Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

Gecsei Edit

Nyelvtörténeti séta

 

Kedves Olvasó!

 

Nyelvtörténeti sétára hívok minden érdeklődőt, hogy megismerkedjünk Győr-Moson-Sopron megye nyelvemlékeivel. A lakóhely nyelvi örökségének tanításához gazdag lehetőséget kínálhat, ha a regionális kultúrát beépítjük a magyartanításba és a helyi tantervbe.

Mindehhez kiváló kezdeményezésnek bizonyult a regionális modulfüzetek megjelenése, amelyek a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány támogatásával megvalósuló program keretében a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Genius Loci műhelyében készültek. A Győr-Moson-Sopron megye regionális, művelődéstörténeti értékeit bemutató Körös-körül Rába vize hullámzik és Üzen a múlt című modulfüzetekhez kapcsolódva született meg a Múzsák tánca taneszközcsomag. Moduláris felépítése műveltségterületekbe integráltan, újszerű taneszközháttérrel jeleníti meg a regionális nyelvi-kulturális örökséget.

A Nyelvünkben élünk modul a nyelv állandóságának és változásának a megfigyelésére alapozva a térségre jellemző dialektológiai és nyelvtörténeti vonatkozású ismereteket tárgyalja. Helyet kapnak benne a játékok, a nyelvművelést szolgáló és a helyesírási feladatok, valamint a tájnyelv jellegzetességeit és a régió nyelvtörténeti emlékeit feldolgozó részek, valamint a megyénkben élő híres nyelvészeket bemutató fejezetek.

A NAT által előírt tananyagtartalom 8. osztályban foglalkozik nyelvtörténeti áttekintéssel, ehhez igazítottuk a regionális kultúra helyi tantervét is. Így tanítványaink már tanultak a Tihanyi apátság alapítóleveléről mint legrégebbi nyelvemlékünkről. Megismerték, hogy a 11. század közepéről származik a legkorábbi szórványemlékünk, egy magyar nyelvű mondattöredék a latin nyelvű szövegben. A helyi tantervben fejlesztési feladatként és új belépő tevékenységformaként jelenik meg, hogy a tanulók ismerkedjenek meg a régió nyelvemlékeivel. A regionális nyelvi-kulturális örökség ápolása közben új információkkal, érdekességekkel gazdagodhatnak és bővülhetnek az ismereteik. A régió három nyelvtörténeti emléket őriz: a Tihanyi apátság alapítólevelét Pannonhalmán, a Soproni szójegyzéket és a Soproni virágéneket pedig a Soproni Levéltárban.

A Tihanyi apátság alapítólevele

A nyelvtörténeti séta során számos módon dolgozhatják fel a gyerekek a nyelvemlékekkel kapcsolatos főbb ismereteket. Lejegyezhetik vagy felidézhetik a könyvtárosok bemutatóit, plakátot készíthetnek a nyelvemlékekről, úti beszámolót írhatnak, és ők maguk is lehetnek tárlatvezetők, akik előre felkészülnek, hogy egy-egy témakört társaiknak is bemutassanak. Az alapító oklevéllel kapcsolatban a következőket tanulták meg a tanulók. Ez a nyelvemlékünk a hajtogatástól helyenként felrepedt, latin nyelven íródott, a betűi tisztán kivehetők. A magas udvari méltóság, az alapítólevél fogalmazója több mint 900 évvel ezelőtt valószínűleg korabeli tintát, a cserfagubacs sötét levét használva rótta hártyalapra a sorokat. A fogalmazó sorvezetőt is használhatott, erre vallanak az oklevél mély, de már fakuló csíkjai. Az 1055-ben kelt latin okirat, amelyet Andreas Rex látott el kézjegyével, egy bencés apátság alapítását rendeli el. Az új bencés apátságot Tichonban (Tihanyban) a Tihanyi-félszigeten állítják fel. Az oklevél felsorolja, hogy az alapító király milyen birtokokat, birtokrészeket adományoz a bencéseknek az apátság fenntartásához és működéséhez, és milyen szolgálónépeket rendel ki a szolgálatukra. A tihanyi alapítólevél szórványemlék, mert idegen nyelvű szövegbe beékelt magyar szavakat, kifejezéseket tartalmaz. A teljes szövegben 58 magyar szó, több rag és képző szerepel. Az oklevél fogalmazója visszatérő kifejezésekbe helyezte a magyar neveket: „mely hely neveztetik”; így fordul elő például Tihany (Tichon). A latin szövegből kiderül, hogy a Balaton (balatín) tó, a Fok (fuk) patakocska. A közneveink közül itt szerepel először a mogyoró (munorau), a Fertő (ferteu), az árok (aruk), a halmocska (holmodia), a széna (zena). Az oklevél leghíresebb része egy teljes szerkezet: „fehervaru rea meneh hodu utu rea”. A helynevek, a határnevek, a fa-, bokor-, szőlőnevek magyar nyelvű beiktatása a feltevés szerint jogi szempontból volt fontos. El akarták kerülni, hogy a magyarul többféleképpen értelmezhető latin helymegjelölés később birtokvitákra adjon lehetőséget.

A Soproni szójegyzék

A Soproni szójegyzékről általános iskolában az életkornak megfelelően a következők lehetnek a fontosabb tudnivalók. A 15–16. század jellegzetes nyelvemlékei a szójegyzékek. Ez a latin–magyar szójegyzék 1435 körül készült, két levélből áll, de csak töredék, amely 217 magyar szót tartalmaz. A latin főnevek fogalmi csoportokba rendezve jelennek meg (testrészek, világi és egyházi méltóságok, tartományok és országok stb.), és az egyes szavak fölé került a 217 magyar szó. A szójegyzék első oldalán a királysággal, az előkelők megnevezéseivel kapcsolatos szavak találhatók:

keral                ke (r) aly                       kiral

Rex                  regulus                         regalis              regalitas                       regina

Izgalmas feladat a tanulókkal annak a megfejtése, hogy a magyar szavak melyik mai szónak felelnek meg.

A Soproni virágének

A gyermekek érdeklődését felkeltette a Soproni virágének is, amely a 15–16. század szerelmes versei, dalai közé tartozik. Ezek közül az első fennmaradt emlék a Soproni virágének két sora, amely egy hosszabb mű töredéke, és 1490 körül keletkezett. Gugelweit János, Sopron város jegyzője írta le egy városi könyv első fedőlapjára, valószínűleg tollpróbaként. 1929-ben Házi Jenő fedezte fel. Ma Sopronban a városi levéltárban őrzik.

 

A két sor betűhív átírással:

„Wyrag th(u)dyad, theuled el kel mennem,

Es the yrethed kel gyazba ewlteznem.”

 

Olvasata:

„Virág tuggyad (vagy tudjad), tőled el kell mennem,

Es te íretted kell gyászba ölteznem.”

 

Nyelvtörténeti sétáink tehát Pannonhalmára és Sopronba vezettek, ahol egy-egy hétvégén megnéztük a nyelvemlékeket, és újra felidéztük a tanultakat. Érdeklődéssel hallgatták a gyerekek, amikor Pannonhalmán a könyvtáros elmondta, hogy a második világháború végén nemzetközi vöröskeresztes kórházat rendeztek be az apátságban. Vörös kereszteket festettek az épületek tetőire, ezért a repülőgépek nem bombázták Pannonhalmát. Így történt, hogy a magyar nyelv bölcsőjét őrző hártyalap érintetlen maradt. Ott feküdt előttünk 1055-ből a Tihanyi alapítólevél, legrégebbi nyelvemlékünk, amelynek leghíresebb magyar összefüggő kifejezését hangosan fel is olvastuk: „Fehérvárra menő hadi útra”.

A soproni felfedező út is élménygazdag volt: városnéző sétánk során megnéztük a levéltárban őrzött nyelvemlékeket. A következő magyarórán szófejtő versenyt rendeztünk, megpróbáltuk kitalálni, hogy a három nyelvemlékben szereplő magyar szavak melyik mai szónak felelnek meg. Az élményeken és a tapasztalatokon keresztül történő megértés, az együttes tanulói tevékenységek, a kreativitás fejlesztése meghatározó eleme a nyelvi örökség tanításának.

 

 

Üdvözlettel:

 

                                                                    Gecsei Edit

                                          A Múzsák tánca taneszközcsomag programvezetője

                                                    Rábaközi alkotó-fejlesztő műhely, Páli

Gecsei, Edit: A language history walk

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2021. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–