rövidített változatban, négyoldalas mellékletként jelenik meg ezentúl a Katedra egyes számaiban. Az eredetileg hosszabb időre tervezett elképzelésnek külső körülmények állták útját: 1995 májusában a szerkesztőség rövid közleményben tudatta az olvasókkal, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség nem tudja tovább vállalni a folyóirat kiadásával járó költségeket. Bár az Iskolakultúra csak két hónapig szerepelt mellékletként a lapban (a továbbiakban már csak az aktuális lapszámok tartalomjegyzéke volt olvasható a kiadványban), a Katedra szerencsére nem szűnt meg. A kiadás joga a Lilium Aurum Kft. kezébe került, és ez egyértelműen meghatározta a folyóirat jövőbeni profilját: a Katedra a szlovákiai magyar pedagógusok és nevelők lapjává kívánt válni (Vajda 2003a: 9).

1995 szeptemberében – nemcsak formai, hanem tartalmi tekintetben is – új köntösben jelent meg a Katedra. A régi lapszámok helyett színes nyomással készült, huszonnyolc oldalas folyóiratot tarthatott kezében az olvasó, aki egyúttal megismerkedhetett a kiadvány szerkesztőségi szabályzatával, valamint az újonnan alakult Katedra Társaság működésének az alapelveivel. A folyóiratban helyet kaptak az egyes tantárgyakhoz kapcsolódó rovatok, mégpedig a magyar nyelv és irodalom (koordinátor: Héder Ágnes), a szlovák nyelv (Bóna Irén, Skabela Rózsa), az idegen nyelvek (Czére Gyöngyi), a matematika (Horváth Géza, László Béla), a fizika és az informatika (Kiss László, Szabó Endre), a kémia (Andruskó Imre), a hittan (Szarka Árpád), a néprajz (Liszka József), a társadalomismeret (Öllős László), valamint az alsó tagozat (Mészáros Péter) témakörében. A tantárgyak száma a későbbiekben a pszichológiával és a gyógypedagógiával (Németh Margit, Strédl Teréz, Bordás Sándor) bővült (Vajda 2003a: 9).

Az 1995-ös év azonban nem csak az arculatváltás miatt emlékezetes a Katedra folyóirat szerkesztőségének, illetve az olvasóinak. Szlovákiában egyre inkább bonyolódott a politikai helyzet (1994 márciusában megbukott a második Mečiar-kormány, de még ugyanennek az évnek a végén ismét hatalomra került), és az egyébként sem kedvező társadalmi légkör új kihívások elé állította a szlovákiai magyar pedagógusokat és a szülőket egyaránt. Az év nagy része az újabb Mečiar-kormánynak a kisebbségekkel szemben foganatosított egyre agresszívabb rendelkezései (l. 1995. évi államnyelvtörvény), illetve az úgynevezett alternatív oktatás bevezetése elleni harccal telt, amelyben a Katedra folyóirat is komoly részt vállalt. A szerkesztőség állásfoglalásban reagált a már ugyan demokratikus, de még gyermekcipőben járó társadalom túlkapásaira, és egyre erőteljesebben szorgalmazta a kisebbségi oktatásügy autonómiájának gondolatát (l. Hecht 1996, Varga 1996a, b). Jóllehet annak idején – tartva a szakmai folyóirat politizálódásának veszélyétől – sokan ellenezték a politikusok megszólaltatását a lap hasábjain, a Katedra közzétette néhány, a politikai életben szerepet vállaló szlovákiai magyar közéleti személyiség véleményét (l. Bauer 1997, Gyurovszky 1997, A. Nagy 1997). Közben természetesen szakmai jellegű feladatairól sem feledkezett meg a lap: ebben az időszakban is kereste az eredményes gyakorlati tudást biztosító oktatási-nevelési módszereket, illetve nyilvánosságra hozta az Országos Pedagógiai Intézet által a magyar nyelv és irodalom tantárgyból kidolgozott úgynevezett művelődési kerettervet. 1998 végén a Katedra folyóirat fellélegezhetett: a politikában új szelek kezdtek fújni, elhárulni látszott az alternatív oktatás bevezetésének a veszélye, így a kiadvány visszatérhetett eredeti vállalásához. Ezt bizonyítja a februári szám vezércikke is, amely a tehetséggondozás fontosságáról és megvalósításának lehetőségeiről szól.

1999 első felében a Katedra szerkesztősége egy kérdőíves vizsgálattal szerette volna megtudni, vajon elégedett-e a célközönség a lap színvonalával, illetve igényli-e a folyóirat megújulását. A válaszokból kiderült, hogy a lap olvasótábora – amelynek 81%-át pedagógusok alkotják – nem örül azoknak a korábbi változtatásoknak, amelyek következtében a Katedrában háttérbe szorultak a szakmai jellegű írások, és egyre nagyobb teret kapott a szélesebb nyilvánosságnak szánt publicisztika (mint pl. a közbiztonsággal kapcsolatos sorozat, a dalai lámával készített interjú stb.). A felmérés eredményeinek összegzése után a szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy visszatér az eredeti elképzeléseihez, és a Katedra a továbbiakban elsősorban a szlovákiai magyar pedagógusok – mellettük a szlovákiai magyar oktatásügy iránt érdeklődő szülők – szakmai folyóirataként folytatja útját (Vajda 2003b: 11–12).

Indulása óta a Katedra hatalmas változáson ment keresztül: a jellegtelen tájékoztatófüzetből országosan ismert szakmai folyóirattá vált, amelyben a szlovákiai magyar közoktatás szakavatott képviselői, tapasztalt gyakorló pedagógusok és nevelők, gyógypedagógusok és (iskolai) pszichológusok írásai olvashatók. A formailag időről időre megújuló lapot egyre inkább tartalmi igényessége és szakmai alapossága teszi közkedvelt periodikummá. Megjelenése óta – immár 16 éve – a szlovákiai magyar oktatási intézmények minden típusa (óvodák, alapiskolák és gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképzők, nyolcosztályos és egyházi gimnáziumok) hallatta szavát a lapban. A pedagógus szerzők egy része fontosnak tartja a véleménynyilvánítást, és a Katedra hasábjain él is ennek lehetőségével, más része pedig egyszerűen csak meg akarja osztani tapasztalatait a pedagógus kollégákkal.

A folyóirat legújabb száma

Katedra legújabb, 2010. márciusi számának Nyelvi jogsegélyszolgálat című vezércikke (szerzője Petőcz Kálmán) nem pedagógiai jellegű írás. Bár általában nem jellemző, hogy a lap nyílt politikai állásfoglalást közvetítene, néhány esetben, amikor az egyes törvényerejű rendelkezések a szlovákiai magyar nyelvű oktatást hátrányosan érintik (l. az ún. alternatív oktatás bevezetése elleni tiltakozást 1995-ben), kivételt tesz. Most is ez történt: az 1995. évi államnyelvtörvény 2009-ben végrehajtott módosítása értelmében az anyanyelvüket a törvény betűjétől eltérő módon használó kisebbségi szervezetekre, hivatalokra, szolgáltatókra és magánszemélyekre pénzbírságot szabhat ki a hatalom. A szerző ezért érzi szükségét annak, hogy tájékoztassa többek között a Katedra olvasóit is az úgynevezett jogsegélyszolgálat megalakulásáról és annak fő céljairól. Eszerint minél előbb fel kell mérni a nyelvi jogok valós helyzetét Dél-Szlovákiában, a kisebbségi beszélőket tájékoztatni kell nyelvi-nyelvhasználati jogaikról, illetve indokolt esetben – ha anyanyelvük használata miatt hátrányos megkülönböztetés érné őket – szakmai vagy jogi segítséget kell nyújtani számukra. Az írás felhívja a pedagógusok figyelmét arra, hogy a nyelvtörvény rájuk vonatkozó rendelkezéseinek értelmében az őket érintő problémákkal a jogsegélyszolgálat mellett a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, illetve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége külön is foglalkozik.

Az általános pedagógia témakörébe sorolható Strédl Teréz Képességek fejlesztése című cikke, amely arra a megállapításra épül, miszerint az utóbbi két évtizedben átrendeződött a tanulók képességeinek a rendszere, mégpedig a memória kárára, ugyanakkor a kreativitás javára. A szerző a továbbiakban azt fejtegeti, hogy amennyiben korunk iskolája még mindig a memorizáló oktatást részesíti előnyben, nem csodálkozhatunk azon, hogy a jelenlegi társadalmakban egyre nagyobb a funkcionális analfabéták száma, akik megtanulnak ugyan olvasni, írni, számolni, csak éppen nem tudják, mit olvasnak, írnak, illetve számolnak. Angyal Péter Tesztelés és színvonal című írásában azt kérdezi, mi értelme van annak az országos felmérésnek, amely az alapiskolás tanulók tudásszintjét méri matematikából, valamint magyar és szlovák nyelvből, ha a felmérés eredményeitől függetlenül minden végzős bekerül az általa választott középiskolába. A szerző nem tartja jó ötletnek, hogy az oktatási intézmények jelenleg a tanulók létszáma alapján kapják az állami támogatást, szerinte az oktatás színvonala, illetve a tanulók tudásszintje így egyértelműen háttérbe szorul. Az Előbb én! című rövid írás (szerzője Jády Mónika) az óvodáskorú gyermekeket nevelő pedagógusoknak és szülőknek szól: arra biztatja őket, hogy a szülő vagy más felnőtt kizárólagos figyelmét igénylő gyermeknek – természetesen anélkül, hogy közben sérülne – meg kell tanulnia, hogy az őt körülvevő személyek nem egyedül érte vannak.

A konkrét tantárgyak oktatásáról ezúttal a magyar nyelv és irodalom, a biológia, illetve a környezetvédelem területéről jelentek meg írások a lapban. Nagy Erika Öreg néne őzikéje című cikke valójában emlékezés, amelyben a szerző a legkedvesebb verses meséjét, illetve az ebből készült mesefilmet mutatja be, miközben utal a történet fő mondanivalójára és a mese feldolgozása során alkalmazható megközelítési módokra. Pénzes István irodalmi rovatában ezúttal Versekben tündöklő nagyasszonyokkal találkozhat az olvasó, a magyar irodalmat oktató pedagógus pedig az illusztrációként közölt versrészletek felhasználásával teheti vonzóbbá a régi magyar költészetet bemutató tanórát. A nyelvtanórán, a mellérendelő összetett mondatok tanításakor a pedagógus segítségére lehet Jakab István Mikor „de”, mikor „azonban” s mikor „hanem”? című írása, amelyben a szerző – számos gyakorlati példa bemutatásával – arra figyelmeztet bennünket, hogy az ellentétes mondatok szerkesztésekor előbb azt kell tisztázni, milyen mondattípusra, mondatfajtára van szükségünk a mondanivaló kifejezéséhez, és ennek megfelelően kell kiválasztanunk a legodaillőbb kötőszót. A biológián belül a növénytan-, illetve a természetismeret-óra tananyagát teheti érdekesebbé a Mikor nyílnak a virágok? című cikk (szerzője Csicsay Alajos), amely elsősorban gyakorlati tanácsokat tartalmaz a vadon élő virágos növények tanításához. Miklós Viktória Földünk globális problémái című írása a környezetismeret és a környezetvédelem témakörébe tartozik, elsődleges célja a globális felmelegedés, illetve az ennek hatására kialakult környezeti problémák veszélyeinek a megvilágítása.

Az alap- és a középiskolás tanulók lelki, valamint testi egészségével több cikk is foglalkozik. Szák-Kocsis Kata könyvtáros-tanár meg van győződve arról, hogy a tananyaggal való megfelelő haladás kényszere a lelki gondokkal, érzelmi hiányosságokkal felnövekvő gyerekeknél állandó feszültség forrása. Könyvtár a serdülőkért című írásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a belső konfliktusokkal, gondokkal küszködő tanulóknál szükség van olyan speciális – tehát nem osztálytermi – környezetben folyó tevékenységre, amely módot ad a pedagógusnak a kötetlenebb megfigyelésekre, illetve a legmegfelelőbb nevelési módszer kiválasztására. Az élet nyelve című cikkben Pénzes Éva az erőszakmentes kommunikációt állítja előtérbe, miközben – az adekvát módszerek eszköztárának bemutatása mellett – arra biztatja az olvasót, hogy empatikus képességeit is fejlessze. Belkovics Judit pszichológus a lelki egészség fontosságára figyelmeztet: szerinte éppen ez a tényező segíti az egyént a különböző akadályok, problémák leküzdésében. A Gondolatok a „Mondjunk nemet a drogra!” című írás (szerzője Stirber Lajos) valójában reflektálás egy korábbi problémafelvető cikkre, amelyben a szerző arra keresi a választ, mi állhat a közép- és az alapiskolás fiatalok szenvedélybetegségének a hátterében. Miriák Ferenc Az egészséges táplálkozás iskolapéldái című írásában az iskoláskorú gyermekek egészséges étrendjének kialakításáról és ennek lehetőségeiről szól egy új keletű európai uniós program kapcsán.

A világra való kitekintés jegyében született az Állami és elit iskolák című beszámoló (szerzője Molnár Miriam), amely az amerikai oktatási intézmények egyes típusait mutatja be az érdeklődőknek. A továbbiakban Száraz Szilvia a világ számos országában alkalmazott EDUCARE oktatási program előnyeiről és eddigi eredményeiről tájékoztatja az olvasót.

A szlovákiai magyar tannyelvű oktatási intézmények tanulóinak körében nagy népszerűségnek örvendenek az Katedra-versenyek, amelyek elsősorban a magyar irodalom, a magyar történelem, a földrajz és a matematika tantárgyakra épülnek, de – Dunaszerdahely híres szülötte, Vámbéry Ármin révén – a lap Kelet-kutatással kapcsolatos dolgozatok készítésére is buzdítja a pedagógusokat és a diákjaikat. Mind a versenyfeladatok, mind az eredmények közzététele a Katedra hasábjain történik, egyes iskolák számára presztízskérdést jelent a tantárgyi versenyekbe való bekapcsolódás.

A lap legújabb száma hasznos információval is szolgál: Szlovákia és Magyarország viszonylatában egy kormányközi megállapodásról tájékoztatja az érintetteket, amelynek lényege a nemzeti kisebbségek kölcsönös támogatása az oktatás és a kultúra területén. A Szülőföldön magyarul című írás azt vázolja, hogyan használják fel a tanulók nyelvi identitásának megőrzésére ezt a támogatást az egyes szlovákiai magyar tannyelvű oktatási intézmények. A továbbiakban a pedagógusok számára szervezett továbbképző tanfolyamokról tájékoztat a lap, közli az Egressy Béni színjátszó fesztivál versenyfelhívását, valamint bemutatja az idén ötvenéves nyitrai magyar pedagógusképzés évfordulójával kapcsolatos rendezvényeket. Az egyes szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák bemutatásával elsősorban a szülőket szólítja meg a folyóirat, a Mi legyek, ha nagy leszek? című rovatban ezúttal a nagy hagyományokkal rendelkező, 1872-ben alapított úgynevezett kassai ipariskola oktatási programjairól tájékoztatja az érdeklődőket.

A 16 éves Katedra folyóirat sokak – szakmabeliek és nem szakmabeliek – szerint betöltötte azt az űrt, amely a korábbi pedagógiai jellegű lapok megszűnése után keletkezett, és napjainkban nem csupán szakmai folyóiratra kell gondolnunk a neve hallatán, hanem szakmai szerveződésre, mozgalomra is (László 1996 nyomán). A Katedra mára ismert és elismert szakmai fórummá vált, és úgy tűnik, a legjobb úton halad afelé, hogy valóra váltsa az 1995-ben megfogalmazott szerkesztőségi alapelveket, amelyek szerint: „A Katedrának tekintélyes lappá kell válnia. Olyan lappá, amelynek hasábjain megtisztelő a megjelenés, s amelynek álláspontjai, értékítéletei hazai oktatásügyünk szellemi vezérfonalává válnak. Erre nemcsak a szlovákiai magyar oktatásügynek, hanem az egész szlovákiai magyarságnak nagy szüksége van.”

 

Irodalom

Bauer Edit 1997. Sorskérdés az iskolázottság. Katedra 6: 3.

Benčatová, Ąudmila 2006. Didaktika slovenského jazyka v študijnom programe na Filozofickej fakulte Univerzity Komenského v Bratislave. In: Švec, Štefan – Bazáliková, Janka (eds.) Didaktika humanitných predmetov. Paedagogica 18. Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. UK. Bratislava. 75–84.

Benkő Loránd 1999. Anyanyelvi örökségünk. In: V. Raisz Rózsa – H. Varga Gyula (szerk.) Nyelvi és kommunikációs kultúra az iskolában I. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 9–18.

Gyurovszky László 1997. A cél: iskoláink megvédése és színvonalának emelése. Katedra 7: 3.

Hecht Anna 1996. Teljes átalakulást. Katedra 8: 4–5.

Hodossy Gyula 2003. A vállalás vállalása. Repertórium 1994–2003. Lilium Aurum. Dunaszerdahely. 5.

László Béla 1996. Leltár. Katedra 10: 3.

Misad Katalin 2009. Kisebbségi nyelvhasználati jogok Szlovákiában, Finnországban és Dél-Tirolban. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények. Interdiszciplináris Tanulmányok. 1: 49–56.

A. Nagy László 1997. Megvédjük anyanyelvi iskoláinkat! Katedra 9: 3.

Péntek János 1996. Az oktatás hagyományai, lehetőségei és esélyei a határokon túl. In: V. Raisz Rózsa (szerk.) Anyanyelv és iskola az ezredfordulón. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 33–40.

Szerkesztőségi alapelvek 1995. Kézirat.

Turczel Lajos 1993. A Katedra helye a szlovákiai magyar pedagógiai sajtóban. Katedra 1: 3.

Vajda Barnabás 2003a. A lap korszakai. Repertórium 1994–2003. Lilium Aurum. Dunaszerdahely. 8–12.

Vajda Barnabás 2003b. Szakmaiság, szaktantárgyak. Repertórium 1994–2003. Lilium Aurum. Dunaszerdahely. 12–14.

Varga Frigyes 1996a. Az autonóm iskolák rendszerének működése és irányítása I. Katedra 9: 10–11.

Varga Frigyes 1996b. Az autonóm iskolák rendszerének működése és irányítása II. Katedra 10: 10–11.

 

Misad, Katalin: Katedra (Professorship) – The Journal of Hungarian Teachers and Hungarian Parents in Slovakia 

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2010. 3. szám tartalomjegyzékéhez 

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–