Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Pintérné Bujtás Tímea

A magyartanár mint kaméleon, azaz szösszenetek saját pedagógusszerepeimről

 

Kedves Olvasók, tisztelt Szerkesztőség!

 

A társadalmi-környezeti és a szervezeti elvárásoknak megfelelően pedagógusként folyamatosan szerepváltásokra kényszerülök. Szaktárgyam oktatójaként elsősorban ennek kiváló tudósának kell lennem. A tanítási órán az alkalmazott munkaformának megfelelően változik a szerepem; az óra folyamán akár többször is váltok: csoportmunka során inkább játékvezető vagyok, aki irányít, differenciált munka esetén jó szervezőnek kell lennem, aki kiválóan ismeri a tanulók képességeit, fejlesztendő területeit, a tanítandó anyag nehézségi fokozatait, és ennek megfelelően állítja össze a feladatokat. Ha feleltetek, mint egy igazságos bíró értékelek, amikor saját magam készítem el az órai szemléltetőeszközöket, kreatív alkotóvá válok.

Egy-egy előadás megtartásakor nemcsak az adott terület szakértőjének, hanem lebilincselő előadónak is kell lennem. Az irodalmi művek bemutatásakor színésszé, előadóművésszé kell válnom, a versenyeken való zsűrizéskor viszont objektív kritikussá. Hogy az irodalom, a történelem, a művészetek közötti tantárgyi koncentrációt megvalósítsam, kibújik belőlem a polihisztor. Ám ha valamilyen ünnepségre, rendezvényre kell a gyerekeket felkészítenem, rendező leszek vagy karmester, akinek az irányításával életre kel a darab.

A gyerekekkel, a szülőkkel, a kollégáimmal, azaz az emberekkel való állandó foglalkozás miatt leginkább pszichológusként kell viselkedem, aki megérti a problémákat, és segít ezek megoldásában. De pályaválasztási tanácsadó is vagyok, amikor 7–8. vagy 10–12. évfolyamos diákokat tanítok, mert a szülők és a tanulók igénylik és kikérik véleményemet a továbbtanulással kapcsolatban. (Időnként sajnos jobban ismerem diákjaim személyiségét a saját szüleiknél.)

Ha az iskolában valakivel baleset történik, egészségügyi szakemberként kötöm be a sebét, állítom el az orrvérzését, vagy rögzítem a törött kezét, majd mint egy telefonos diszpécser mentőt hívok, taxit rendelek, értesítem a szülőket és a feletteseimet.

Amikor az ebédpénzt vagy a színházjegy árát beszedem a tanulóktól, pénztáros leszek, no meg pénzügyi szakember is, mert az osztálypénzt a lehető legjobb helyen kellene kamatoztatni felhasználásáig.

Amikor az osztálykirándulás részletes programját tervezem, idegenforgalmi-turisztikai menedzserré válok, de hogy a szállásdíj árából alkudni tudjak, már a kereskedői vénámnak kell érvényesülnie. A kirándulás alkalmával rendőr is vagyok, aki felügyeli a biztonságos közlekedést, és sokszor egy kicsit katonatiszt is, mert az ágyakat felkelés után a diákoknak be kellene vetni, a szobát rendben kellene elhagyni, a programokra időben kellene megérkezni… Az esti diszkóban legalább húsz évet kellene fiatalodnom, hogy jelenlétem ne legyen számukra „ciki”, utána pedig portás módjára engedem be a kollégiumba a bulizástól kifáradt diákjaimat.

És mivel mindent, ami az iskolában történik, dokumentálni kell, precíz adminisztrátornak is kell lennem. Az interaktív tábla, a számítógép és a többi műszaki eszköz helyes használatához pedig legalább technikusként kell értenem.

Magyartanárként sokszor úgy tűnik, mintha a tantestület egyetlen írástudó tagja lennék, akár egy középkori szerzetes, ugyanis minden írásbeli anyagot nekem kell átnéznem, kijavítanom.

Hogy munkavállalóként a jogaimmal tisztában legyek, ismernem kell egy sor törvényt, mint a jogászoknak. És amíg a felettesem elvárja tőlem, hogy minden helyzethez alkalmazkodni tudó és jól terhelhető beosztottja legyek, addig kollégáim a segítőkész, velük sorsközösséget vállaló egyenrangú munkatársat látnák szívesen bennem.

 

Pedig én csak pedagógus szerettem volna lenni!

 

                                                                  Tisztelettel:

 

Szombathely, 2011. november 24.

                                                                                                              

Pintérné Bujtás Tímea

                                                                                          magyartanár

Pintérné Bujtás, Tímea: Teacher of Hungarian as a chameleon. Anecdotes about my roles as an educator

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére

Vissza a 2012. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–