Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Nagyházi Bernadette

Lehetőségek és alternatívák

 

Beszámoló az I. Kárpát-medencei Nemzetközi Módszertani Konferenciáról

 

A felsőfokú tanítóképzés Kaposváron rendezett 50 éves jubileumi konferenciáján (2009. május 15–16.) szavakká és elhatározássá formálódott az a régen érlelődő gondolat, hogy a felsőfokú pedagógusképzésben dolgozó, kutatással is foglalkozó tanárok, valamint a gyakorló pedagógusok, illetve az őket képző intézmények számára konferencia keretében kell lehetőséget teremteni a tudományos eszmecserére, amelynek középpontjába a gyakran méltatlanul kezelt módszertant, tantárgy-pedagógiát kell állítani. Ez a régi terv vált valóra a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán az I. Kárpát-medencei Nemzetközi Módszertani Konferencia megrendezésével. A szervezők a kezdetektől „határok nélkül” gondolkodtak, így a felhívást kiterjesztették a Kárpát-medence magyar és nem magyar anyanyelvű pedagógusközösségére is.

 



1. kép

A konferencia jelképe: „Az én iskolám” pályázatra készült díjnyertes gyermekrajz

 

Az I. Kárpát-medencei Módszertani Konferenciát 2010. október 8-án rendezték. Közel 180 hazai és határon túli előadó jelentkezett azzal a szándékkal, hogy a tanítóképzés legkülönbözőbb területeit érintve bemutassák kutatásaikat, eredményeiket, tapasztalataikat. Az esemény Szent-Györgyi Albert szavainak felidézésével kezdődött: „Az iskola feladata, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.” A konferencia jelentőségét és időszerűségét jelzi, hogy a fővédnökséget Pálinkás József, az MTA elnöke vállalta.

A rendezvényt prof. dr. Szávai Ferenc, a Kaposvári Egyetem rektora nyitotta meg. Emlékeztetett arra, hogy milyen fontos szerepet tölt be a módszertan a pedagógusi pályán, és örömét fejezte ki, hogy ilyen nagy számban látogattak el az érdeklődők erre a hagyományteremtő céllal létrehozott konferenciára.

 



2. kép

Prof. dr. Szávai Ferenc, a Kaposvári Egyetem rektora megnyitja a konferenciát

 

Oláh Lajosné, Kaposvár alpolgármestere is a hagyományok fontosságát emelte ki köszöntőjében. A kulturális hagyományok olyan értéket képviselnek, amelyeket be kell építeni a tantervekbe. A felsőoktatás feladata, hogy ezeket az értékeket megismertesse a pedagóguspályára készülő fiatalokkal is, akik így alkalmassá válnak arra, hogy a múlt kincseit a jövő nemzedékei felé közvetítsék.

A megyei önkormányzat képviseletében Bátori Zsolt a tudás helyi fellegvárának nevezte a Kaposvári Egyetemet. A tudás mozgatórugója a tudásvágy, amely kutatásra késztet; a kutatás eredményekkel jár, amelyeket be is kell mutatni. A tudáshoz azonban az ismétlődő megújulási szándékra is szükség van, így haladhat előre a tudomány. Ezt a célt szolgája ez a módszertani konferencia is.

Dr. Kovács Zoltán, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karának dékánja, megbízott oktatási rektorhelyettes házigazdaként köszöntötte a konferencia résztvevőit. Kiemelte a Pedagógiai Kar szerepvállalását a módszertan vonatkozásában: a kar módszertani központot is működtet, amelynek feladata az ilyen irányú hasznos ismeretek átadása. A köszöntéseket záró szavaival – amelyekkel utalt a vendégeket fogadó őszi időjárásra – kifejezte reményét, hogy a nap végére nemcsak meteorológiai értelemben, de szakmailag is „felszáll a köd”.

Első plenáris előadóként dr. Rádli Katalin, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának főosztályvezető-helyettese A tanítóképzés helye és szerepe a pedagógusképzésben címmel a magyar és az európai oktatási rendszereket mutatta be, és körvonalazta a magyar oktatásügy előtt álló legfontosabb feladatokat. A képzési rendszer átalakításának leglényegesebb tennivalóit a közoktatásban már elvégezték; a feladat az, hogy a jövő pedagógusait is felkészítsük az oktatás szemléletének és tartalmának módosulásaira. Kiemelten fontos célnak nevezte, hogy a tanítóképzésben minőségi diplomát adjunk a jelöltek kezébe, és igyekezzünk megtartani őket a képzettségüknek megfelelő pályán. Figyelmeztetett arra, hogy ma a kutató tanítók és óvodapedagógusok számára a szakmai előrehaladás, fejlődés útja a tanárrá válással, a tanári diploma megszerzésével jár együtt. Meg kell nyitni tehát a szakmai karrier, a „tudós tanítóvá” válás lehetőségét azzal, hogy az óvodapedagógusok és a tanítók saját szakmájukban szerezhessenek tudományos fokozatot. Ezzel a pedagógusi szakma elismerné annak a gyakorlati munkának az értékét és tudományos jelentőségét, amelyet a közoktatás alsóbb szintjein, a legfiatalabb korosztályokkal dolgozó pedagógusok végeznek. További feladatok várnak tehát a felsőfokú képzés, a pedagógusképzés területén is az oktatásügyre, ezek megvalósítására kiemelten fontos időszak a 2011-es év I. féléve, amikor Magyarország adja – Belgiummal és Spanyolországgal közösen – az Európai Unió Tanácsának elnökségét.

 



3. kép

Dr. Rádli Katalin, Nemzeti Erőforrás Minisztérium Felsőoktatási Főosztályának 
főosztályvezető-helyettese a plenáris előadáson

 

Dr. Lipcsei Imre, az Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének elnöke, a Szent István Egyetem Pedagógiai Karának dékánja Multikulturalizmus az oktató-nevelő munkában című plenáris előadását Szent István szavaival kezdte: „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”. Mint látható, régóta élünk multikulturális világban, és a multikulturalitással való ismerkedést már az óvodában megkezdjük. Az óvoda és az iskola azért lesz igazán multikulturális, mert tekintettel van a különböző társadalmi rétegekből, eltérő családi helyzetből érkező, különböző családi, etnikai, vallási hátterű, eltérő képességű fiúk és lányok sajátos nevelési igényeire és közös szükségleteire is. A pedagógus feladata – akár óvodapedagógus, akár tanító vagy tanár – nem egy állandó maximum elérése, hanem az, hogy a gyerekeket tudásuk, képességeik maximumára segítsen eljutni, és ez a munka kapja meg a megérdemelt elismerést.

Prof. dr. Brezsnyánszky László, a Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Karának dékánja tudománytörténeti előadást tartott Neveléstudományi műhelykutatás a hagyományőrzés és a kutató-utánpótlás jegyében címmel, amelyben a Debreceni Egyetem pedagógiai műhelyeinek történetét és vezető, meghatározó személyiségeit mutatta be 1912 és 1970 között. Ebben a történeti keretben, konkrét életpályák felsorakoztatásával azt boncolgatta, hogy milyen hatással vannak a társadalmi-politikai változások, a „társadalmi felejtés” a kutató gondolkodására, eszköztárára. Nagy László szavaival tette fel a kérdést: „ki viszi át”, átviszi-e valaki az időtálló értékeket „a túlsó partra”, a jövőbe?

A plenáris előadások után mutatták be a kar régi-új folyóiratát, a Képzés és Gyakorlat című neveléstudományi folyóiratot. A periodikum 2010 júliusa óta a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kara és a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara közös gondozásában jelenik meg. Dr. Patyi Gábor, a NYME BEPK dékánhelyettese, szerkesztőbizottsági tag ismertette a megújulás folyamatát, és kifejezte azt a szándékot, hogy a jövőben a lap az egész Kárpát-medence neveléstudományhoz kötődő kutatói, pedagógusai számára kíván színvonalas publikációs térré válni. Hajdicsné dr. Varga Katalin, a folyóirat főszerkesztője mutatta be a megújulás után a konferenciára megjelent 1. számot, amely őrzi a múlt értékeit, de előremutat a jövőbeli célok felé is. Ezek között szerepel az a tudatos feladatvállalás, amelyet a folyóirat egyik állandó rovatának neve is jelez: a Képzés és gyakorlat című rovat célja a módszertannal kapcsolatos, elméletileg megalapozott, gyakorlatban is kipróbált eredmények közzététele, továbbítása a szélesebb érdeklődő közönség felé.

 



4. kép

Hajdicsné dr. Varga Katalin és dr. Patyi Gábor bemutatják a kar régi-új tudományos folyóiratát, a Képzés és Gyakorlat című neveléstudományi folyóiratot

 

A konferencia munkája a plenáris előadások után szekciókban folytatódott. Az örvendetesen sok jelentkező, valamint a szerteágazó, a pedagógusképzés legkülönbözőbb területeire kiterjedő témák miatt a konferencia résztvevői 18 szekcióban mutatták be eredményeiket az anyanyelv-pedagógiától a felnőttképzésig. A tanítóképzés műveltségterületeihez kötődő tantárgy-pedagógiai szekciók (anyanyelv-pedagógia, matematika-, informatika-, testnevelés- és sportpedagógia, az élő idegen nyelvek, az ember és társadalom műveltségterület pedagógiája, a természetismeret, az ének-zene, a technika tantárgy-pedagógiája) mellett önálló szekcióként szerepelt a könyvtár-pedagógia, a hitélet és a hittanárképzés, a felnőttoktatás módszertana és a mentorképzés, valamint a csecsemőgondozás módszertana és az óvodapedagógia, a hátrányos helyzetű tanulók pedagógiája, a pszichológia, illetve a gyógypedagógia és a sajátos nevelési igényűek pedagógiája is. Ez a széles paletta kiegészült még az alkalmazott didaktikai, az idegen nyelvű és a poszterszekcióval. Nem volt könnyű dolga az érdeklődőnek, amikor választani kényszerült a párhuzamosan zajló szekciók között, ám éppen ez a bőség bizonyítja, mekkora igény van a kutató és a gyakorló pedagógusok körében tudományos eredményeik közzétételére.

Lehetetlen feladat lenne valamennyi szekcióból kiemelni a legérdekesebb előadásokat, vagy akár csak megemlíteni a felmerült kutatási témákat. A teljesség igénye nélkül készült szubjektív válogatás a sokszínűség érzékeltetését szolgálja, és csupán ízelítő a konferencia gazdag és értékes anyagából.

Az anyanyelv-pedagógia szekcióban Nemesné dr. Kis Szilvia (KE PK) és Sajtosné Csendes Gyöngyi (KE PK) egymáshoz kapcsolódó előadásukban a funkcionális illiteráció napjainkban sajnálatosan időszerű problémáival kapcsolatos többéves kutatásukat mutatták be, különös tekintettel a funkcionális illiteráció diagnosztikájának és mérésének nehézségeire és megoldandó feladataira. Idézett példáik egyértelműen alátámasztják a téma fontosságát.

Lózsi Tamás (ELTE BTK) Reklám az anyanyelvi órán című előadásában összekapcsolta a szövegek értelmező olvasásának és feldolgozásának anyanyelvi nevelő feladatát azzal a társadalmi nevelő feladattal, hogy a reklámok gyakori célközönségét jelentő tizenéves korosztályt az anyanyelvi órán (is) felkészítsük a szövegbeli manipulatív technikák felismerésére, a tudatosabb fogyasztói viselkedésre.

Az Élő (idegen) nyelvek pedagógiája szekció változatos előadásai átfogták a nyelvtanítás és -tanulás szinte teljes életkori spektrumát a korai idegen nyelvi neveléstől (Szücs Eszter Cecília, KE PK) a tanító- és tanárképzés módszertani tapasztalataiig (Filinger Margit, KE PK). Dr. Pethő Ildikó (KE PK) a nyelvtanítás és -tanulás bármely életkorban alkalmazható különleges módszerét mutatta be, amelyben nyelv, vers és festészet kapcsolódik egységes kultúraközvetítéssé. Filinger Margit (KE PK) a drámapedagógia tárgyaként szintén a versek alkalmazásának lehetőségeit ismertette a német műveltségterület hallgatóinak oktatásában.

Az Alkalmazott didaktika szekcióban Varga László (NYME) különösen élvezetes előadásában ismerhettük meg a sajátos izlandi oktatási módszereket, amelyek középpontjában a kooperatív tanulási technikák állnak. A bemutatott CLIM (kooperatív tanulás multikulturális csoportban) nem egyszerűen módszer, hanem filozófia is, amelynek alapelve, hogy a pedagógus feladata nem a tanítás, hanem a tanulás elősegítése.

A nemzetköziség jegyében ebben a szekcióban egy határokon átnyúló kutatást is megismerhettünk Kőműves Zsolt (KE GTK) előadásában, aki magyarországi és erdélyi középiskolás fiatalok kreativitásfokát vizsgálta. Ez a vizsgálat minden területen, mind a verbális, mind a figurális teszteken az erdélyi fiatalok magasabb kreativitását mutatta ki, amelynek okát az előadó a magyar és a román oktatáspolitika eltérő filozófiájában látja: a román oktatás gyakorlat-, a magyar inkább elméletorientált.

Érdekes és figyelemre méltó színfoltja volt a konferenciának a tematikusposzter-szekció. A szervezők – ismét hagyományteremtő céllal – lehetőséget kívántak nyújtani a tehetséggondozás különböző szintjein tevékenykedő tanulóknak, a tudományos diákköri munkában részt vevő diákoknak kutatásaik képekkel illusztrált bemutatására az általános iskolás korosztálytól kezdve a felsőoktatási intézmények hallgatóiig. A magyarországi iskolai tehetséggondozás mind az általános és középiskolai képzés, mind a felsőoktatás területén régi hagyományokkal rendelkezik. Mind ez ideig azonban nem volt lehetőség ezeknek a diákkutatásoknak és eredményeknek összerendezett, egységes keretbe foglalt bemutatására. A konferencia poszterszekciójában a legkisebb, 3–4. osztályos kis kutatóktól az egyetemi hallgatókig követhettük végig az elmúlt év legeredményesebb tehetséges diákjainak közreműködésével a kutatóvá és előadóvá válás érdekes, gyakran nehéz, sok munkát tükröző folyamatát. Így a konferencia e szekciója megvalósította azt a célt is, hogy terepe legyen minden előremutató gyakorlati kezdeményezésnek, pedagógusi (és diák-) teljesítmény bemutatásának is.

 



5. kép

A konferencia egyik különlegessége: poszterszekció a legkisebb kutatópalántákkal

 

A rendezvény különleges, szemet gyönyörködtető hátteréül szolgáltak a kifejezetten a konferenciához kötődve meghirdetett Az én óvodám és Az én iskolám rajzpályázat nyertes alkotásai, amelyek megjelentek a konferenciához kapcsolódó egyéb anyagokon is: a meghívót, a program- és az absztraktfüzetet, valamint a konferenciakötetet is ezek a gyermekrajzok díszítik.

 

 


6. kép

Pillanatkép a résztvevőkről

 

A konferencia szerteágazó, az oktatás minden részterületére figyelmet fordító tartalma, a résztvevők, az előadók és az érdeklődők magas száma utal arra, hogy az esemény elérte a kitűzött célt: valóban alapja lehet egy hosszú távú, eredményes együttműködésnek az oktatás elméleti kutatói, a pedagógusképzés résztvevői és a gyakorló pedagógusok, valamint a pedagógusképzéssel foglalkozó intézmények között. Megvalósíthatónak látszik a szervező Pedagógiai Kar célja és reménye, hogy ezt az I. Kárpát-medencei Nemzetközi Módszertani Konferenciát a következő években újabb tudományos tapasztalatcserék kövessék Kaposvárott.

 

Nagyházi, Bernadette: Possibilities and alternatives

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2010. 4. szám tartalomjegyzékéhez 

 

 

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–