Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2016.1.8

Vančo Ildikó – Kozmács István szerk.

Nyelvtanulás – nyelvtanítás. Fókuszban az államnyelv oktatása kisebbségek számára. (Sólyom Réka)

 

Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem BTK. Nyitra. 2015. 167 oldal

 

2015-ben jelent meg Vančo Ildikó és Kozmács István szerkesztésében a Nyelvtanulás – nyelvtanítás. Fókuszban az államnyelv oktatása kisebbségek számára című kötet a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Karának kiadásában.

A kötetben, amely a 2014. április 28–30-án rendezett nemzetközi workshop előadásainak bővített, írott, magyar nyelvű változatait tartalmazza, tizenkét tanulmány és egy szlovák nyelvű projektismertetés olvasható. A tizenkét tanulmány három nagy témakörbe sorolható. A kötet ennek a tematikának megfelelően három nagy fejezetet, illetve egy befejező, projektismertető összefoglalást tartalmaz. A fejezetek az alábbi témaköröket tárgyalják: Az államnyelv kisebbségi tanulók számára való oktatásának tapasztalatai; A szlovák mint idegen nyelv oktatásának tapasztalatai; Anyanyelv, államnyelv, identitás.

A kötet első fejezetében (Az államnyelv kisebbségi tanulók számára való oktatásának tapasztalatai) négy tanulmány olvasható. Csernicskó István Az ukrán mint államnyelv oktatása Kárpátalján: helyzet, problémák és feladatok című írása (11–22) az ukránnyelv-oktatás aktuális kérdéseivel foglalkozik. A történeti áttekintés után bemutatja és rendszerezi az ukrán nyelv eredményes oktatását akadályozó tényezőket, amelyek véleménye szerint a következők: a megfelelően képzett tanárok hiánya, a megfelelő tankönyvek hiánya, a megfelelő szemlélet és az erre alapozott módszer hiánya, a konkrétan megfogalmazott célok hiánya, a homogenizálás, a népességföldrajzi jellemzők, a nyelvi preferenciák, valamint az óvodai nyelvi nevelés hiányosságai. Ezt követően beszámol a 2009-ben Beregszászban az ukrán nyelv magyar nevelési és oktatási nyelvű kárpátaljai intézményekben folyó oktatásának a segítésére alakult munkacsoportnak a tevékenységéről és segédanyag-készítő munkájáról, illetve kijelöli a további oktatási (nyelvoktatási, tantervkészítési, vizsgáztatási, tanárképzési, felnőttoktatási) feladatokat.

Tódor Erika Mária A román nyelv oktatása magyar tannyelvű iskolákban: tapasztalatok, tanulságok és kérdések című tanulmányában (23–31) kiemeli azokat a (nyelv)oktatási paradoxonokat, amelyek a román nyelvnek a magyar tannyelvű iskolákban történő elsajátításakor kudarchoz vezethetnek. Felhívja a figyelmet a mindennapi társalgás és az oktatási folyamat során megtanult szövegek (például verselemzések) közötti eltérésre, a regiszter fontosságára, valamint rámutat a nyelvtanuló nyelvi és kulturális sajátosságait figyelmen kívül hagyó problémákra is. Az írás további részei bemutatják napjaink románnyelv-oktatását a magyar tannyelvű iskolákban, felhívják a figyelmet az oktatási folyamat során kimutatható hiányosságokra, következetlenségekre, módszertani problémákra; áttekintést adnak a román mint államnyelv oktatásának és szabályozásának történetéről és jelenlegi helyzetéről, valamint az utóbbi időben kibontakozó szakmai párbeszéd fontosságáról.

Poór Zoltán Kortárs tendenciák és szemléletek a gyermekek nyelvtanulásának természetessé tétele céljából című tanulmányában (33–42) személyes, szakértői tevékenysége során szerzett széles körű tapasztalatait osztja meg a témában. Áttekinti, hogy az idegen nyelveket tanuló gyermekeknek milyen kompetenciáik vannak, és ezek a Közös európai referenciakeret: nyelvtanulás, nyelvtanítás, nyelvi értékelés című dokumentumának leírása alapján milyen minőségi mutatókkal jellemezhetők. Kiemeli a más kultúrák megismerésének és a saját kultúra képviseletének, az iskola és az élet kapcsolatának, a valószerű helyzeteknek, a tantárgyközi szemléletnek, a konstruktivizmusnak, a kognitív pedagógiának, a munkamegosztásnak, az önszabályozó tanulási lehetőségeknek, a fejlesztő értékelésnek, a tanulói naplóknak és portfólióknak, a kommunikatív szemléletnek, illetve a cselekedtető módszernek a fontosságát, és példákkal illusztrálja az egyes területek nélkülözhetetlenségét a nyelvoktatás folyamatában.

Petteri Laihonen írása, A nyelvoktatás elmélete és gyakorlata ma: betekintés a finn oktatásába és azon túl (43–56), a finnországi nyelvoktatás alapelveit és gyakorlatát elemzi. A tanulmány első része tágabb kontextusban közelíti meg a finnországi nyelvoktatást, és az úgynevezett második nemzeti nyelv – amely a finn vagy svéd nyelvet is jelentheti – oktatásának a jellemzőire fókuszál. Bemutatja a nyelvoktatás demográfiai és jogi jellemzőit, majd rátér a gyakorlati oktatás kérdéseire. A második rész a tantervi célokkal és tartalmakkal foglalkozik: a 2014-es finnországi tantervtervezet svéd tanítási nyelvű iskolák finnnyelv-oktatási javaslatait mutatja be. A szerző kiemeli a nyelvi és kulturális sokféleség megbecsülésének, e szempont oktatásának; a kooperatív és egyéni nyelvelsajátítási készségek tanulásának; a szóbeli és írásbeli interakciók osztálytermi, osztálytermen kívüli és digitális gyakorlásának a fontosságát. Végül áttekintést ad a finnországi nyelvtanárképzésről. Következtetéseiben a finn jellemzők alapján kiindulópontot ad a szlovák nyelv magyar iskolákban való tanításához, egy nyelvoktatási reform megvalósításához.

A kötet második nagy fejezete – A szlovák mint idegen nyelv oktatásának tapasztalatai – öt tanulmányt tartalmaz a témakörben. Mária Alabánová A szlovák nyelv és irodalom a szlovákiai magyar tanítási nyelvű általános iskolákban 1991-től napjainkig című írása (59–68) a történeti áttekintést követően bemutatja a szlovák nyelv és irodalom oktatásának a szerepét a magyar tanítási nyelvű iskolák tantárgyi rendszerében. Ehhez szorosan kapcsolódva összegzi azokat a nyelvoktatási módszereket, eljárásokat és eszközöket, amelyek segítségével a nyelvtanítás az említett iskolákban megvalósulhat. Felhívja a figyelmet a szlovák mint idegen nyelv tanításának pedagógiai-társadalmi, szakmódszertani, szociolingvisztikai és pszichológiai tényezőire. Végül, de nem utolsósorban bemutatja a legfontosabb feladatokat, amelyek a szlovák nyelv és irodalom oktatása során a színvonal javítását és a nyelvtanítási-nyelvtanulási folyamat hatékonyságának a növelését eredményezhetik.

Juraj Vaňko A szlovák nyelv mint nem anyanyelv elsajátításának nyelvészeti és nem nyelvészeti aspektusai című tanulmánya (69–82) öt, nyelvtanuláshoz kapcsolódó szituáció bemutatásával kezdődik. A szituációk konkrét példákat adnak arra, hogy célnyelvi környezetben hogyan lehet elsajátítani és nem elsajátítani az adott országban domináns nyelvet. A szerző párhuzamos, problémás példaként említi a szlovák nyelv nem megfelelő elsajátításának az esetét a szlovákiai magyar nemzetiségű tanulók körében. Bemutatja a korábbi kutatások eredményeit, majd egyfelől sorra veszi azokat a lehetséges problémákat, hibákat, amelyek a másodnyelv tanulásának sikertelenségéhez vezetnek; másfelől azonban rámutat azokra az előnyökre is, amelyekkel a nem szlovák anyanyelvű diákok rendelkeznek Szlovákiában.

Juraj Glovňa Grammatikai szemlélet a szlovák mint idegen nyelv oktatásában című írásában (83–90) ismerteti a szlovák mint idegen nyelv tanításában használatos különféle módszereket. Kitér a szlovák nyelv megtanulhatatlanságával, nehézségével kapcsolatos mítoszokra is, majd ezeket cáfolandó, konkrét példákat mutat be a morfológiai rendszer szabályosan strukturált paradigmáira, illetve arra, hogy lehetséges ugyan, hogy bővebb magyarázatra szorul egy-egy megmagyarázhatatlannak tűnő példa, valójában azonban logikus és egyértelmű szabályok érvényesülnek ezekben az esetekben is. Hangsúlyozza: célszerű a kivétel fogalmát kerülni, és inkább törekedni kell a szabály, alapelv, törvényszerűség szavak használatára, mint ahogyan ezt például a német grammatikák is teszik.

Zdenka Gadušová Alternatív idegennyelv-tanítási módszerek alkalmazási lehetőségei a szlovák nyelv oktatásában a magyar tannyelvű iskolákban című tanulmányában (91–103) hangsúlyozza: a nemzetiségi iskolákban a szlovák nyelvet nem anyanyelvként, hanem idegen nyelvként kell oktatni. Az eredményes szlováknyelv-oktatáshoz mind a nyelvoktatási módszereket, mind a tankönyveket meg kell változtatni. Felteszi a kérdést: létezik-e az összes diák és a tanár részére egyaránt megfelelő módszer? Nemleges válaszát a különféle befogadói tapasztalatokkal, életkori sajátosságokkal, műveltséggel, tanulási stílussal magyarázza. A nyelvtanítási folyamat résztvevőinek és eszközeinek részletes bemutatásával érvel a tényezők figyelembevételének a fontossága mellett.

Ján Gallo Az interferenciával kapcsolatos problémák az orosz mint idegen nyelv elsajátítása során a szlovák tannyelvű iskolákban című írása (105–114) a szlovákkal rokon orosz nyelv elsajátítása során a szlovák nyelv részéről megjelenő interferenciahatásokat részletezi. Sorra veszi a fonetika, az írás, a lexika, a szintaktika, a stilisztika szintjén megjelenő, illetve a kulturális eltérésekből fakadó jelenségeket. Bemutatja továbbá az úgynevezett rejtett interferencia jelenségét is, amikor a nyelvtanulók nem vesznek figyelembe bizonyos nyelvspecifikus nyelvi eszközöket, szerkezeteket. Felhívja a figyelmet a hibák előfordulásának a lehetőségére, valamint a megfelelő és hatékony módszertani eljárások kiválasztásának a fontosságára.

A kötet harmadik fejezetében – Anyanyelv, államnyelv, identitás három tanulmányt olvashatnak az érdeklődők. Tolcsvai Nagy Gábor Az államnyelv mint L2 oktatása kisebbségi tanulók számára – funkcionális megközelítés című tanulmánya (117–128) a szlovákiai kisebbségi magyarok államnyelvi oktatásához kapcsolódó funkcionális nyelvtudományi elméleti keretet és módszertant mutat be. Részletezi a nyelvtudományi nyelvleírások különbözőségét és a funkcionális nyelvészet nyelvleírásának a jellemzőit. Kiemeli a nyelvelsajátítás mint szempont figyelembevételének a fontosságát az L1 és az L2 elsajátításának tanulmányozásában, majd kiemeli és jellemzi a kisebbségi kétnyelvűségi helyzetben élő anyanyelvi beszélők specifikus helyzetét. Bemutatja a funkcionális alapelveken nyugvó tanítási módszertant. Megállapításait két konkrét nyelvi példával (főnévhez és igéhez kapcsolódó magyar, illetve szlovák jellemzők elemzésével) illusztrálja. Végül javaslatot tesz a szlovák nyelv tanításában alkalmazandó alapelvek, tanmenet és szakmai rendszer összeállításának a szempontrendszerére.

Kozmács István Funkcionális alapú kisebbségi anyanyelvoktatás mint az államnyelv sikeres oktatásának feltétele című írásában (129–136) rámutat: mivel strukturalista szemlélet jellemzi a nyelvoktatást, hiányzik a különféle funkciók, valamint a nyelvi változatok és a kétnyelvűségből fakadó jellemzők figyelembevétele. Lehetőségeket mutat be a nyelvi kód funkcionális szerkezetének a tudatosítására és arra, hogy miként lehetne az oktatási folyamat során a grammatikai kategóriák formális rendszere helyett funkcionális szemléletet alkalmazni. Konkrét példa (az aspektus kérdése) segítségével világítja meg a magyar nyelvtanulók számára hibalehetőséget rejtő mondattani-szemantikai jellemzőket a szlovák nyelv tanulásában. Hangsúlyozza: csak akkor lehet egy nyelvi jelenséget funkcionális-kognitív módszer segítségével elsajátítani, ha létezik ilyen típusú nyelvleírás.

Vančo Ildikó A kétnyelvűsítés módjai és az identitás összefüggései című tanulmányában (137–150) kiemeli a nyelvi rendszer és más társadalmi részrendszerek struktúrájának az összefüggéseit. Bemutatja az Európai Unió bővítése során újraértelmezett nemzeti és nemzetiségi nyelvek és identitások helyzetét, különös tekintettel a kisebbségek önazonosságának a kérdésére. Hangsúlyozza az oktatás szerepének fontosságát a kisebbségi nyelv és kultúra megtartásában, majd ismerteti a szervezett keretek között zajló kétnyelvű oktatási modelleket. Az egy tannyelvű (többségi vagy kisebbségi nyelv szinte kizárólagos használata) oktatásban három, a kétnyelvű (két tannyelv jelenléte) és az egynyelvű (egy tannyelv használata) oktatáson belül pedig két oktatási programot sorol fel és jellemez részletesen.

A kötet záró – A projektről című – fejezetében (153–165) Maria Alabánová és Marcel Olšiak összefoglalója mutatja be szlovák nyelven „A nemzetiségi tannyelvű/nemzetiségi kisebbségi tannyelvű iskolákban oktatott szlovák nyelv és szlovák irodalom tantárgy minőségi javítása idegennyelv-oktatási módszerekkel (különös tekintettel a magyar tannyelvű iskolákra): A nyitrai modell” elnevezésű projektet, amelynek keretében a kötet kiadása megvalósult.

Sólyom, RékaTeaching the official language for minorities. Review.

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással.

   

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2016. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–