Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Trencsényi László

Civil tanévnyitó – óratorta a Grundon

 

Az „Óratorta” vakációzáró-tanévnyitó ceremóniája igazi civil kezdeményezés. Fiának visszaemlékezése szerint immár negyedszázada, hogy Gabnai Katalin, a hazai drámapedagógia „nagyasszonya” pedagógus barátait és gyermekeiket invitálta otthonába: felszeletelni az „Óratortát”. Aztán a gyerekek megnőttek, a Belső-Józsefvárosban – közel a mai Corvin negyedhez (ahol a Pál utcai fiúk történetének újrajátszására alkalmas Grund felépült) – fontos közösségi terek jöttek létre Mann Dániel koordinációjában, Gabnai Katalin szakmai támogatásával (1).

Ez a tér a Nagytemplom utcában, Táncsics Mihály egykori lakhelye mellett adta az ötletet 2010-ben, hogy az Óratorta nagyközösségi eseménnyé váljon. A kormányzati tanévnyitó eseményeivel egy időben önként gyűltek össze baráti találkozóra a pedagógusok, és kezdték el ceremoniálisan a tanévet. A kezdeményezéshez a Magyar Pedagógiai Társaság is csatlakozott. A zuhogó eső ellenére a jelenlévők száma meghaladta a százat. A 80 éves Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, az iskolai esélyegyenlőség polgárjogi harcosa, a szomszéd kerületbeli „Kertész utca” legendás alakja szeletelte fel a tortát.

2011-ben a Grund „Tehetségponttá” lett, és így a Géniusz program pártfogása alatt áll. A művészeti nevelés tehetségpontjainak képviselői közül került ki tehát a 2011-es Óratorta vendégeinek nagy része, de itt voltak, és aktivistaként működtek közre az „Együttműködő iskola – együttműködő társadalom” mozgalom jeles alakjai is (az elmúlt évben tőlük vehette át a Grund vezérkara az úgynevezett EMI-zászlót, ezzel jelezve azt a tényt, hogy itt a mozgalom céljaival azonos tevékenység zajlik).

 


1. kép

A 2011-es Óratorta vendégei

 

A művészetpedagógusok közössége karakteresen úgy vélekedik, hogy a pedagógusmesterségben, a pedagógusképzésben a mesterség megannyi gyakorlati kompetenciájára kellene helyezni a hangsúlyt: a hatékony-szuggesztív megjelenés, a közlés, az „üzennivaló” vállalása sok hasonló vonást tartalmaz a művészi közlés sajátosságaival. A művészetek nevelése-tanítása és a tanítás művészete így lett kiindulópontja a 2011. szeptemberi józsefvárosi dialógusnak. Szó esett olyan kezdeményezésről is, amely a gyerekek művészeti kreativitásának szerezne nagyobb, méltóbb nyilvánosságot. A nyíregyházi Vásárhelyi László Művészeti Iskola táncpedagógusa, Demarcsek Zsuzsa és az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság sikerekről számot adó elnöke, Rácz Gyöngyi álltak e kezdeményezés élére. A házigazda pedig merész vetélkedéssorozat terveit osztotta meg, a „tanítói tehetséggel megáldott” nagykamaszok-ifjak versenymozgalmáról, a munkacímén Lámpásnak nevezett akcióról zajlott a vita: miképp lehet e jellegzetes tehetségkomponenst és tehetségkomplexumot korán feltárni és motiválóan jutalmazni egy, a pedagóguspálya megbecsülését illetően nem éppen kedvező korban. A terv csiszolódik, a kezdeményezők megkeresik a pedagógusszervezeteket, szakszervezeteket, hogy nyújtsanak támogatást a projekthez.

A tehetséges művészetpedagógus tehetséges művész maga is – bizonyította ezt a kis déli gálakoncert, ahol hangszeres művész, énekes, táncos, mesemondó vállalt fellépést, ezt egészítette ki a zenetanárok által terjesztett, a munkaképesség megőrzését segítő, Kovács-módszert bemutató együttes játék.

 

 

2. kép

A művésztanárok előadása

 

A program jelentős idejét töltötte be az „Óratorta-szümposzion” a tanári tehetségről. Mann Dániel moderálásában kerekasztal-beszélgetésen tettek erről vallomást a résztvevők: Achs Károly mezőtúri matematikatanár, diákszínjátszó rendező, kritikus jegyzetíró; Dolmány Mária, a drámapedagógusok egyesületének nemrég megválasztott elnöke; Eck Júlia, a Pannon Egyetem és a Toldy Gimnázium irodalomtanára, pedagógusképzési gyakorlatvezetője; Irmai István, kajakos edző, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának tanára; Heimann Ilona, az ELTE tanára (a tehetségfejlesztő szakértői továbbképzések szervezője); Bodnár Gábor, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Ének-zene Tanszékének vezetője, a Psalmus Humanus Egyesület képviselője; Kaposi József drámapedagógus, egykori iskolaigazgató, az Oktatáskutatási és Fejlesztési Intézet főigazgatója, a készülő új NAT-bizottság vezetője voltak a felkért megszólalók. Az elhangzottakat e sorok írója jegyezte, és összegezte a beszélgetés végén.

 

 

3. kép

Pillanatkép a kerekasztal-beszélgetésről

 

A kerekasztal-beszélgetésen egy gyakorlatközpontú, kompetenciafejlesztő pedagógusképzés igenlése mellett a következőkben taglalt gondolatokat mindenképpen érdemes kiemelnünk. Szkeptikus nyitányként merült fel a kérdés: létezik a tanári tehetség vagy sem? A legabsztraktabb szinten bizonyos szentenciákat idéztek fel a megszólalók. „A nagy folyó úgyis kiássa medrét...” – vélte az optimista. E szerint a tanári tehetség titka ebben a kitartásban és bizakodásban rejlik. Más szerint a lényeg valamilyen különös tudás birtoklásában rejlik. A tehetséges tanár „tud valamit”, és itt a névmás egyszerre jelent bizonyos extratudást, kiválóságot, illetve metatudást is, amely talán éppen a különös adottság titka.

Többen látták úgy – némiképp fittyet hányva a szociológia tanulságos, konkrét adataira, a társadalom reális mozgásának a törvényszerűségeire –, hogy ezt az egyébként messze legnagyobb létszámú értelmiségi csoportot már kiválasztásakor a legjobbak, a minőség gyülekezetévé kellene tenni. Ebben a csaknem kétórás „ötletrohamban” – brainstormingban – végül az alábbi jegyek (itemek) merültek fel (a csoportosítás a krónikás némiképp önkényes hozzátoldása a gondolatokhoz):

– Habitus, morál: „embernek maradni”, elkötelezettnek lenni, őszintén létezni, a saját utat megtalálni, „sportolóalkatként” fel nem adni, optimistának, pozitív gondolkodásúnak lenni, aki attól boldog, hogy „tudja”, nyitottnak lenni a sokféleségre.

– Önismeret, önkép: a folyamatos tanulás képessége (önálló felkészülés), az esendőség tudata, a példaadás tudata (a „kívánást tanulják tőlünk”), a „felülmúltság-felülmúlhatóság” tűrése, más szakmák elismerése, az önreflexió képessége, tudatában lenni a társadalmi szükségleteknek.

– „Technikai készlet”, mesterségbeli tudás: megjelenés, az „arrébb állás képessége”, a motiválás képessége (tűzgyújtás, vágykeltés), a hallgatók előzetes tudására való építés felismerése, a diagnózisállítás képessége, PR („a polgármester is tudjon róla”), hatékony írásos önprezentáció, hatékony szóbeli önprezentáció, hatékony írásos, szóbeli prezentáció képessége a világról, közösségteremtés, a rendelkezésre álló eszköztár sajátosságainak ismerete, a munkaképesség, a munkaképesség megőrzésének képessége.

A lista végül is nem idegen a „bolognai” elvárásoktól. A „bolognai tanárképzés” jogszabálya az alábbi kilenc tételben foglalta össze és írta elő a képzett tanár elé támasztott követelményeket.

A tanár képes:

– a tanulói személyiség fejlesztésére,

– a csoportok fejlesztésére,

– a pedagógiai folyamatok tervezésére,

– szaktudása felhasználására a személyiségfejlesztésben,

– az életen át tartó tanulásra való felkészítésre,

– a tanulási folyamat szervezésére, irányítására,

– a pedagógiai értékelés változatos formáinak alkalmazására,

– a szakmai együttműködésre, kommunikációra,

– az önművelésre (2).

A jelenlévők gyakran hangsúlyozták az „emberi minőség” jellegzetességeit, több esetben morális oldalukról közelítsék meg a kérdéseket. A dialógus hatékonynak bizonyult abban, hogy ezt a tételt ugyan nem tagadta, ám mégis sorra kerültek a mesterség jegyei is – amelyekről azért az a közvélekedés, hogy jó, gyakorlatközeli, közösségi élményekkel és együttes művészeti-kreatív tevékenységekkel dúsított pedagógusképzési folyamatban hatékonyan fejleszthetők. A remények és a bizakodások megoszlottak e fenti norma közeljövőbeli érvényesülését illetően.

 

 

4. kép

Máté Gábor, az évnyitó díszvendége

 

A találkozó díszvendége, Máté Gábor, a tanító dédapjára, népművelő és amatőr rendező édesapjára büszke, Jászai- és Kossuth-díjas színművész, színigazgató, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára jelenlétével, az értelmiségi szolidaritás kifejezésével mégiscsak jókedvre derítette az együttműködések lehetőségeit immár az informális beszélgetésekben kereső társaságot, amikor ünnepélyesen felszelte az Óratortát.

 

Irodalom

 

(1) A Grund. http://www.agrund.hu (2011. október 18.).

(2) Kozma Tamás (szerk.) 2009. A „Bolognai” tanárképzés. Educatio. 2009. ősz

http://epa.oszk.hu/01500/01551/00049/pdf/Educatio_2009_03.pdf (2011. október 18.).

Trencsényi, László: Civil school opening ceremony

 
Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2011. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez    

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–