Naptár

Pesti János

A funkcionális analfabetizmusról

Tisztelt Szerkesztőség, kedves Olvasók!

Manapság egyre többet hallani a médiában és a közszereplőktől, hogy az általános iskolából kikerülő tanulók nagy része nem tud írni-olvasni, így lényegében funkcionális analfabéták. Súlyos ítélet ez az iskolákban folyó oktatás eredményéről vagy inkább eredménytelenségéről.

De igaz-e ez a summás elmarasztalás? Csak a pedagógusok hibáztathatók a jelenlegi helyzetért? Egyáltalán mi tartozik az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus fogalmába? A szó értelmezésének nehézségére utal az, hogy szótárainkban sem egységesek a fogalom definíciói. A magyar nyelv értelmező szótára (Grozdits 1984) szerint: analfabétizmus vagy analfabetizmus = [Felnőttek körében] írni-olvasni nem tudás; írástudatlanság. Az itt olvasható példamondat ezt állítja: Magyarországon végleg megszűnt az írástudatlanság [1966-ig]. A Magyar értelmező kéziszótár (O. Nagy – Juhász 1978) szűkszavú meghatározása csupán ennyi: analfabetizmus = írástudatlanság. De ugyanitt szerepel: analfabéta = 1. Írni-olvasni nem tudó személy. 2. Aki v[ala]mihez egyáltalán nem ért. Meglepő, hogy a 2006-ban kiadott, új Magyar értelmező szótárban (Pusztai–Csábi 2006) nem szerepel sem az analfabéta, sem az analfabetizmus címszó. A Magyar szókincstár (Kiss 1998) szerint az analfabéta = írástudatlan, és a fogalommal ellentétes jelentésű az írástudó, kulturált, művelt. Itt a címszó szinonimái ezek: műveletlen, tudatlan, tanulatlan, iskolázatlan, járatlan, hozzá nem értő, tájékozatlan, hatökör | tapasztalatlan. A Magyar Larousse Enciklopédia 1. kötete (Déva–Papp 1994) szerint: analfabéta = 1. Írni-olvasni nem tudó személy. 2. biz Aki v[ala]mihez egyáltalán nem ért. 3. pejor Műveletlen, tudatlan.

A szótári meghatározások és a szinonimák azt jelzik, hogy az analfabetizmus szó jelentésében a megkülönböztető jegyek módosulhatnak aszerint, hogy a szót milyen beszédhelyzetben használjuk. Ha ez így van, nem biztos, hogy a nehezebben olvasó tanulók minősítésére ez a fogalom a legalkalmasabb. Nyakra-főre használni azért is veszélyes, mert ennek a kifejezésnek igen erős a negatív konnotációja, így sértő lehet a vele kifejezett minősítés – nem csupán az adott személyre, hanem azokra is, akik felelőssé tehetők az írás- és az olvasástanítás fogyatékosságaiért. Jó lenne, ha a szakemberek mielőbb megvitatnák, hogy milyen tényezők hátráltatják – főleg az általános iskola alsó tagozatán – a folyamatos, dinamikus és értelmes olvasás képességének a kialakítását. A vitára érdemes kérdések lehetnének az alábbiak: Mi tartozik mai ismereteink szerint az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus fogalmához? Hogyan segíthetné a családban, a bölcsődében és az óvodában folyó anyanyelvi nevelés az írás-olvasás előkészítését? Van-e ennek a témának jól használható szakirodalma? (Ha nincs, meg kellene teremteni. Ám ennek a szorgalmazása kire, milyen intézményekre tartozik?) Hogyan lehetne összegyűjteni és közzétenni azokat a kutatási eredményeket, amelyek a spontán beszéddel, a dinamikus olvasástanítással és a szövegértéssel kapcsolatos publikációkban jelentek meg? (Ezek az írások bizonyára jól hasznosulhatnának a tanítás gyakorlatában is.)

Nem elegendő ma már, hogy csak beszélünk a funkcionális analfabetizmusról. A felelősök keresgélése helyett végre azon kellene gondolkodni a szülőknek, a pedagógusoknak és a témakör szakembereinek, hogy kinek-kinek mi a feladata a jelenlegi helyzet megváltoztatásában. Új módszertani segédanyagokat kellene a szülők és pedagógusok kezébe adni azért, hogy az írás és az olvasás tanítása eredményesebbé váljon.

                                                                            Tisztelettel:

Pécs, 2013. január 29.

                                                                                           Pesti János

                                                                                    ny. egyetemi docens

Irodalom

Déva Mária – Papp Éva (szerk.) 1994. Magyar Larousse Enciklopédia 1–3. Librairie Larousse – Akadémiai Kiadó. Párizs–Budapest. 

Grozdits Judit (szerk.) 1984. A magyar nyelv értelmező szótára I. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Kiss Gábor (szerk.) 1998. Magyar szókincstár. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

O. Nagy Gábor – Juhász József (szerk.) 1978. Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Pusztai Ferenc – Csábi Szilvia (szerk.) 2006. Magyar értelmező kéziszótár – CD-melléklettel. Akadémiai Kiadó. Budapest. 

Pesti, János: About Functional Illiteracy