Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Tari Annamária

Z generáció (Petry Annamária)

 

TERICUM KÖNYVKIADÓ. BUDAPEST. 2011. 348 OLDAL


 
Digitálisok, de a mieink

 

Tari Annamária klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, szűkebb szakterülete a pszichoanalízis. Legfontosabb célkitűzése a pszichológiai ismeretek széles körű terjesztése, a pszichológiai kultúra fejlesztése. Hivatásának tekinti, hogy segítsen a fiataloknak. 2003-ban jelent meg első munkája Intim szféra címmel, amely a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Legújabb könyveiben az úgynevezett „digitális nemzedék” kérdéseit veti fel Y generáció (2010), illetve Z generáció (2011) címmel. Legutóbb az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, a Digitális Nemzedék című konferencián tartott előadást ebben a témában. A könyvismertetés célja felhívni a figyelmet arra a korunkat érintő jelenségre, amelyet Tari Annamária könyve magas szinten mutat be; felnőtt egy új generáció: ők a ma 14–16 évesek.

A mű részletesebb ismertetése előtt érdemes áttekinteni a témakör legfrissebb magyar és külföldi szakirodalmát. Alapozó jellegű, így rendkívül fontos Susan Greenfield Identitás a XXI. században (2009) című munkája, amelyben a jelenlegi helyzet jól körvonalazódik: más agyműködéssel, más érzelmekkel rendelkeznek azok a gyerekek, akik már születésükkor „bennszülöttek”-nek tekinthetők a technika világában. A számítógép használata az otthoni életük alapvető eszköze lett. Penelope Trunk What Generation Z will be like at work (Vajon milyen munkaerő lesz a Z generáció?) című munkája (2009) is hasonló gondolatokat fogalmaz meg.

A magyar szakirodalomban is számos kiváló könyv jelzi a probléma megkerülhetetlenségét. Több erre vonatkozó kötet szociológiai, társadalomtudományi indíttatású: Csepeli György – Prazsák Gergő Örök visszatérés? Társadalom az információs korban (2010), Csányi Vilmos – Miklósi Ádám Fékevesztett evolúció (2010). A média megjelenését a tanulókra gyakorolt hatások között vizsgálja Kósa Éva és László Miklós Együtt – egyedül (2011) című, illetve Kósa Éva A média szocializációs hatásai (2004) című tanulmányában. A kérdés elemzése a mai tudományos életben virágkorát éli.

Tari Annamária most bemutatandó munkája szinte mindenkinek szól, ugyanis a Z generáció az 1995–2000-ben született gyerekeket jelenti, akik tehát „bennszülöttek” a számítástechnika és az internet világában. Kinek szülőként, kinek pedagógusként, kinek leendő nagypapaként, nagymamaként, kinek barátokra vágyó fiatalként számot kell vetnie azzal, hogy a „mai gyerekek” valóban mások, mint azok a korábbi generációk, akikkel eddig együtt éltek, és azzal is, hogy a mostani élet új kihívásokkal szembesíti a ma emberét. Célszerű tehát szembenézni a problémával: megismerni őket és megnézni, miben és hogyan tudunk alkalmazkodni egymáshoz. Hiszen ők „pusztán áldozatai ennek a világnak” (Tari 2011: 20). „Magukra hagyottan bolyonganak az interneten” (Tari 2011: 29).

Tari Annamária a fentiekben megfogalmazott kérdésekre kísérel meg válaszolni ebben a könyvében. A pszichológus megközelítése nagyon jó kiindulás a problémához, annál is inkább, hiszen otthon van a témában; előzetesen megjelent munkája is ezt érinti (Tari 2010). Az információs kor kihívásokat jelent mindenkinek: a gyerekeknek abban, hogy a felgyorsult világ információdömpingjében el ne vesszenek; a szülőknek abban, hogy legalább egy szinten követni tudják gyermekeik életét, kommunikációját; a tanároknak abban, hogy rájöjjenek, ezeket a gyerekeket más tanári attitűddel, más módszerekkel lehet csak tanítani.

A szerző felkészültsége példaadóan naprakész. A témából adódóan is a 349 oldalas könyv szakirodalmának 90%-a 2000 után íródott, korábban, 2000 előtt csupán 11 munka keletkezett a 108 művet tartalmazó irodalomjegyzék szerint. Igényes, átfogó jellegű kötetekre hivatkozik Tari Annamária; logikusan, átgondoltan szerkeszti mondandóját.

A könyv tizenhárom fejezetének mindegyike bevezetővel kezdődik: életképszerű szituációkat, párbeszédeket lehet olvasni az adott témáról, mindez az olvasó ráhangolását szolgálja, majd ezt követi a főbb tételek részletes kifejtése.

1. A mai gyerekek családi kötelékei lényegesen lazábbak, mint az előző nemzedéké.

2. Okosak, de érzelmi intelligenciájuk lényegesen fejletlenebb: „amit értenek, azt felfogják ugyan, de érzelmileg feldolgozni képtelenek” (Tari 2011: 42).

3. A multitasking (egy időben többféle) alkalmazások miatt a precízség, a koncentrált odafigyelés, a memorizálás hosszú távon nehézséget okoz nekik.

4. A személyiség nárcisztikus torzulásokat szenved: legfőbb igényük, hogy mások számára „digitális lábnyomot” hagyjanak – az érdekvilág keretei között.

5. A virtuális játékok durvasága, ingergazdagsága – a kevés erkölcsiség, a kevés empátia – a tv-műsorok igénytelensége vajon mit okoz a gyermeki pszichében?

6. A kortárs csoportok véleményének túlzott értékelése előtérbe kerül.

7. Gondolkodásukban domináns a vizualitás, ezért a fantázia, a kreativitás háttérbe szorul: avatárok, second life világ, szerepek kipróbálása a jellemző.

8. Krónikus alváshiánnyal küszködnek, ugyanis nem akarnak kimaradni semmiből (Facebook stb.).

9. „Vidámabb életforma is kialakulhat, igaz kevesebb tartalommal” (Greenfield 2009).

10. A média kialakította példaképek, celebek, sztárok utánzása is felerősödik.

11. A párkapcsolatok, a szexualitás újfajta értelmezése jelenik meg.

12. Végül és nem utolsósorban az oktatás feladatainak a felvázolása következik: a motiváció kérdése, hatékony oktatási módszerek, új tanári szerep, „függetlenebb tanulás” utáni vágy, az olvasás háttérbe szorulása, a testmozgás fontossága, az együttműködésre törekvés.

Felvetődhet a kérdés: egy konkrét tantárgy, például a magyar nyelv tanításakor milyen új lehetőségek adódnak a motiváció terén? Elsősorban az új tanári attitűd megléte a legfontosabb, hiszen a tanóra légkörét ez nagymértékben befolyásolja. A magas szintű szakmai felkészültségről, a folyamatos önfejlesztés, a továbbképzés igényéről, a következetességről, az empátiáról részletesen nem esik szó, hiszen ez a tanári attitűd része. Viszont új elemként említendő a tanuló- és nem a tanárközpontú tanulás, a demokratikus légkör, a pedagógiai reflektivitás, a személyes tulajdonságok közül pedig a szeretet vezérelte pozitív hozzáállás a diákhoz, a humorérzék, valamint a rugalmasság.

Csak ízelítőül – a fogalmak elméleti tisztázása nélkül –: hogyan valósulna meg mindez a gyakorlatban? A magyar nyelv tanításában például az órák első 5-6 percét érdemes nyelvi játékokkal kitölteni, páros vagy csoportos feladatokat megoldva. Grétsy tanár úr klasszikussá vált játékoskönyvében (1998) olyan gazdag anyagot halmozott fel, amelyből a kollégák sokáig meríthetnek ötleteket. Szorgalmi házi feladatként is lehet a játékot folytatni, természetesen némi jutalmazás (pluszjel, kis ötös, dicséret) beiktatásával. A helyesírási diktálás is betöltheti az órán a ráhangolódást, természetesen, ha az nem egy tankönyvből kiragadott szöveg, ha nem a tanulónak érdektelen témáról szól. Itt a szeretet („érdekel a te életed, a téged izgató kérdések”) fontos gesztus a tanártól, ráadásul ha némi humorral is „fűszerezi” a szöveget (például osztálykiránduláson történt „poén”), kiváló összetartó, pozitív erő is lehet. Az óra menetét a tanárnak kell kézben tartania facilitátorként, és nem mindent tudóként kell végig „uralnia” a helyzetet. A gyerekek szeretik a következő kérdéseket: „Mindenki így gondolja, ez a mondatszerkezeti ábra jó? Látok kétkedő pillantásokat.” Némi irónia is beleférhet: „Józsi, aki már az ablakon tekinget ki, bizonyára tudja a helyes választ, ezért unatkozik.”

Az utóbbi 5-6 év tapasztalata szerint a tanulók rövid ideig tudnak koncentrálni (Tari Annamária szerint mindössze 7 percig), ezért szakmailag indokolt egy órán többször is munkaformát váltani. A frontális munkát (például filctollas staféta, helyesírási totó javítása a táblán) célszerű párokban megoldható feladatoknak követnie (például adott rímekkel 4 soros verset írni), vagy a munkafüzetben egyéni munkával megoldani egy érdekesnek gondolt gyakorlatot.

A tanár-diák reflexió fontossága az órai demokratikus légkört is erősíti, illetve az „egymásra figyelést” is fokozza. A „Szerintetek kié volt a legjobb?”, „Hányast adjunk a feleletre?” típusú kérdések előrevivők lehetnek. „Írjuk fel a táblára: Célozd meg a Holdat, akkor is, ha nem találod el, a csillagok közt leszel” – javasolta egy osztálytársatok a Les Browntól származó idézetet. Szerintetek miért írtuk fel ezt az idézetet?” És hosszan folytatódhatna tovább a példák sora. 

Magyar nyelvi órán is felhasználhatók a modern iskola fogalmához szorosan kapcsolódó IKT-eszközök. Adhatók a gyerekeknek internetes házi feladatok (például: Olvasd el Bencze Imre Ékes, érdes anyanyelvünk című versét, válaszd ki a számodra leginkább humoros négy sort, majd négy mondattal indokold meg választásodat a füzetedben!). Vagy egy CD-ről meghallgatott nyelvjárási szöveg is érdekessé, hangulatossá tudja tenni az órát. Ha olyan vállalkozó kedvű a magyartanár, hogy internetes nyelvi vetélkedőt szervez a tanulóinak (amelynek célszerű a nyelvi játékokból kiindulnia), akkor felvonul a modern pedagógiai eszköztár jelentős része, és innen már csak a fantázia szab határt a pedagógiai kalandozásoknak.

Utolsó, ám nem elhanyagolható új eszköz lehet a nyelvi jelenségekhez kapcsolódó beszélgetések kezdeményezése. A digitális generációnak rendkívül lényeges, hogy a véleményükre kíváncsi legyen a felnőtt, és az órai keretek között kell megteremteni a lehetőséget arra, hogy egymás véleményét is meghallgassák. Eszmét cserélhetnek a beszélgetésekben előforduló káromkodásokról az irodalmi nyelvben, az angol szavak, az idegen kifejezések magyarításáról (handout vagy kiosztmány), a chatnyelv romboló vagy építő hatásáról. Ha ezek a szempontok előtérbe kerülnek a tanórák tervezésekor, esély van arra, hogy az együttműködés megvalósuljon.

Ezután a rövid gyakorlati kitekintés után nézzük ismét Tari Annamária könyvét. Miért érdemes elolvasni a könyvet? Többek között azért, mert a könyvben közölt adatok, statisztikák megdöbbentőek. Gondolná bárki is, hogy egy általános iskolás átlagos koncentrációja időben mindössze 7 perc? Az „elektromos babysittert” (a televíziót) a gyerekek nagy része már egyéves korától nézi – 27%-uk naponta több mint egy órát (Tari 2011: 149).

A könyv stílusáról még nem esett szó. Tudományos, népszerűsítő jellege mellett komoly szakirodalomra való hivatkozásokat, modern szakkifejezéseket (internetes MÉM, avatárok, digitális lábnyom stb.) és magyarázatokat közöl. A szöveg végig élvezetes stílusú (talán a Szülőnek lenni című rész kissé túlságosan pszichologizáló, ismert tényeket vonultat fel). Az utolsó, az oktatásról szóló fejezetnek az életből vett, már-már groteszk párbeszéde tükröt tart az oktatás résztvevői elé.

Kiegészítésként a remek könyvhöz álljon itt néhány, a legfrissebb médiakutatással kapcsolatos magyar adat. Tari Annamária zömében külföldi példákra támaszkodik. Ságvári Bence szociológus A gyerekek internethasználatának jellegzetességei címmel írt cikkében a 9–16. év közötti korosztály internethasználati szokásait vizsgálja egy internetes portálon (Ságvári 2011). Állítása szerint a 9–16. év között a személyiségfejlődés jelentős változáson megy keresztül, és a világgal kapcsolatos ismereteknek is olyan szintű bővülése következik be, amely nagymértékben tükröződik a gyerekek internethasználatában, illetve általánosságban az online léttel kapcsolatos attitűdjeikben. A magyar fiatalok többsége (60%) a háztartás több tagja által közösen használt, asztali számítógépen internetezik, saját asztali számítógéppel 42%-uk, saját vagy a gyerekszobába bevihető laptoppal pedig 8%-uk rendelkezik. A kutatásban megkérdezett 9–10 évesek (ők a Z generációsok) saját bevallásuk szerint átlagban 7 éves korukban kezdték el önállóan használni az internetet (azaz 2007–2008 táján), míg a 15–16 évesek (ők az Y generációsok) nem sokkal a tizedik születésnapjuk után (2004–2005 körül). Tevékenységeik a számítógépen a következők: videónézés, házi feladatok, közösségi oldal használata. Valamilyen virtuális karaktert (avatárt, online háziállatot stb.) 29%-uk hozott létre, amely szorosan összefügg azzal is, hogy a gyerekek 32%-a saját bevallása szerint szokott időt tölteni valamilyen „virtuális világban”. Webkamerát a gyerekek 23%-a használ. Látható, hogy a konkrét kutatások is hasonló eredményeket hoznak, mint amiről Tari Annamária könyve ír.

Kinek lehet ajánlani a Z generáció című könyvet? Mindenkinek, aki fontosnak érzi a jövőjéért való gondolkodás fontosságát; mindenkinek, aki hajlandó sokat tenni is ezért; mindenkinek, aki – legyen szülő, tanár vagy diák – világosabban akarja látni a 10–15 éves mai fiatalok helyzetét.

 

Irodalom

Csányi Vilmos – Miklósi Ádám (szerk.) 2010. Fékevesztett evolúció – Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban. Typotex Kiadó. Budapest.

Csepeli György – Prazsák Gergő 2010. Örök visszatérés? – Társadalom az információs korban. Jószöveg Műhely Kiadó. Budapest.

Greenfield, Susan 2009. Identitás a XXI. században. HVG Kiadó. Budapest.

Grétsy László 1998. Anyanyelvünk játékai. Rittler-Jajczay Bt. Budapest.

Kósa Éva 2004. A média szocializációs hatásai. In: N. Kollár Katalin – Szabó Éva (szerk.) Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó. Budapest. 572–588.

Kósa Éva – László Miklós 2011. Együtt – egyedül. In: Gabos Erika (szerk.) A média hatása a gyermekekre és fiatalokra VI. Balatonalmádi. 2011. Kobak könyvsorozat, Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület. Budapest. 103–119.

Ságvári Bence 2011. A gyerekek internethasználatának jellegzetességei. http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1028. (2012. március 26.)

Tari Annamária 2010. Y generáció. Jaffa Kiadó. Budapest.

Tari Annamária 2011. Z generáció. Tericum Könyvkiadó. Budapest.

Trunk, Penelope  2009. What Generation Z will be like at work.

http://blog.penelopetrunk.com/2009/07/27/what-work-will-be-like-for-generation-z/. (2012. március 26)

Petry, Annamária: Digitals, but ours 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2012. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–