Naptár

Kováts-Németh Mária

Őrszavak. Magyarságismereti tanítás-módszertani elektronikus folyóirat

„Ezer éven át egy kis nép, mely nagyhatalmak állandó viharzónájában él, megtanulja, hogy egyetlen kötelessége van önmagával és a világgal szemben: megmaradni” – talán Márai (1) ezen gondolatai illusztrálják legjobban az Őrszavak elektronikus folyóirat (http://www.nyeomszsz.org/orszavak/) életre hívását. A Magyarságismereti – tanítás-módszertani kultúra alcímmel azt kívántuk jelölni, hogy milyen témakörök segíthetik legjobban a közös gondolkodást, a közös feladatvállalást, a cselekvést a megmaradásért.

A folyóirat indításának szükségességét Wurst Erzsébet, a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének (NYEOMSZSZ) oktatási felelőse kezdeményezte 2008 őszén a Svédországban tartott közgyűlésen. Az egyetértő megállapodást tett követte, és végül hét rovatot határozott meg a nemzetközi szerkesztőbizottság. A főszerkesztő, aki egyúttal a Kincsesláda és a Könyvespolc rovatok vezetője, Kolozsváron, a technikai szerkesztő, valamint a Hírharang és a Nézőpont rovatok gondozója Helsinkiben, a Tanítástan rovat gazdája Győrben, a Régiók felelőse Stockholmban, az Ajánlóé Bécsben, a művészeti tervező pedig Jönköpingben tevékenykedik.

Célunk az volt, hogy mindegyik rovat erősítse az identitást, erről, életünk legnagyobb kérdéséről szóljon valamennyi. Ez a célkitűzés feltételezi az egyetemes és a sajátosan magyar kultúra közvetítését. Nyilvánvalóvá teszi az egyetemes értékek és a sajátosan magyar értékek harmóniáját, illetve egyes konkrét esetekben a különbözőségét. Nevezetesen azt, hogy mit jelent Európa szívében (és Európán kívül) egyszerre európainak és magyarnak lenni. „Európa legmélyebb értelme nem az egység, hanem a különbözés, az élet sokfélesége, a fajták és a nyelvek tragikus és nagyszerű küzdelme és vitája [...], s magyarnak lenni – írja a fentebb idézett művében Márai – nem állapot, hanem feladat és hivatás. [...] Kelet felé haladva Magyarország az utolsó kultúrterület, ahol az európai ember ugyanazt a sorsközösséget érzi mindennel, ami az európai keresztény műveltség múltját, jelenét, jövőjét és felelősségét jelenti” (Márai 2004: 74).

A célokért való közös gondolkodás érdekében, a megvalósítás sokszínűségéhez kértük a hazai és a határon túli elismert magyar szerzők tanulmányait közzétételre. Ugyanakkor vártuk és várjuk a kollégák kérdéseit, hozzászólásait, írásait saját munkájukról, gyakorlatukról. A közös cél a 15 millió magyar felelőssége, az, hogy – Márai gondolatait folytatva – „töltse meg a nemzetet alkotó tömegek lelkét eddig nem ismert, tudatos igényérzettel”, és ismerje fel a veszélyt, amelyet a „tömegember” ízlésvilága jelent, nevezetesen: „Mint valamilyen eszményi, korszerű Paradicsom terül el előtte a földgolyó, ahol nincs is más dolguk a tömegeknek, mint élvezni az életet. A fákról gépkocsik, rádiók és olcsó strandfürdők lógnak, a raktárak tele vannak konzervekkel, s valamilyen munka után mindenki elmegy a moziba, megnézi a legújabb amerikai mozgóképet, s így elégíti ki kultúrigényeit, ugyancsak különösebb szellemi vagy erkölcsi erőfeszítés nélkül” (Márai 2004: 82).

A negyedévenként – március, június, szeptember és december 10-én – megjelenő, új tartalommal gazdagodó elektronikus folyóiratunk szervesen illeszkedik a természet rendjéhez, mindennapi életünkhöz, a hivatásunk iránt érzett felelősségtudathoz, magyarságunkból eredő kötelezettségeinkhez. A tavaszi szám mindannyiunknak a megújulás lehetőségét kínálja, európai keresztény örökségünk, a húsvét örömét és a magyar sorskérdéseket példásan vagy példátlanul jellemző ünnepeinket. A nyári számban – a természet e dolgos, szorgos gazdát igénylő időszakában – a felelős magatartás és a jól megérdemelt, szükséges pihenés tartalmas, programokban gazdag eltöltéséhez mutatunk be példákat, projekteket, feltöltődést elősegítő tanulmányokat, játékos feladatokat. Őszi számunkban valamennyiünk felelősségéről a munkában, az újrakezdés öröméről az iskolában, továbbá „az oskolák fölöttébb szükséges voltáról”, a nevelés és a pedagógus meghatározó szerepéről, az új tanévről és az új feladatokról, illetve a naptári év kínálta természeti, kulturális, társadalmi kihívásokról szólunk. A téli szám nem nélkülözheti megszerzett értékeink számbavételét, megőrzését, megbecsülését, a bennünket körülvevő emberi gyarlóságokban is megjelenő sötétségből a fény felé fordulás erőt adó hitét, a biztonságot az életben.

E koncepció jegyében a Tanítástan rovatban eddig 124 tanulmány és 81 műhelymunka jelent meg 80 szerző tollából. Az első számunkban mindössze három tanulmányt, három műhelymunkát közöltünk azzal a felvetéssel, hogy a kevesebb több. Egyrészt nem akartuk túlterhelni az olvasókat, szerettük volna megerősíteni őket abban, hogy legyen kedvük az írásokhoz, és ne rettenjenek vissza a kezdeti nehézségektől. Másrészt és nem utolsósorban alapkoncepciónkat kívántuk alátámasztani. Tanulmányok alrovatunkban a rovatvezető Apáczai európaisága és magyarsága címmel feladataink, európaiságunk és magyarságunk összehangoltságát mutatta be a magyar neveléstörténetben. Réthy Endréné a tanítás-tanulás hatékonyságának feltételeit fogalmazta meg, Bábosik István pedig az Európai Unió emberképét és annak pedagógiai konzekvenciáit tárta fel. Műhelymunkaként – a Gyakorlatban alrovatban – Unti Mária (Győr) anyanyelvünkről, Gedeon Márta (Varsó) a magyar nyelv tanításáról, Lajtaváriné Benedek Zsuzsa (Argentína) a nyelvtanulás – játék – küzdelem hármasáról szóló írását közöltük.

Elgondolásunk szerint a módszertani kultúra gazdag tárháza tanító és tanuló számára egyaránt elősegítheti a tanítás-tanulás gyönyörűségének megízlelését, feltételezi a célok világos ismeretét, megfogalmazásuk, megértésük szükségességét és a megvalósításhoz vezető utak sokszínűségét. Koncepciónk nem változott a négy év alatt, tartalmában azonban jelentősen gazdagodott. Bár a két alrovatot – Tanulmányok és Gyakorlatban – továbbra is őrizzük, az írások valójában sajátos logikát követnek.

Ez a logikai szerkezet a következőképpen szemléltethető: aktualitás (Egresits Ferenc: Advent, „Család légy, ami vagy”; Duray Miklós: Riadó; Kétszáz éve eszmélt föl nemzetünk), neveléstudomány (neveléstörténeti írások Mészáros Istvántól, neveléselmélet Szenczi Árpádtól), tudósok pályaképe (Varga József – Győr, Muhi Béla – Újvidék, Ozsvát Judit – Kolozsvár), módszertani kultúra (Demény Piroska, Szőke Anna – Kolozsvár, Pathy Lívia – Felsőőr, Gedeon Márta – Varsó). Az anyanyelv- és irodalomtudomány területén Erdélyi Margit (Felvidék), Szijártó István irodalomtörténész, továbbá Varga Józsefné részesítik az olvasókat nagyszerű élményben a magyar kulturális örökségről, a magyar kulturális emlékhelyekre és a magyar névadási szokásokba kalauzoló írásaikkal. Az ember kiteljesedését segíti elő a művészet. A költészetet, a vizuális kultúrát, az énformálást egyesítő írásokkal, a kultúrát meghatározó nagy magyar művészegyéniségek bemutatásával ajándékoz meg bennünket Borbély Károly festőművész és Gaul Emil iparművész. A pszichológia mint a pedagógia segédtudománya segíti a nevelési problémák megoldását Somogyi Angéla (Győr) és Majzlan Katalin (Pozsony) írásain keresztül. Környezetpedagógiával szoktuk zárni a tanulmányokat, mintegy utalva az ember és a természet megbonthatatlan, szükségszerű egységére a környezettudatos magatartás kialakításával, újrateremtve az értékeket a győri műhely doktoranduszaival.

A Gyakorlatban alrovatban óraterveket, műsorokat, programokat, feladatokat közlünk hazai és határon túli tanítók, tanárok, doktorjelöltek, mérnökök, tudósok munkáiból. Az eddig megjelent 205 tanulmány és műhelymunka 80 szerzőjéből nagy örömünkre 28-an határon túliak.

Ahhoz, hogy a XXI. század globális problémáit megoldjuk, összefogásra van szükség, a tudomány felelősségére, a tudomány anyanyelven való hozzáférhetőségére. Köszönet illeti ezért a magyar iskolákat, mindazokat, akik mindennapi, emberhez méltó küzdelmeikkel cselekszenek ennek érdekében az értékek újrateremtésével, és ez minden generáció feladata. Apáczai Csere János szerint az, aki tanítóként eleget tud tenni annak a feladatnak, hogy a rá bízott generáció a diákkorban elsajátított értékeket felnőttként újrateremtse és közvetítse, valóban megtette a kötelességét (2).

Az egyetemes és sajátosan magyar értékek tartalmát gondoljuk át újra minden nyár végén, augusztus utolsó hetében a nyugati szórványban magyar nyelvet tanítók módszertani továbbképzésén Győrben. Örömmel tesszük közzé minden évben azokat az óratervezeteket, amelyek kiscsoportos munkákban az Őrszavak felhasználásával a továbbképzésen részt vevő, különböző országokból (Angliából, Ausztriából, Ausztráliából, Brazíliából, Kanadából, Lengyelországból, Németországból, Svájcból, Svédországból, Szlovákiából) érkező kollégák tollából születnek.

Az eltelt idő távlatában ma már elmondhatjuk, hogy az Őrszavak magyarságismereti és tanítás-módszertani, negyedévenként új kötettel gazdagodó elektronikus folyóirat immár a negyedik tavasszal köszöntötte olvasóit eredeti célkitűzésünknek – a bevezetőben idézett Márai-gondolatnak – megfelelő szellemiségben. „Megmaradni! Embernek, magyarnak, európainak. Mindhárom fogalom tartalmának megvalósítására a több mint ezeréves iskoláztatásunk 950 éven keresztül nagy hangsúlyt helyezett az európai és a sajátosan magyar értékek közvetítésével az erkölcstan tanításával és gyakoroltatásával” – olvashatjuk a Tanítástan beköszöntőjében (3). Az értékek elsajátításának elsődleges színtere a család, majd az iskola. Mindkét szintéren alapvető értékek voltak: az adott szó becsülete, a család szentsége, a mester tekintélye, a vállalt feladat (pozíció) iránti felelősség és ennek szolgálata; a keresztény kultúra terjesztése, a hazaszeretet tettekben való bizonyítása.

A mai kor fő problémája a gazdasági válságon túl az erkölcs hiánya, a sekélyes tudás uralma. „Már tudhatnánk – írja J. Lukacs – hogy a megnövekedett hatalom, a szellem hatalmát is ideértve, korrumpál” (4). Elfeledkezünk azokról a mély igazságokról és bölcsességekről, amelyek részei voltak a mi kultúránknak, és részei kell, hogy legyenek továbbra is. A becsület nem rugalmasság kérdése. A szabadság nem szabadosság, hanem feltételezi a szabályok, normák betartását. Az önállóság nem gátlástalan önmegvalósítás.

„Március idusa nekünk magyaroknak, itthon és a nagyvilágban, nemcsak a természet megújulását, hanem a szabadságot is jelenti. Jó magyarnak lenni!” Tanulmányainkkal, gyakorlati óraterveinkkel ezentúl is e megnyilatkozás valóságát szeretnénk szolgálni (5). Babits Mihály gondolatai ebben a tekintetben különösen aktuálisak (6): „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani.”

Irodalom 

Márai Sándor 2004. Röpirat a nemzetnevelés ügyében. Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft. Pozsony.

(1) Márai Sándor 1942. Röpirat a nemzetnevelés ügyében. http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1999/9912/marai/mraisndo.htm
(2012. március 14.)

(2) Kovátsné Németh Mária 2009. Apáczai európaisága és magyarsága. http://www.nyeomszsz.org/orszavak/index.php?option=com_content&view=article&id=113&Itemid=83 (2012. március 14.)

(3–5) Őrszavak. Tanítástan. http://www.nyeomszsz.org/orszavak/index.php?option=com_content&view=article&id=57&Itemid=53 (2012. március 14.)

(6) Babits Mihály 1924. Örökkék ég a felhők mögött. Vallomás helyett hitvallás. Nyugat.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00356/10793.htm (2012. március 14.)

Kováts-Németh, Mária: Őrszavak. Online Journal of Teaching Metholodogy for Hungarian Studies

Az írás szerzőjéről

Vissza az oldal tetejére