Szikszainé Nagy Irma

Stíluselemzés – stílusértékelés – stílusművelés. Stilisztikai gyakorlókönyv (Cs. Jónás Erzsébet)


DEBRECENI EGYETEMI KIADÓ. DEBRECEN UNIVERSITY PRESS.
DEBRECEN. 2011. 343 OLDAL

 

Funkcionális stilisztikai gyakorlatok

 

Szikszainé Nagy Irma, a Debreceni Egyetem oktatója 2011-ben gyakorlati hasznosságú, hézagpótló munkát adott a stilisztikával foglalkozó magyartanárok és az egyetemi hallgatók kezébe. A 2007-ben az Osiris Kiadónál megjelent Magyar stilisztika című egyetemi tankönyvéhez illeszkedve a szerző most fejezetenként jól hasznosítható feladatsorokat kínál az olvasóinak. A sokrétű elemzéssel gazdagított, kreatív gondolkozásra késztető gyakorlatok jártassá tesznek abban, hogy a stílussajátosságokat biztonsággal felismerjük, a nyelv variabilitásából eredő gazdag stíluseszköztárat megfelelően használjuk, a stílustulajdonítás folyamatában meg tudjuk különböztetni a stílustípusokat, a stílusárnyalatokat, és hogy a nyelv dinamikus változásaival számolva a stílushatást kiváltó nyelvi-stiláris elemek értékelésében mindenkor biztos alapjaink legyenek.

Mint a szerző is megfogalmazza, a stilisztikai gyakorlókönyvnek hármas célja van: stíluselemzés, stílusértékelés és stílusművelés. A könyvben található gyakorlatok elősegítik a stílusteremtő és ‑meghatározó eszközök tudatos felismerését, csiszolják a befogadó stílusérzékét. Fejlesztik a nyelvi kreativitás, a nyelvi leleményesség, általában a nyelvhasználat igényességének a szintjét. A mindennapi nyelvhasználat és a művészi stílusszándék közötti különbség észlelése, valamint ennek megfogalmazása nem könnyű feladat. De az is tudatos tervezést kíván, hogy a stílusteremtő eszközöket a szövegalkotásunk részévé tegyük. Ezt szolgálja a stílusművelés, a stiláris fogékonyság fejlesztése.

A stilisztikai gyakorlókönyv tematikája követi a Magyar stilisztika fejezeteit, a szövegegész felől közelít a részekhez. A különféle stílustípusok és stílusárnyalatok hatásának összevetéséhez szóbeli és írásbeli megoldásokat kínál.

A feladatok nyelvi anyaga jórészt szépirodalmi, de megtaláljuk benne a publicisztika, a reklám, a szleng, a vicc szövegeit is. A mindennapi nyelvhasználat kontextushoz és szituációhoz kötött adekvát kifejezésmódjára ugyanúgy felkészít, mint a művészi szöveg stílushatásának tudatos felismerésére.

A gyakorlókönyv öt nagy fejezetre tagolódik. Az első A stíluselemzéshez kapcsolódó gyakorlatok (9–238), a második A stílustipológiához kapcsolódó gyakorlatok (239–278), a harmadik A stíluskritikához kapcsolódó gyakorlatok (279–290), a negyedik A stílusirányzatokhoz kapcsolódó gyakorlatok (291–297), az ötödik pedig A stíluselemzés című rész, amely módszerek, minták és gyakorlatok összefoglalóját nyújtja (298–333), és végül nem számozott zárófejezetként következik a Megoldások az egyes feladatokhoz című fejezet (334–343). Az utolsó rész néhány típusfeladat megoldását tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan ezeket a könyvben is olvashatjuk. A közel 350 oldalas könyv fejezetenként jól hasznosítható szakirodalmat kínál hol egy-egy feladat részeként, hol külön szakirodalmi jegyzékbe foglalva. Maga a tankönyv is számos szépirodalmi és beszélt nyelvi szövegpéldán keresztül világítja meg a stílushatás folyamatának és a befogadó oldaláról a stílustulajdonítás lépéseinek a működését, valamint hatásmechanizmusát, a gyakorlókönyv ugyanebben a témakörben újabb közel ezer feladat elemzésével segíti a megértést.

A gyakorló magyartanár munkájához közvetlenül járul hozzá a stíluselemzés elméletét és gyakorlatát taglaló első fejezet. Nemcsak a stílusérzékenység, a szövegalkotás és a -befogadás fejleszthető ilyen módon, hanem mindig fellapozható stilisztikai példatárhoz is jut a felhasználó. Módszertani sorvezetőként alkalmazható a rávezető kérdések és minták egymásutánja, amely elvezet az önálló stíluselemzéshez. Ne műelemzésre gondoljunk, hiszen akár a hétköznapi beszéd efféle vizsgálata is közelebb visz a szövegek mélyebb megértéséhez, értékeléséhez.

A szerző előszavában mottóként idézi Babits Mihálynak az irodalmi nevelésről írt szavait: „Ha stílust tanulunk, gondolkozásunkat fegyelmezzük: a stílus gondolkozásunk fegyelmezettségének fokát árulja el” (Szikszainé 2011: 7).

A Magyar stilisztika tankönyvet és a gyakorlókönyvet egyszerre érdemes kézbe venni. Az elméleti kötet harmadik fejezete a Stíluseszköz – stílusérték – stílusszándék – stílushatás címet viseli (Szikszainé 2007: 92–115). Ebben a stíluseszközök (stilémák) nyelvi szerepéről ír a szerző. A stílusértéket az expresszivitást, az érzelemkifejezést, a stílus hírértékét, a stílusértéket és a stílushibát, az adekvát és az inadekvát stílus jellemzőit járja körül. A stilisztikai hatásszándék és a stílushatás kérdéseire is kitér. Ehhez a mintegy huszonöt oldalas tankönyvi fejezethez a Stilisztikai gyakorlókönyv ugyanilyen cím alatt harmincnyolc feladatot kínál (16–22). A feladatok nehézségi foka előre haladva növekszik. Ezek közül a gyakorló magyartanár napi feladataira és lehetőségeire koncentrálva választottam néhányat.

A Magyar stilisztika tankönyvben megismerhettük az érzelemkifejezés és a stílusérték kapcsolatát. Ismert, hogy a stílusok szempontjából az emocionalitás és az expresszivitás megléte vagy hiánya konstitutív jegyként szerepelhet (Szikszainé 2007: 97). A stílusérték, a stílusszándék tüzetes bemutatása után bátran vállalkozhat a most megjelent Stilisztikai gyakorlókönyv használója a következő feladat megoldására:

Milyen stílusminősítésűnek érzi a következő szavakat? Miből ered a hangulati különbségük?

atya, apa, fater, apuci, ősöm, apámuram, tata, papa, családfő, édesapa, apu, apuka, tatus, családapa, édesatya, atyám, atyus, papi, apika (Szikszainé 2011: 17).

A stílusszándék és a stílushatás vizsgálatához sokszor az alakzatok stílusjelentését kell ismernünk. Az erősítés, a túlzás, a kicsinyítés mint a fokozás (klimax) része éppolyan fontos, mint a szinesztézia, a metonímia, a metafora és a többi alakzat az adjekció (hozzáadás), a detrakció (elvétel), az immutáció (felcserélés), a transzmutáció (átalakítás) köréből. Ezek segítségével új jelentésképzésben részt vevő nyelvi formák jönnek létre (Szikszainé 2007: 100):

Milyen stílushatásúak a Kossuth rádió politikai tartalmú riportjában elhangzó riporteri kommentárok?

Kihúzták a gyufát a köztársasági elnök választásával.

A szomszéd ország államfője kiakadt a köztársasági elnök látogatása miatt.

(2009. aug. 21.) (Szikszainé 2011: 21).

A stíluskontamináció a mai köznyelv és a publicisztika hatáskeltő eszköze. Ugyanakkor fontos, hogy a nyelven kívüli tényezők befolyásoló szerepét is ismerjük a jelentésképzés megítélésében. Ezért nagyon helyes, hogy a feladat a rádióműsor elhangzásának idejét is jelzi. Jó lett volna ugyanezt tenni az alábbi, hasonló típusú feladatban is, amely erősen igényli a sokoldalú tájékozottságot az adott időszak (2009–2010) aktuális belföldi és külföldi társadalmi, politikai eseményeiben. A stílus szociokulturális meghatározottsága mutatkozik meg számos, csupán látszólag könnyű feladatban, amelyek a hétköznapi nyelvhasználat stiláris megítéléséhez komoly felkészítést biztosítanak:

Mely stilémákkal teremtődik stílushatás a HVG hetilap következő újságcímeiben?

Mecseki meccsek [polgármester-választás]

Kijárók bejövetele [új lobbiszabályok]

Kényszerleszállítás [a légi mentés visszaállamosítása]

Beúttalanság [menekülthullám Európa felé]

Pécsi keringő [Pécs, Európa kulturális fővárosa szebbik arcát mutatja]

A nem kell sem kell? [Lehet Más a Politika párt]

Leváltóláz [polgármester-választás]

Csúcsra záratva [túlkínálat budapesti irodahelyiségekben] (Szikszainé 2011: 16).

A 2011-ben megjelent feladatgyűjtemény láthatólag 2009–2010 körül gyűjtött aktuális újságcímei, publicisztikai szövegei magukon viselik a kor és a napi események lenyomatát. A feladatok megoldójának ismernie kell mind az időszak belpolitikai eseményeit – például mi az alapeszméje az akkor alakult Lehet Más a Politika pártnak –, és ennek tükrében hogyan értelmezhető a cím: A nem kell sem kell? Tájékozottnak kell lennie mind a külpolitikában – milyen menekültek értendők a menekülthullám Európa felé fordulat alatt –, mind Magyarország ez időszakra vonatkozó kultúrpolitikájának aktuális történéseiben a 2010-es Európa kulturális fővárosa címmel járó bonyodalmak kérdésében – Pécsi keringő –, és ismernie kell, mi volt a belpolitikai háttere a 2010-es választások előtti időszakban a „leváltóláz”-nak a polgármester-választásokban.

A feladatok másik típusa forrásként biztos kézzel nyúl a szépirodalomhoz. A szépirodalmi példákhoz kapcsolódó feladatok sokszínűsége önmagában is olvasmányélményt jelent:

Melyek a fokozás eszközei a következő idézetekben? Milyen hatásúak?

Én nem tudtam, hogy közöny, s merev csönd van az éjben,

de hogy ilyen soká tart, azt most meg nem értem

és fájva fáj.

(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának)

Körülem éj van, fényes éjszaka;

A csillagfényes éjben méla csend.

(Petőfi Sándor: Falun) (Szikszainé 2011: 19).

 

Melyik stíluseszköz a fokozás ellentéte? Milyen stílusszándékot szolgál?

Valamikor így mértem: évek, évek,

egy idő óta így: napok, napok,

S tán nemsokára napokkal se mérek,

azt mondom: percek, pillanatok.

(Áprily Lajos: Fogyó idő) (Szikszainé 2011: 20).

A klimax ellentéte az antiklimax, a csökkentés, lefelé fokozás. Áprily versében a fizikailag mérhető idő csökkenése ellentétet képez az életkor növekedésével. Az életből minél kevesebb marad hátra, annál jobban felértékelődik a halandó ember szemében. Ennek felismerése és szemléletes érzékeltetése a vers stílusszándéka.

Nagyon jók a kreatív nyelvi alkotásra késztető, gondolkodtató feladatok, amelyek sokszor a szépirodalmi emlékezetünkre hagyatkozva lesznek sikeresek, de egyéni alkotókedvre is buzdítanak (Szikszainé 2011: 22):

Milyen szavakat társítana a következő jelző szerepű melléknevekhez?

 

Egy másik, kreativitást igénylő feladattípus a stíluseszközök, szövegpéldák gyűjtése:

Mondjon köznyelvi példákat túlzásra! (Például: Méregdrágán vette a pehelykönnyű kabátot) (Szikszainé 2011: 22).

Gyűjtsön inadekvát nyelvi megnyilatkozásokat, nevezze meg és javítsa ki a nyelvi-stiláris hibáikat! (Szikszainé 2011: 22).

A humor sem idegen a gyakorlatoktól. Még akkor sem, ha például a stilisztikailag inadekvát szöveg komoly elemzést kíván:

Milyen stílushibát fedez fel a diákok által írt mondatokban?

József Attila versei először az anyjáról íródtak. Majd később rátér a társadalomra.

A költő az Egy gondolat bánt engemet című versben az elmúlását idézi elő (Szikszainé 2011: 21).

Miért nem adekvát stílusúak a következő rendőri jegyzőkönyvi bejegyzések?

A hulla még reggel összeveszett a feleségével, majd elment a kocsmába. Mikor dél körül hazajött, megevett egy fél literre való tejfeles bablevest, majd arra megivott egy ugyancsak fél literre való asztali fehérbort. (Bűnjelek csatolva.) A hulla ezután még egy kicsit veszekedett a feleségével, majd kiment az istállóba, és borjúkötélre felkötötte magát. A hulla azonnal meghalt (Szikszainé 2011: 21).

Nagyon értékesek azok a feladatok, amelyek egy-egy témába vágó szakirodalmi forrás feldolgozását témavázlat, referátum készítésével összekötve kérik:

Vegye kézbe Szathmári István A stíluselemzés elmélete és gyakorlata című kötetét (2002, Kodolányi Füzetek, 16. Székesfehérvár, Kodolányi Főiskola), válasszon ki belőle egy stíluselemzést, és írjon róla vázlatot! Ezt az elemzési szempontrendszert követve próbáljon stíluselemzést készíteni! (Szikszainé 2011: 22).

Vannak a feladatok között olyanok is, amelyeknek a megoldása a kötet utolsó fejezetében szerepel. Ezeket az előfordulásuk helyén félkövérrel szedett sorszám jelöli. A stílus című fejezetben ilyen a 7. gyakorlat:

Milyen stiláris és pragmatikai következtetések vonhatók le a következő köszönések kapcsán? (Szikszainé 2011: 9).

 

Az utolsó fejezetben, a Megoldás egyes feladatokhoz című részben ehhez a feladathoz (7. szám) az alábbi magyarázatot találjuk:

A pragmatika a nyelvi közlési folyamatban a feladót és a címzettet, valamint a közöttük levő viszonyt taglalja, a nyelvészeti stilisztika pedig a nyelvhasználat történetileg és társadalmilag változó funkcionális varianciáját, és értékeli a szituációnak megfelelő nyelvhasználati változásokat (Szikszainé 2011: 334).

Ez a feladatmegoldás-magyarázat egyben Szikszainé Nagy Irma kiváló munkájának gondolati vezérfonala lehet. A Stilisztikai gyakorlókönyv I–IV. fejezetének közel 950 feladata különféle szövegtípusok, szövegműfajok, stílusfajták és stílushatások elemzését tűzi ki célul, és ezt teljes mértékben sikeresen valósítja meg. A nyelv dinamizmusa, élő volta, variabilitása ugyanakkor a gyakorlókönyv majdani újabb és újabb átdolgozott kiadását igényli. Éppen a nyelvhasználat és a stílusváltozók új jelentés-összetevői fogják ezt megkövetelni. A szociokulturális és a nyelven kívüli egyéb tényezők időről időre szükségessé teszik a hétköznapi nyelvhasználathoz és az aktuális jelentésképzéshez kapcsolódó feladatok cseréjét. Ami a mai befogadónak még aktuálisan a közeli múlt vagy a jelen kulturális emlékezetének a része – a kulturális, társadalmi összefüggésekről, aktuálpolitikai erőviszonyokról, külpolitikai eseményekről stb. szerzett ismereti háttere –, az idő előrehaladtával már nem képes az akkori stílustulajdonítás jelentésképző alapjait a maihoz hasonlóan biztosítani. Feledésbe merülnek például a pártok csatározásai, sőt nevei is a szleng, a bizalmas nyelvhasználat idővel mindig változó elemeivel együtt. A szerzőnek kívánunk sok erőt és lelkesedést – vélhetően a kötet számos utánnyomását követően –, hogy e fontos gyakorlókönyv időről időre aktualizált, átdolgozott kiadását is megjelentesse.

Szikszainé Nagy Irma nevéhez fűződik többek között a Leíró magyar szövegtan (Szikszainé 1999) és a hozzá kapcsolódó gyakorlókönyv. Most ez a több évtizedes gyakorló magyartanári és egyetemi oktatói tapasztalattal rendelkező szerző tollából megjelent Stilisztikai gyakorlókönyv mindnyájunknak nagy segítségül szolgál. Meggyőződéssel ajánlom minden magyartanár, anyanyelvvel, kommunikációval, szövegértéssel és szövegalkotással foglalkozó szakember kezébe, azt kívánva, hogy forgassák haszonnal maguk és tanítványaik nyelvi-stilisztikai épülésére.

 

Irodalom

Szikszainé Nagy Irma 1999. Leíró magyar szövegtan. Osiris Kiadó. Budapest.

Szikszainé Nagy Irma 2007. Magyar stilisztika. Osiris Kiadó. Budapest.

Szathmári István 2002. A stíluselemzés elmélete és gyakorlata. Kodolányi Füzetek 16. Kodolányi János Főiskola. Székesfehérvár.

Cs. Jónás, Erzsébet: Exercises for functional stylistics

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2012. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–