Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2022.2.8

Magyari Sára – Bartha Krisztina (szerk.)

Nyelvi közösségek – közösségi perspektívák (Crişan Greta)

 

PARTIUM KIADÓ. NAGYVÁRAD. 2019. 234 OLDAL

 

Tanulmánykötet a nyelv közösségi perspektíváiról

 

A Nyelvi közösségek – közösségi perspektívák című kötet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke által 2019-ben szervezett A nyelv közösségi perspektívái című, a kisebbségi nyelvhasználat témakörére épülő konferencián bemutatott tanulmányok összessége. A találkozó, illetve a kötet egy 2013-ban indult konferenciasorozat és az előadásokból szerkesztett kötetek negyedik tagja. A könyv az előszót követően 21 tanulmányt tartalmaz, amelyek közül három angol nyelvű, témáik között kiemelt szerepet kap a nyelvelsajátítás, a kétnyelvűség, a nyelvpolitika és az anyanyelvi nevelés.

Az első dolgozat az irányított szótanulással foglalkozik. A szerzők, Bácsi János és Pap Anita célja az volt, hogy bebizonyítsák: a szótanulás eredményességére nemcsak a lexikális szemantika, hanem a különböző szótanulási elméletek beiktatása is hatással van. A különböző típusú és időpontú mérések eredményei alapján hipotézisük beigazolódik, hiszen a felmért alanyok a különböző szemantikaelméletek alkalmazásának a segítségével hatékonyabb szótanulást értek el. Anyanyelvi nevelési szempontból a kutatás fényt derít arra, hogy mennyire épülnek be a szavak a mentális lexikonba akkor, ha a mérést megismétlik egy óra, majd 24 óra elteltével is, ahol már kimutatható a felejtési folyamatok elkezdődése.

A következő tanulmányban a hangsúly a különböző szemantikaelméletekre tevődik. Szerzője, Lőrincz Julianna négy tankönyvet vizsgál meg, amelyekben az anyanyelvoktatás követelményrendszeréhez méri a tankönyvek és a munkafüzetek felépítését és korszerűségét. Következtetése, hogy az általa megvizsgált tankönyvek és munkafüzetek nem feltétlenül igazodnak ahhoz a követelményrendszerhez, amelynek elsődleges szerepe a megfelelő anyanyelvoktatás, a különböző készségek és képességek fejlesztése.

Bartha Krisztina tanulmánya arra világít rá, hogy miként hat a kétnyelvű óvodáskorú gyermekekkel történő kommunikáció a nyelvi fejlődésükre, fontos szempontként beemelve az egy szülő – egy nyelv stratégiát, amelynek betartásával jelentős eredményeket lehet elérni a balansz kétnyelvűség kialakításában. Az adatközlők válaszai szerint az egynyelvű szülők is különösen odafigyelnek a második nyelv, a román beemelésére a gyermek környezetébe, emellett sokan gyakran alkalmazzák a mondókák és a mesék által biztosított anyanyelvtanulást is. A szerző kiemeli, hogy önbevallásuk szerint kevés szülőre volt jellemző az, hogy csak magyarul vagy csak románul kommunikál a gyermekkel. Az így cselekvő szülő nem mindig tartja elfogadhatónak gyermeke(i) nyelvtudását, amely a későbbieknek viszont iskolai keretek között kiegyenlíthető.

Várnai Zsuzsa írása az arktikus népek és az etnikus identitás összefüggéseit mutatja be. A szerző arra kereste a választ, hogy az általa vizsgált közösségekben az etnikai identitások hangsúlyai egyezést mutatnak-e a kisebbségeknél, vagy pedig eltérőek. Ehhez egy identitásjátékot alkottak meg, ahol olyan fogalmakat kellett fontossági sorrendbe állítaniuk a résztvevőknek, mint a nyelv, a származás, a vallás, a rokonság vagy a szülők. A kutatás eredménye megegyezett az elvártakkal: a játékban a származás került az első helyre.

A kötet következő tanulmánya rövid, de tartalmas bevezetőt nyújt a hanti nyelvbe és a szinjai nyelvjárásokba, majd az orosz diskurzusjelölők részletezésével folytatódik. A szerző, Sipos Mária a hanti etimológiai szótár egyes címszavaihoz adott magyarázatokat mutatta be tesztalanyainak. A felmérés során arra derült fény, hogy amikor a beszélők szakszerű és pontos választ szerettek volna adni, gyakran folyamodtak orosz nyelvi magyarázatokhoz.

Lőrincz Gábor Komárom és Révkomáron nyelvi tájképét ismerteti a magyar és a szlovák nyelv vonatkozásában. A tanulmány megjelenése előtt a szerző alapos terepkutatást végzett, amelyben feltérképezte a települések előtti táblákat és számos hirdetőtáblát is, figyelmet fordítva a kétnyelvű, esetleg a többnyelvű táblák fordításainak a helyességére, továbbá megvizsgálta az esetleges egynyelvű feliratokat, a többnyelvű táblák hiányát és a nyelvi problémákat is. A szemléltetésként szolgáló képekből megtudhatjuk, hogy a szlovákiai oldalon a szlovák nyelvű táblák váltak dominánssá, a csak magyar nyelvű feliratok döntő többsége eltűnt, még akkor is, amikor lehetőség lenne a magyar nyelvű táblák és feliratok elhelyezésére, és eközben az angol nyelvű táblák egyre gyakoribbakká váltak.

A következő írás egy olyan izgalmas témáról szól, ahol a szerző, Gréczi-Zsoldos Enikő az erdélyi boszorkányperek élőbeszédszerű rekonstruálására törekszik, kiemelve a tanúk arculatalakító szerepét a vádlott megítéléséhez. A tanulmány több perből származó részletet és nyelvi elemzést tartalmaz, amelyek jól tükrözik a 17. századi emberek világról alkotott képét és nyelvhasználatát.

Rosenberg Mátyás egy többéves kutatás eredményeit közli a közép- és kelet-magyarországi beások nyelvváltozatairól. Bemutatja a vizsgált közösségek nyelvi jellemzőit a hangtantól kezdve a morfológián és a szintaxison át, a lexémákig. A kutatásból kiderül, hogy a magyarországi beásoknak több kapcsolatuk van romániai románokkal, így könnyen létrejön köztük a nyelvcsere.

A következő tanulmány a temesvári Start Tanácsadó és Továbbképző Iroda, a Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos közössége és a Tanárképző Intézet által közösen szervezett Nyelvmentor program munkáját mutatja be, amely végzős tanulóknak ad útmutatást ahhoz, mihez kezdjenek azután, miután kilépnek a nagybetűs Életbe. Magyari Sára írásából kiderül, hogy a program egyik célja mélyebb kapcsolatot kiépíteni a nyelvvel, a nyelvhasználattal, emellett pedig csapatépítő jellege is van. Az egyetemisták számos középiskolába ellátogatnak a kezdeményezés révén, és egy interaktív óra keretén belül a magyar nyelv és kultúra helyzetével foglalkoznak, továbbá a program lehetővé teszi romániai és magyarországi nyelvészek előadásainak a megszervezését is.

Horváth Viktória, Gyarmathy Dorottya, Krepsz Valéria és Hámori Ágnes dolgozata társalgások szünetezésével foglalkozik. A szerzők háromfős társalgásokat vizsgáltak, amelyeket a BEA társalgási alkorpuszából merítettek. Az interjú készítője és a társalgó partner minden beszélgetésben ugyanazok a személyek voltak. A kutatás célja a szünetek többrétű vizsgálata, elemzése és összevetése különböző szempontok szerint, eredménye pedig, hogy a beszélők tudatosan használják a szüneteket is.

Krepsz Valéria, Markó Alexandra és Gráczi Tekla vizsgálatukban azt tűzték ki célul, hogy összehasonlítsák a 16–17 éves fiúk és lányok, valamint felnőtt 20–45 éves férfiak és nők zöngéinek a jellemzőit. A dolgozat a mutálás és az akkor bekövetkező hangváltozás bemutatásával indul, ezt követően a zönge jellemzőire és az alapfrekvencia változásaira, a beszédre, a nemek közötti különbségekre és a kor előrehaladtával járó változásokra is kitér. A szerzők szerint a nőnemű alanyok esetében a felnőtteknél alacsonyabb alapfrekvencia-értékeket kapunk, míg a fiúk és a felnőtt férfiak esetében a különbség nem számottevő.

Huszár Anna írása az azért szót vizsgálja meg különböző beszédműfajú spontán beszédekben (a BEA adatbázisból választott személyeknél), feltételezve, hogy a funkció és a szakaszban elfoglalt pozíció, valamint a beszédműfajok típusai befolyásolják az időtartamot. A szerző következtetése szerint a szó időtartamára az előbbi két tényező van hatással.

Már Orsolya tanulmánya a felvidéki és az erdélyi kölcsönszók, különösen az igék és a melléknevek hangalaki és jelentésbeli sajátosságait vizsgálja, míg Martyin-Szőke Tünde Ilona Méhkeréken méri fel a kétnyelvűség helyzetét és a kétnyelvűek arányait egy kérdőíves és egy interjús vizsgálat segítségével. A kérdőíves kutatásban az alanyok több mint fele kétnyelvűnek vallotta magát, akik informális helyzetben használják a románt, míg az interjús kutatás eredményei szerint az idősebb korosztály nyelvi kompetenciái közül a román az erősebb.

Vraukó Tamás egy izgalmas tanulmányban a hispán-amerikai irodalomról szól. Írásában több szemléltető példa is szerepel, amelyekben a szerző a kódváltást és háttértörténüket elemzi. Fechete Kitty kutatása a magyar nyelv presztízsét vizsgálja olyan magyar anyanyelvű személyeknél, akik külföldön vállaltak munkát. A kutatást kitöltő 330 adatközlő válaszai alapján a külföldön dolgozók – nem várt – magas aránya középszinten beszéli a befogadó ország nyelvét. H. Tomesz Tímea két futballmérkőzésből hoz példákat nyelvi rítusokra, amelyek az identitásra is hatással vannak. A szerző szól a sport ez irányú szerepéről, szimbólumairól, a himnuszok, a feliratok, a mezek identitásképző jellegéről, majd bemutatja a mérkőzésekre jellemző kommunikációs formákat. Színes témával foglalkozik a következő tanulmány is, amelyben Nagy Tamás a magyar rock- és metálzene műfajait és alműfajait jelölő terminusok használatát vizsgálja különböző online fórumokon.

A kötet utolsó három írása angol nyelvű. Lukács Bea tanulmánya kognitív szerkezetek alkalmazásával foglalkozik. Bartha Krisztina a kiváltságos hozzáférés tulajdonításának a képességét vizsgálja kétnyelvű óvodáskorú gyermekeknél, amely az eredményei szerint korai, korábban kialakul szimultán kétnyelvűeknél, mint szukcesszív kétnyelvű társaiknál. Végül Weghofer-Vad Erna Aletta és Török Ferenc Ausztria és a Partium többnyelvűségét és nyelvi ideológiáit vizsgálja. A tanulmány az egyes régiók nyelvi ideológiáit hasonlítja össze, emellett megoldásokat kínál ezek nyelvpolitikai vitáira is.

A kötetben található írások felépítése megfelelő, a publikált eredményeket tudományosan alátámasztották, megfogalmazásuk érthető. Átfogó képet nyújtanak különböző témákról, amelyeket nemcsak elméleti síkon járnak körül, hanem kutatások bemutatásával is, az esetleges problémákra megoldásokat is keresve. A kötet nemcsak egyetemistáknak, nyelvészeknek, tanároknak lehet hasznos, hiszen mindenki másnak is fontos lenne megismernie a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos eredményeket, problémákat, az ezekre megoldásokat kínáló kutatásokat és a jelenlegi helyzetet.

Összegzésképpen elmondható, hogy a partiumi nyelvészeti konferenciasorozat legújabb kötete bővelkedik a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos tudományos felvetésekben, válaszokat ad a felmerülő kérdésekre, sokféle kérdéskörről átlátható és pontos képet nyújt. Megjelenésével hozzájárul a kisebbségi nyelvhasználat többoldalú megközelítéséhez, újnak számító témakörök sokrétű bemutatásához, a problémák megoldásához és a javaslatok megfogalmazásához.

Crişan, Greta: A collection of studies on the community perspectives of language

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2022. évi 2. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–