Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Hangodi László

A tapolcai iskolamúzeumban


Kedves Olvasók, tisztelt Szerkesztőség!

 

A múzeumoknak fontos szerepük van az emberiség tudásának és kultúrájának a megőrzésében és átadásában. Az oktatás különböző diszciplínái számára is figyelemre érdemes, kihagyhatatlan forrást jelentenek.

Az a látogató, aki átlépi a tapolcai iskolamúzeum képzeletbeli idővonalként is felfogható küszöbét, két szempontból is egyedülálló helyre érkezik. Az egyik ilyen különlegesség maga az épület, amely részben a XVI–XVII. századi tapolcai végvár falmaradványainak és kőanyagának felhasználásával épült az 1700-as évek első harmadában. Bár a középkori okleveles említésekből tudjuk, hogy városunkban már a XIV. században működött partikuláris plébániai iskola, ez az épület Tapolca város legrégebbi fennmaradt iskolaépülete, amely két évszázadon át volt az alaptudományok elemi szintű oktatásának szellemi műhelye. A másik egyedülálló jellemzője az a funkció, amely három évszázad óta azonos. Falai között 1884-ig folyt a népiskolai és elemi iskolai oktatás, később tanítólakás lett, majd ezután 1982-től iskolamúzeumként működött, és működik máig. A látogatók zömét kitevő iskoláskorú vendégek ma is tanulnak itt. Szemlélhetik, gondolatban átélhetik a déd- és ükszüleik iskolai életének tárgyi emlékeit, ízelítőt kaphatnak az iskolai mindennapok jellegéről, hangulatáról.

Az érkező először a zsibongóba lép be. Itt kezdődik a XX. század eleji elemi iskolai mindennapok világát megelevenítő tárlat. A falakon ruhafogas, azon a hajdani kisdiákokat idéző tarisznyák, sétabotok függenek, a sarokban kézmosó lavór háromlábú állványon, átellenben pedig a régi idők szerény öltözetű, szegényes külsejű iskolásait megjelenítő két életnagyságú bábu: egy kislány és egy kisfiú barátságos figurája. Érdemes elidőzni az id. Lóczy Lajos földrajztudós munkáját dicsérő, 1902-ből származó Balaton-térkép előtt, amely Tapolca vidékét ábrázolja a korabeli állapotok szerint. Körös-körül színes természetrajzi bemutató tablókat, olvasási gyakorlótáblát és régi gyermekjátékokat – nádi hegedűt, búgattyút, bilickét, csuhébabát, rongylabdát és csúzlit – is fellelhet a figyelmes múzeumlátogató.

A reprezentatív tárlatrész a tanterem. A korabeli és egykor zsúfolt iskolapadokban foglalt helyet a hajdani hat évfolyam nebulóinak sokasága, akikkel osztatlan módon foglalkoztak egykor a kántortanító és segédtanítóik. Az ajtótól jobbra a fogason a tanító kalapja és sétapálcája, a katedrán nyitva az 1900-as évek elejéről való osztálykönyv, ott a kalamáris, a tapper és a mogyoróvessző. Az iskolai nap közös imával és énekléssel kezdődött. A harmónium felett a Himnusz nagyméretű, míves kottája, a hangszer kottatartóján énekek és megzenésített versek láthatók, köztük Petőfi Sándor Füstbe ment terv című műve. Körben a falakon természettudományi, szám- és mennyiségtani szemléltető képek és mozgalmas magyar történelmi személyek és események színes olajnyomatai a tatárjárástól, Hunyadi Jánoson és a Munkács várát védő Zrínyi Ilonán át az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc romantika korabeli jeleneteinek ábrázolásáig. Tanulságos figyelmesen szemlélődni a tanítói pulpitus mögött függő, nagyméretű Európa-térkép előtt, amelyet Kogutowitz Manó készített 1893-ban. Az iskolai szekrénybe bepillantva régi tankönyveket, palatáblákat és tintatartókat láthatunk.

Az 1770-es években e falak között kezdte alsó fokú iskolai tanulmányait Batsányi János, Tapolca szülötte, a magyar felvilágosodás korának később híres költője. A Batsányi-emlékszoba tisztelgés munkássága és életműve előtt. Az itt látható két enteriőr közül a dolgozószoba-sarok Batsányi pályájának attribútumaival életének főbb állomáshelyeire utal. Az íróasztaltól mintha éppen most lépett volna csak el a költő. Írásainak, levelezéseinek életszerű rendetlenségében ott leljük a bonapartista irányultságát szimbolizáló Napóleon-plakettet, az 1809-es császári proklamációt, amelynek egyik fordítója ő volt. Ámor és Psziché szobra feleségével, a bécsi születésű költőnővel, Baumberg Gabriellával megélt és leélt múlhatatlan szerelmére emlékeztet. A tapolcai múzeum gyűjteményében négy olyan eredeti relikvia található, amelyek közvetlenül kötődnek Batsányi Jánoshoz. Két könyv a költő egykori könyvtárából, a Martinovics-féle összeesküvést követő bírósági eljárás őrá vonatkozó latin nyelvű vádirata és Batsányi eredeti síremléke. E sírjelet maga a költő készíttette linzi száműzetése idején, amikor felesége 1835 nyarán elhunyt. Batsányi János tíz évvel élte túl Gabriellát, majd közös sírban nyugodtak 1934-ig. Ekkor exhumálták őket, és hamvaikat Tapolcára szállították, ahol díszsírhelyben nyertek végső nyugodalmat. A régi sírkő később a múzeumba került, és most egy korabeli nyomat segítségével egy linzi temetői enteriőr keretében található e becses relikvia.

A negyedik kiállítóteremben a XVII. századtól kezdődően a XX. század első harmadáig készült taneszközök, szemléltetőeszközök, tankönyvek, gyermekmunkák és még számtalan érdekesség látható. Kiemelt figyelmet érdemel egy 1669-ből származó szögmérő és egy XVIII. századi armilláris szféra. A XIX. század végéről származó szemléltetőeszközök legszebbjei a Föld és a Nap keringését modellező tellúriumok, a galvanométer és a Calderoni-féle vízbontó készülék. Mint azt a kiállított muzeális relikviák összetétele is mutatja, sok más mellett az anyanyelvi nevelés, a nyelvhelyesség, a helyesírás, no meg persze a szépírás minden időszakban megkülönböztetett figyelmet élvezett, és a kiállított tárgyak között máig megszívlelendő példákat találhatunk a réges-régi iskolai ereklyék sárguló példányain elmerengve.

Mire inti korunk diákságát mindaz, amit a tapolcai iskolamúzeumban láthatnak? Először is: minden történelmi korszakban fontos volt a tanítás-tanulás ügye. Lelkes tanítók mindig képesek voltak a legjobbat kihozni tanítványaikból. Képesek voltak lelkesíteni, megszerettetni a diákokkal az egyes tantárgyakat és magát a tanulást. E régi korok tanítóinak és tanítványaiknak néma és mégis beszédes tárgyi emlékeit őrzi e múzeum. Arra intve minden eljövendő időszak pedagógusát és fiatalját, hogy legyenek szülőföldjüket ismerő és szerető, művelt magyarok.

 

Tisztelettel:

 

Tapolca, 2011. augusztus 31.

 

                                                                                              Hangodi László

                                                                                         történész-muzeológus

Hangodi, László: At the school museum in Tapolca

 
Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2011. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez 

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–