Naptár

Jankovics Julianna – Kalóné Gyenes Réka

Gyermeknyelvi kutatások Magyarországon. Beszámoló Az anyanyelv-elsajátítás folyamata hároméves kor után című konferenciáról

Az ELTE BTK Fonetikai Tanszékén működő gyermeknyelvi kutatócsoport konferenciát tartott 2018. május 24-én, a rendezvény témája a hazai gyermeknyelvi kutatások rendkívül széles spektrumát fogta át. A reggeltől estig tartó konferencián a vártnál nagyobb résztvevői létszám és érdeklődés miatt két helyszínen is folytak előadások, valamint több előadó a poszterszekcióban mutatta be kutatási eredményeit. A 35 előadó közt nyelvészek, logopédusok, fejlesztőpedagógusok, óvodapedagógusok és gyakorló tanárok is szerepeltek. Az előadásokat több esetben élénk szakmai diskurzus követte.

1. kép

A főszervező köszönti a konferencia résztvevőit (Fotó: ELTE Online)

Az ünnepélyes megnyitó után a plenáris előadásokon a legfiatalabb, az óvodás korosztály beszéd-, illetve nyelvhasználati jellegzetességeiről kaphattunk képet. Krepsz Valéria, Horváth Viktória, Gósy Mária és Huszár Anna a magánhangzók temporális mintázatát vizsgálta 4–6 éves gyermekek között. Az eredmények jelentős egyéni eltéréseket mutattak mind az időzítésben, mind a spektrális szerkezetben. A lányok, illetve a fiúk csoportja közt szignifikáns eltérés nem volt kimutatható. A szerzők megállapították, hogy az életkor előrehaladtával a gyermekek beszéde egyre inkább hasonlóvá válik a felnőttekéhez. A következő előadó, Tar Éva a likvidákkal képzett mássalhangzó-kapcsolatok ejtési sajátságait vizsgálta ugyanezen korosztályban, különös tekintettel az atipikus adatok megjelenésére.

A gyermekek nyelvfejlődésének tanulmányozásában viszonylag kevéssé kutatott terület a pragmatika, amely csak az utóbbi időben került előtérbe. Két előadás is foglalkozott ezzel a témával a plenáris előadások közül a pragmatikai implikatúrák és a metapragmatikai jelzések megjelenése kapcsán. Babarczy Anna, Balázs Andrea, valamint Hámori Ágnes előadását a gyermeknyelv természetéből adódó humoros példák tették szemléletessé. A gyermeki diskurzusok elemzése rámutatott arra, hogyan alakul ki a gyermekek pragmatikai tudása, és ez milyen társas/kognitív művelethez kapcsolódik.

A kávészünet után a szekció-előadások próbára tették a tanácstalan konferencialátogatót: hogyan is lehetne egyszerre két helyen lenni? Hiszen mindkét teremben, az ELTE Bölcsészettudományi Kar kari tanácstermében, valamint az A épület Horváth János termében is volt hasonló témát érintő és igen messzire mutató előadás is. A kari tanácsteremben hallhattunk (láthattunk és érzékelhettünk) a Mesezene élménypedagógiai módszeréről, amelyet Szűcs Antal Mór a fonológiai tudatosság szolgálatába állított. Érzékletes videóbemutatóval vált megfoghatóvá Farkas Katalin a PROMPT terápia alkalmazását és működését bemutató előadása is. Imre Angéla a logopédia tárgykörén túlmutatóan vetette fel a szubjektív és objektív diagnosztikai eszközök bővítéséhez felhasználható LogoGABI beszédadatbázis létrehozását, a már meglévő GABI-protokoll alapján.

Két előadás is kapcsolódott az irodalomhoz – a gyermekek irodalmi élményeihez, nyelv- és beszédfejlődésük egyik kulcsfontosságú előmozdítójához. G. Gődény Andrea előadása bemutatta, hogy a beszéd élvezete és az élvezetes beszéd képessége hogyan alakítható ki, illetve mélyíthető el egy ősi mesélési mód, a Kamishibai (japán papírszínház) alkalmazásával. Viszket Anita, Kleiber Judit és Dóla Mónika Berg Judit 3 korosztálynak írott meseregényeit vizsgálta. A kutatás hipotézise, miszerint az írónő a korosztály nyelvikompetencia-fejlettségéhez igazítja regényeinek szövegbonyolultságát, beigazolódott. Az eredmények szerint az életkor növekedésével a birtokos szerkezetek száma jelentősen nő, ugyanakkor a névelőelhagyás is gyakoribbá válik.

Tánczikné Varga Szilvia és Steklács János a morfológiai tudatosság és a szövegértő olvasás összefüggését mutatták be 51 második osztályos gyermek teljesítménye alapján. A három részből álló teszt eredményeit felhasználva megállapították, hogy az anyanyelv-elsajátítás e fontos állomásán a gyermekek szövegértési képessége szoros összefüggést mutat a morfológiai tudatosság képességével. A fejlődési zavarok pragmatikai atlasza formális nyelvészeti keretben (ReALIS) című előadás Hoss Alexandra, Viszket Anita, Alberti Gábor és Kleiber Judit szerzők nevéhez kapcsolódott. A kutatás célja a különböző pragmatikai sikertelenségek ReALIS-ben kimutatható típusainak a feltérképezése volt többek között az autizmus spektrumzavarban, illetve az intellektuális képességzavarban. Ebben a szekcióban kapott helyet Svindt Veronika, Lukács Szandra és Haraszti Tamás előadása is, amely a nyelvi megértés sajátosságait vizsgálta szociális kommunikációs funkciózavarral élő 4–7 éves korú gyermekeknél. A szociális kommunikációs funkciózavar, mint az autizmus és a specifikus nyelvi zavar határán lévő nyelvi zavar, nemrégen jelent csak meg a gyógypedagógiában, emiatt a differenciáldiagnózisa még nem alakult ki kellőképpen. A szerzők az ilyen zavarral élő gyermekek nyelvi viselkedését hasonlították össze normál fejlődésű és autista gyermekek eredményeivel egy, a téri tájékozódást vizsgáló feladattal. A vizsgálat eredményei arra világítottak rá, hogy a kutatás középpontjában lévő zavar eltérő mintázatot mutat mind az autista, mind pedig a normál fejlődésű gyermekek nyelvhasználatától, hiszen a szociális kommunikációs funkciózavar jelenlétekor a vizsgált gyermekek egyáltalán nem voltak képesek összehangolni a kontextusból származó információkat, továbbá nem tudtak egy időben több releváns információt figyelembe venni.

2. kép

A konferencia előadásait nagy érdeklődés övezte (Fotó: ELTE Online)

A poszterszekció mindig az egyik legizgalmasabb része a konferenciáknak. Már az elején elhangzó két-három mondat alapján kiválasztja az ember az őt leginkább érdeklő témákat, majd a poszter hosszas tanulmányozása után rögtön fel lehet tenni a kérdéseinket, megvitatni a felmerülő gondolatokat. Ugyan ez nem a nagyközönség előtt zajlik, mégis sokszor intenzívebben jutunk az információk, az érdekes kutatási eredmények közelébe. Ebben a szekcióban összesen nyolc egy- vagy többszerzős kutatás eredményeit, tanulságait ismerhettük meg. Az elhangzó előadásokban leginkább a megakadásjelenségek és a szünetek kerültek a fókuszba, de nagyon tanulságos volt a lingvális artikuláció variabilitását ultrahangos nyelvkontúrok alapján bemutató poszter – különös tekintettel az elektromágneses artikulográf működését illusztráló képekre. A poszter Markó Alexandra, Csapó Tamás Gábor, Gráczi Tekla Etelka, Deme Andrea és Bartók Márton kutatását jelenítette meg. A kutatásban három szótagos hangsorokat rögzítettek két gyermek adatközlő és kontrollként egy felnőtt személy kétszeri bemondásában. A szerzők a középső (hangsúlytalan helyzetű) magánhangzó ejtésének a nyelvkontrúját elemezték az életkor befolyásának az igazolására, valamint az ejtések közötti variabilitás mértékének a megállapítására. Ebben a részben mutatta be Krepsz Valéria is a poszterét, amelyben négy- és hatéves óvodások magánhangzóinak akusztikai-fonetikai jellemzőit vizsgálta. A vokálisok időtartamát és formánsszerkezetét a vokálisok minősége, valamint a beszélők neme és életkora alapján elemezte és vetette össze a gyermekek eredményeit megfelelő felnőttnyelvi adatokkal. Eredményei az életkor előrehaladtával az időzítésben és a spektrális szerkezetben kismértékű különbséget igazoltak.

3. kép

A poszterszekció néhány előadója (Fotó: Pankovics Gergő)

Váradi Viola és Bóna Judit posztere a beszédtípus hatását mutatta be az 5–6 és a 17–18 éves adatközlők beszédszüneteire. A Gyermeknyelvi Beszédadatbázis és Információtár hangfelvételeiből a spontán beszéd, a képleírás és a történet-visszamondás feladatait felhasználva a szerzők megállapították, hogy a néma szünetek időtartamában, gyakoriságában és eloszlásában is eltérések tapasztalhatók a két életkori csoport között, továbbá a beszédhelyzet is hatással van a szünetezésre. Horváth Viktória és Gyarmathy Dorottya kutatásukban a szünettartási stratégiák és a légzés összefüggését vizsgálták 6–9 éves gyermekek spontán beszédében. A 40 spontán narratíva elemzése alapján megállapíthatóvá vált, hogy a gyermekek az előzetes feltevésekkel összhangban a felnőttekhez képest kevésbé képesek szabályozni a levegővétel és a néma szünet viszonyát, ám a szünettartásban már ebben az életkori sávban is kimutathatók a felnőttekéhez hasonló mintázatok.

4. kép

Részlet a poszterszekcióról (Fotó: ELTE Online)

Az ebédszünetet követően még további négy szekció következett a konferencia programjában. A Kas Bence vezette szekcióban rögtön az üléselnök saját előadása hangzott el. A 3 éves kori nyelvfejlődési szűrés és logopédiai fejlesztés kísérleti tapasztalatai című előadás a 2017-ben a pedagógiai szakszolgálati ellátásban bevezetett, 3 éves korban kötelezően elvégzendő nyelvfejlődési szűrés és az erre épülő megelőző logopédiai intervenció hatásait elemezte. A szerző a 2016/17-es tanévben kísérleti jelleggel elvégzett szűrés és logopédiai intervenció során kiszűrt budapesti gyermekek vizsgálat során nyújtott teljesítményét vetette össze az évzáró kontrollmérés eredményeivel. A szókincsméret, a mondatalkotás, valamint a nyelvhasználat területein jelen lévő változások elemzése után egyértelműen fény derült a bevezetett szűrés jelentőségére. Schéder Veronika egy sokunk által csodált szakma tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Előadásában a lovasterápia hatását mutatta be 3 éven felüli szorongó, szelektív mutista, megkésett beszédfejlődésű és dadogó gyermekek beszédfejlődésére nézve. A fejlesztési lehetőségek módszertani ismeretein túl képet kaptunk többek között arról is, hogy a gyermekkori dadogás fennállásakor hogyan csökkentek vagy szűntek meg teljesen a különböző túlmozgásos reakciók, valamint a szorongóknál hogyan érték el a görcsös izomzat feloldódását.

Laczkó Mária előadása a 15 és 18 évesek spontán narratíváiban előforduló megakadásjelenségek mennyiségi és minőségi elemzését tűzte ki célul. A szerző az e két életkori csoport anyanyelv-elsajátítási szakaszainak beszédprodukcióját, valamint az életkori változásokat elemezte. Hipotézise, amely szerint a két életkori csoport megakadásjelenségeinek mintázata eltér egymástól, igazolódott. Eredményei szerint a 15 és a 18 éves adatközlők bizonytalansági és hibatípusú megakadásainak funkciója között is jelentős különbségek fedezhetők fel. A szerző adatai rávilágítottak arra, hogy ezen jelenségek adekvát formában reprezentálhatják a spontán beszédet az anyanyelv-elsajátítás vizsgált szakaszaiban. A szerintem diskurzusjelölő óvodáskori sajátosságait mutatta be Kondacs Flóra. A felnőttnyelvi adatokat elemző szakirodalmi eredményekkel szemben, amely szerint a szerintem háromféle funkcióban jelenik meg, a szerző csak egyetlen funkcióban, a saját nézőpontot, a véleményt kifejező használatban adatolta a vizsgált diskurzusjelölőt. A 167 adatközlő közül mindössze csak 18 gyermek beszédében fordult elő ez a szó. A felnőttekkel szemben a 3–6 éves korosztályban jóval kisebb arányban volt adatolható, és gyakran a kísérletvezető „szerinted?” kérdése váltotta ki a diskurzusjelölő gyermeknyelvi előfordulását.

Az utolsó két szekció előadásaira késő délután került sor, ám a hallgatóság érdeklődése továbbra is élénk maradt. Váradi Viola és Jordanidisz Ágnes szekcióelnökök vezetésével mindkét helyszínen három-három előadás hangzott el. A Jelzős, határozós szintagmák és összetett szavak előfordulása kisiskolások és kamaszok spontán beszédében című előadásban Hantó Réka hat- és tizenhárom éves adatközlőknél térképezte fel az anyanyelv-elsajátítás ezen állomásait. Vizsgálatában többek között megállapította, hogy az életkor nem befolyásolja az egyes szintagmatípusok gyakoriságát. Hollóy Zsolt a tanárok tanórai megnyilatkozásainak a szókincsét elemezte, amelynek középpontjában a szlengkifejezések vizsgálata állt. Az előadó összesen tíz videóra rögzített tanórát vizsgált, ezzel segítve a tanárokat nyelvhasználatuk tudatosításában. Horváth László kutatásában két területnek, a gyermeknyelvnek és az etimológiai kutatásnak az összekapcsolását kísérelte meg, hiszen vizsgálatában a GABI felhasználásával ötéves óvodások spontán beszédében vizsgálta meg a különböző etimológiai kategóriákat. Jordanidisz Ágnes és Mihály Orsolya pedig saját szekciójuk zárásaként a fonológiai tudatosság és a mondatismétlés összefüggéseit mutatták be hatéves óvodások beszédprodukciójában. A vizsgálatban arra keresték a választ, hogy a verbálismunkamemória-gyakorlatként alkalmazott mondatismétlés kölcsönhatásban áll-e a fonématörlési feladatokkal. A 20 fő hatéves óvodás anyagának elemzése rámutatott arra, hogy a mondatismétlés feladata és a fonématörlés sikeressége között kölcsönhatás van.

5. kép

Pillanatkép az egyik délutáni szekcióról (Fotó: Pankovics Gergő)

Az egyes szekciók végén mindenkinek lehetősége volt az előadásokhoz kapcsolódó kérdések, tapasztalatok, továbbvivő gondolatok megfogalmazására. A tizenöt perces időkeretet minden esetben felhasználták a résztvevők, hiszen egy-egy előadás során több kérdés is felmerült a közönségben. Nem egy alkalommal az előadók újabb ötlettel gazdagodhattak saját témájuk vizsgálatában, a kutatás esetleges kiterjesztésében.

Az előadásokat követően az előadóknak, a társszerzőknek és a hallgatóság tagjainak lehetőségük volt a kötetlen beszélgetésre a szervezők által rendezett fogadáson. A finom ételek és a hűsítő italok mellett jó alkalom kínálkozott új ismeretségek kötésére, az egyes témák mélyrehatóbb tárgyalására, az új vizsgálati területek, módszerek megismerésére.

Az anyanyelv-elsajátítás folyamata hároméves kor után című konferencia a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal NKFIH-K-120234 „Temporális jellemzők korpuszalapú vizsgálata gyermekek beszédében” című projektjének keretében valósult meg Bóna Judit főszervező, valamint az ELTE BTK Fonetikai Tanszéke munkatársainak és hallgatóinak is a szervezésben.

Jankovics, Julianna – Kalóné Gyenes, Réka: Child language research in Hungary. Report on the conference First language acquisition after the age of three

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

Az írás szerzőiről

Vissza a 2018. évi 3. szám tartalomjegyzékéhez