Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Pesti János

A funkcionális analfabetizmusról

 

Tisztelt Szerkesztőség, kedves Olvasók!

 

Manapság egyre többet hallani a médiában és a közszereplőktől, hogy az általános iskolából kikerülő tanulók nagy része nem tud írni-olvasni, így lényegében funkcionális analfabéták. Súlyos ítélet ez az iskolákban folyó oktatás eredményéről vagy inkább eredménytelenségéről.

De igaz-e ez a summás elmarasztalás? Csak a pedagógusok hibáztathatók a jelenlegi helyzetért? Egyáltalán mi tartozik az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus fogalmába? A szó értelmezésének nehézségére utal az, hogy szótárainkban sem egységesek a fogalom definíciói. A magyar nyelv értelmező szótára (Grozdits 1984) szerint: analfabétizmus vagy analfabetizmus = [Felnőttek körében] írni-olvasni nem tudás; írástudatlanság. Az itt olvasható példamondat ezt állítja: Magyarországon végleg megszűnt az írástudatlanság [1966-ig]. A Magyar értelmező kéziszótár (O. Nagy – Juhász 1978) szűkszavú meghatározása csupán ennyi: analfabetizmus = írástudatlanság. De ugyanitt szerepel: analfabéta = 1. Írni-olvasni nem tudó személy. 2. Aki v[ala]mihez egyáltalán nem ért. Meglepő, hogy a 2006-ban kiadott, új Magyar értelmező szótárban (Pusztai–Csábi 2006) nem szerepel sem az analfabéta, sem az analfabetizmus címszó. A Magyar szókincstár (Kiss 1998) szerint az analfabéta = írástudatlan, és a fogalommal ellentétes jelentésű az írástudó, kulturált, művelt. Itt a címszó szinonimái ezek: műveletlen, tudatlan, tanulatlan, iskolázatlan, járatlan, hozzá nem értő, tájékozatlan, hatökör | tapasztalatlan. A Magyar Larousse Enciklopédia 1. kötete (Déva–Papp 1994) szerint: analfabéta = 1. Írni-olvasni nem tudó személy. 2. biz Aki v[ala]mihez egyáltalán nem ért. 3. pejor Műveletlen, tudatlan.

A szótári meghatározások és a szinonimák azt jelzik, hogy az analfabetizmus szó jelentésében a megkülönböztető jegyek módosulhatnak aszerint, hogy a szót milyen beszédhelyzetben használjuk. Ha ez így van, nem biztos, hogy a nehezebben olvasó tanulók minősítésére ez a fogalom a legalkalmasabb. Nyakra-főre használni azért is veszélyes, mert ennek a kifejezésnek igen erős a negatív konnotációja, így sértő lehet a vele kifejezett minősítés – nem csupán az adott személyre, hanem azokra is, akik felelőssé tehetők az írás- és az olvasástanítás fogyatékosságaiért. Jó lenne, ha a szakemberek mielőbb megvitatnák, hogy milyen tényezők hátráltatják – főleg az általános iskola alsó tagozatán – a folyamatos, dinamikus és értelmes olvasás képességének a kialakítását. A vitára érdemes kérdések lehetnének az alábbiak: Mi tartozik mai ismereteink szerint az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus fogalmához? Hogyan segíthetné a családban, a bölcsődében és az óvodában folyó anyanyelvi nevelés az írás-olvasás előkészítését? Van-e ennek a témának jól használható szakirodalma? (Ha nincs, meg kellene teremteni. Ám ennek a szorgalmazása kire, milyen intézményekre tartozik?) Hogyan lehetne összegyűjteni és közzétenni azokat a kutatási eredményeket, amelyek a spontán beszéddel, a dinamikus olvasástanítással és a szövegértéssel kapcsolatos publikációkban jelentek meg? (Ezek az írások bizonyára jól hasznosulhatnának a tanítás gyakorlatában is.)

Nem elegendő ma már, hogy csak beszélünk a funkcionális analfabetizmusról. A felelősök keresgélése helyett végre azon kellene gondolkodni a szülőknek, a pedagógusoknak és a témakör szakembereinek, hogy kinek-kinek mi a feladata a jelenlegi helyzet megváltoztatásában. Új módszertani segédanyagokat kellene a szülők és pedagógusok kezébe adni azért, hogy az írás és az olvasás tanítása eredményesebbé váljon.

 

                                                                            Tisztelettel:

Pécs, 2013. január 29.

 

                                                                                           Pesti János

                                                                                    ny. egyetemi docens

 

Irodalom

 

Déva Mária – Papp Éva (szerk.) 1994. Magyar Larousse Enciklopédia 1–3. Librairie Larousse – Akadémiai Kiadó. Párizs–Budapest. 

Grozdits Judit (szerk.) 1984. A magyar nyelv értelmező szótára I. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Kiss Gábor (szerk.) 1998. Magyar szókincstár. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

O. Nagy Gábor – Juhász József (szerk.) 1978. Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Pusztai Ferenc – Csábi Szilvia (szerk.) 2006. Magyar értelmező kéziszótár – CD-melléklettel. Akadémiai Kiadó. Budapest. 

Pesti, János: About Functional Illiteracy 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2013. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–