Naptár

Kovács Tibor Attila

Új nézőpontok az anyanyelvi nevelés „hallgatói műhelyében”. Beszámoló a 36. OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekciójában a Magyar nyelv és irodalom pedagógiája tagozat munkájáról

Bevezetés

A tudományos diákköri mozgalom a felsőoktatás legátfogóbb tehetséggondozási formája. Mindennek legrangosabb hallgatói tudományos seregszemléje a kétévente megrendezett OTDK, ahol több mint 5000 tehetséges hallgató mutathatja be pályamunkáját 16 szekcióban.

Idén a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztése Kara adott otthont 2023. április 25–27. között a 36. OTDK Tanulás- és Tanításmódszertani, Tudástechnológiai szekciójának. A szekszárdi tudományos találkozón közel 180 hallgató ismertette kutatásait a kialakított 30 tagozat keretében. A Magyar nyelv és irodalom pedagógiája tagozaton hat dolgozat bemutatását tekinthették meg a résztvevők. Az előadások ismertetésére április 26-án délután került sor.

A Magyar nyelv és irodalom pedagógiája tagozat munkája

Jelen korunkban változóban vannak a kultúraelsajátítási formák, új digitális tanulási módok jelentkeznek. Egyre nagyobb hangsúly kerül a tanulásmódszertanra és a tanulást segítő eljárásokra. A jövő szempontjából lényeges, hogy olyan anyanyelvi műhelyek létesüljenek, ahol ezekre a problémákra megoldások születhetnek. Ezt a szekciót is tekinthetjük efféle műhelynek, hiszen a zsűri tagjainak – Katona Krisztina Edit (GFE), Kövérné Nagyházi Bernadette (MATE) és N. Császi Ildikó (KRE) – kérdésein, reflexióin alapvetően érezhető volt a módszertani, tanulástámogató innovációkat pozitívan fogadó szemlélet.

Közös vonásuk a bemutatott pályamunkáknak, hogy mindegyik módszertani innovációt tartalmazott, amelynek létjogosultságát megalapozott vizsgálatokkal támasztották alá. Mindegyik kutatás céljai között szerepelt a pedagógusi munka és a módszertan fejlesztése, valamint a hatékonyabb ismeretátadás módozatainak a megteremtése. Az előadások bizonyították, hogy a hallgatók tantárgypedagógiai ismerete széles, kutatásuk új irányt adhat az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének, a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar mint idegen nyelv tanításának a módszertani megújításához.

Gerák Zsófia, az ELTE BTK hallgatója (témavezető: Bóna Judit) A hallott szöveg értését befolyásoló tényezők. A motiváció és a beszédtempó című előadásában azt vizsgálta, hogy miként befolyásolja a felolvasó diák „népszerűsége” az osztály szövegértési teljesítményét. Az előadó megállapította, hogy elsősorban a szövegmondó nyelvi teljesítménye van inkább hatással a szövegértési eredményekre, és csak másodsorban a szociometriai helyzete. A kutatásból az is következik, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pedagógusok, a tanárjelöltek nyelvi teljesítményére az egyetemi képzés során.

Ugyancsak az ELTE BTK-ról érkezett Szücs Boglárka (témavezető: Gonda Zsuzsa), aki A fogalmazástanítás története 20. századi magyar nyelvi tankönyvek tükrében című dolgozatában azt vizsgálta, hogy a különböző 20. századi középiskolai tankönyvek miképpen mutatják be és értelmezik a szövegalkotásra vonatkozó ismereteket. Ez a képességfejlesztés szempontjából nagyon összetett anyanyelvi nevelési terület a korai tankönyvekben leginkább a nyelvtan és a helyesírás begyakorlásának az igényével kapcsolódott össze. Az úgynevezett „kései” tankönyvekben már megfigyelhetők kommunikáció-központú, produktumorientált feladatok, illetve a szövegalkotás elméletére vonatkozó ismeretek.

Zsiray Barbara Renáta, az ELTE PPK végzett hallgatója (témavezető: Koós Ildikó) a Szövegalkotás és szövegfeldolgozás innovatív módszerekkel, társasjátékokkal a középpontban címmel mutatta be kutatását. Az előadó 9–10 éves tanulók szövegalkotási és -értési fejlesztésének a lehetőségeit vizsgálta. Kutatásában különböző társasjátékok szolgáltatták az alapot és a lehetőséget, hogy a vizsgálatba bevont gyerekek önállóan és közösen történeteket alkossanak. A szerző elemezte a közlések grammatikai szerkesztettségét, illetve az összeállított szövegértésteszt segítségével felmérte a tanulói szövegalkotás fejlődését. A kutatás kivételességét, alaposságát bizonyítja, hogy az eredmények egy 30 foglalkozásból álló tevékenységkörre épültek, kontrollcsoport bevonásával, illetve a foglalkozásoknak köszönhetően a tanulók RWCT-módszereket sajátíthattak el, miközben a társasjáték rejtélyein gondolkoztak. Az eredmények bizonyítják a bemutatott indirekt tanulási szituáció és módszerek képesség-, illetve mondatkomplexitás-fejlesztő hatását a vizsgált 4. osztályosok körében.

A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karáról érkezett Vágner Richárd (témavezető: Sólyom Réka), aki a nyelvemlékek középiskolai tanítási lehetőségeit vizsgálta online körülmények között. Előadásában – Nyelvemlékekről másképpen – arra a kérdésre kereste a választ, hogy miképp lehet kooperatív formában, RWCT-módszereket felhasználva bemutatni, megismertetni a legfontosabb magyar nyelvemlékeket 14–18 éves tanulókkal. A tanulócsoportok kialakításánál fontos szempont volt, hogy a diákok különbözőképpen viszonyultak az anyanyelvi órákhoz. A nyolc feladatból álló foglalkozás eredménye a téma iránt pozitív irányba változó tanulói attitűdről tanúskodott. A nyelvemlékek órai megjelenítése kooperatív, színes feladatokkal azért lehet fontos, mert nyelvünk korábbi állapotának ismerete szoros kapcsolatban állhat a grammatikai tudatossággal.

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karáról érkezett Pető Martina Andrea (témavezető: Kispál Dániel), aki előadásában a kortárs könnyűzenei szövegek és a posztmodern irodalomközvetítés közös nevezőinek a feltárására vállalkozott. Az Alternatív zenekarok dalszövegei és a posztmodern irodalomtanítás lehetséges kapcsolódási pontjai címmel megtartott prezentáció dalszövegek, kortárs irodalmi folyamatok elemzésére is kitért.

Az ELTE BTK képviseletében vett részt a megmérettetésen Pádár Adrienn (témavezető: Pap Andrea), aki A kommunikációs akadályokhoz kapcsolódó hibatípusok vizsgálata a magyar mint idegen nyelv oktatásában címmel mutatta be dolgozatát. A kutatás a MID tanítása során megjelenő hibák elemzésére vállalkozott. A szerző elvégezte a különböző tudásszinteken fellelhető hibák kategorizálását is. A hibatípusok elemzése rávilágíthat tanításmódszertani problémákra, illetve felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos esetekben számolni kell a nyelvtanuló kommunikációs célja és szándéka közti interferenciával. Az eredmények azt mutatják, hogy haladó szinteken is a leggyakoribb hibák a határozott/határozatlan ragozással, a névelő helyes használatával és a szórenddel függenek össze.

1. kép

Pádár Adrienn, a tagozat különdíjasa (Fotó: Pécsi Tudományegyetem KPVK)

A konferencia zárása

Az eredményhirdetésre a verseny másnapján, 27-én került sor. A zsűri döntése értelmében az első helyezést Zsiray Barbara Renáta nyerte el. A második helyet Gerák Zsófia szerezte meg. Pádár Adrienn pedig különdíjban részesült.

2. kép

Gerák Zsófia az eredményhirdetésen (Fotó: Pécsi Tudományegyetem KPVK)

Zsiray Barbara Renáta munkájának, kutatásának értékét az is jelzi, hogy a szekció főzsűrije, valamint a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának delegációja jóvoltából a Reménység kitűző különdíjat is elnyerte. Az elismerést azok kapják, akik az OTDK egyik tagozatában kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, a kutatásuk a leginkább kiemelkedő tudományos vagy innovatív szempontból.

3. kép

Zsiray Barbara átveszi a Reménység kitűzőt (Fotó: Pécsi Tudományegyetem KPVK)