Presinszky Károly

Nyelvjárási hangoskönyvek tanórai felhasználására alkalmazható feladatok

 

A tanulmány a Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv I–III. oktatásban való felhasználásának a lehetőségeivel foglalkozik. Olyan feladatokat mutat be, amelyek segítségével a tanórákon feldolgozhatók a hangoskönyvek nyelvjárási szövegei és hanganyagai. A feladatok egyrészt az anyanyelvi órán tanult hangtani, alaktani, mondattani ismeretekre alapozva mutatnak rá nyelvjárási jelenségekre a hozzáadó nyelvpedagógiát követve, másrészt a beszélt és az írott nyelv közötti különbségekre világítanak rá, harmadrészt pedig szövegfeldolgozási gyakorlatokkal hozzák közelebb a hangoskönyvekben közölt beszélt nyelvi szövegek tartalmi sokszínűségét. A szövegek néprajzi, kulturális és helytörténeti ismeretterjesztő szövegként ugyanígy felhasználhatók, akár még az anyanyelvi órákon kívül más tantárgyakhoz kapcsolódóan is.

Nyelvjárások és az anyanyelvi oktatás

A nyelvjárások és az anyanyelvi oktatás kapcsolatának kérdéseivel több publikáció is foglalkozott az elmúlt évtizedekben. A Magyar dialektológia című egyetemi tankönyv (Kiss szerk. 2001) külön alfejezetben foglalkozik „alkalmazott dialektológia” címszó alatt a téma nemzetközi és hazai szakirodalmi áttekintésével. A nyelv és az iskola, a nyelvjárások és az anyanyelvi oktatás kapcsolatát a Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon című kiadvány (Kontra szerk. 2003) szintén többféle megközelítéssel szemlélteti magyar és külföldi példákra hivatkozva. A dialektusok oktatási kérdéseinek anyaországon kívüli vonatkozásait a kárpátaljai magyar nyelvjárások tanulmányozásához készült segédkönyv (Csernicskó–Márku szerk. 2007), valamint újabb összefoglalások (Vančo 2017; Misad 2019; Beregszászi 2021) is részletesen áttekintik. A Szlovákiai magyar nyelvjárások című egyetemi tankönyv szintén egy külön részt szentel a dialektológia és az anyanyelvi oktatás témakörének (Menyhárt–Presinszky–Sándor 2009: 13–20). A témával foglalkozó írások szerint szükség van arra, hogy az iskolában megismertessük a beszélt magyar nyelv regionális jellemzőit, hiszen a diákok nagy részének, kisebbségben abszolút többségének az anyanyelve a nyelvjárási változat, amelynek figyelembevétele nélkül nehezebben valósítható meg az anyanyelvi oktatás fő célja, a köznyelv elsajátítása.

Fontos, hogy a nyelvjárásokról az anyanyelvi órákon hiteles kép alakuljon ki, hiszen manapság is élnek még azok a nyelvi babonák, amelyek szerint például a nyelvjárások a köznyelv romlott változatai, vagy a nyelvjárásoknak szegényes a kifejezési lehetőségük, vagy aki nyelvjárásban beszél, annak hiányos az intelligenciája (Kiss 2017).

A nyelvi babonák rombolásán kívül a kérdéskör elméleti megközelítése szerint a legfontosabb a hozzáadó anyanyelvi nevelés (Kontra 2003) valóra váltása lenne. Ennek lényege, hogy ne sérüljön a diák anyanyelvi nyelvváltozata, sem a hozzá fűződő viszonya, a nyelvi repertoárja bővüljön, és ezáltal a beszédhelyzethez igazodva képes legyen használni mind a nyelvjárást, mind a köznyelvet, mert a megfelelő helyzetben mindkét nyelvváltozat használata helyénvaló. A hozzáadó pedagógiai stratégiával tehát a tanárok nem csökkentik, hanem növelik tanítványaik nyelvi önbizalmát. A köznyelv eredményes elsajátítása ennek alapján leginkább a tanulók nyelvjárási hátterére építve kontrasztív szemlélettel érhető el (Kiss 2002).

A magyar nyelv regionalitását a közneveléssel összefüggésben komplex módon tárgyalja a témakör átfogó dolgozata (Parapatics 2020). Parapatics Andrea monográfiája azért is fontos, mivel nemcsak a kérdések felvetéséig jut el, hanem megoldási javaslatokat is kínál. Munkájában a magyar pedagógusképzésbe integrálható anyanyelvi témakörök és fejlesztési területek kapcsán mutat be konkrét gyakorlati ajánlásokat és példákat. A dialektológiai témakör tanításához saját fejlesztésű gyakorlatokkal – amelyeket külön munkafüzetben is megjelentetett (Parapatics 2018) – és tanulásszervezési módszerek bemutatásával ad támpontokat. Ezek a példák fontos és hasznos gyakorlati ismeretekkel szolgálnak a tanárjelölteknek és a gyakorló pedagógusoknak egyaránt. A feladatokhoz több munkájában is megemlíti a szerző (Parapatics 2019; 2020) a Magyar Nyelvjárási Hangoskönyveket és a Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyveket is, amelyeket modern segédeszköznek tart a nyelvjárásokkal foglalkozó tanítási órákon. Olyan feladatokkal viszont nem találkozunk az említett gyakorlati jellegű munkákban, amelyek célzottan csak a hangoskönyvek szövegein alapulnának. Hogy milyen lehetőségek adódnak a hangoskönyvek tanórai használatára, ahhoz a tanulmány további részei kínálnak ötleteket.

Szlovákiai magyar nyelvjárási hangoskönyvek

A szlovákiai magyar számítógépes dialektológia eddigi legjelentősebb eredménye a sokrétű kutatási célokra felhasználható, hanggal szinkronizált nyelvjárási adattár, a Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv (SzMNyHK.) című sorozat. Ez az adatbázis átfogja a magyar nyelvjárások mindhárom régióját Szlovákiában, és szinkrón nyelvjárási szövegek interaktív közlésével hozza közelebb a regionális nyelvváltozatok jellemzőit.

Az első magyar nyelvjárási hangoskönyv A magyar nyelvjárások atlasza (MNyA.) hangfelvételeiből adott közre hanggal összekapcsolt szövegrészleteket. Az első kiadványt még további 15 követte (Hajdú et al. 2005–2009; Vargha szerk. 2016–2018). E hangoskönyvek mintájára 2017-ben kezdődött el szlovákiai magyar nyelvjárási szövegfelvételek feldolgozása a nyitrai egyetemen. A feldolgozás során alkalmazott Bihalbocs szoftver (Vékás 2007) a lejegyzett szöveget az eredeti hangfájlokhoz kapcsolja, azaz szinkronizálja a másodperc töredékének pontosságával. A szöveg bármelyik pontjára kattintva bármikor meghallgathatók a lejegyzett nyelvjárási adatok, szövegrészletek, anélkül, hogy a hangfájlokat előkeresnénk, megnyitnánk, és azon belül is megkeresnénk a megfelelő részt (Vargha 2007). A hangoskönyv tehát olyan dialektológiai adatbázis, amely valójában multimediális nyelvjárási szöveggyűjteménynek tekinthető. Ezzel a technikával jött létre a SzMNyHK. három része.

Az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületet a Kiss Jenő által szerkesztett Magyar dialektológia című egyetemi tankönyv tíz nyelvjárási régióra osztja fel (Kiss szerk. 2001). Ebből a tíz nyelvjárási régióból három a mai Szlovákia területére is átnyúlik: a közép-dunántúli–kisalföldi (a régebbi megnevezés szerint: dunántúli), a palóc és az északkeleti (Menyhárt–Presinszky–Sándor 2009: 121). A SzMNyHK. 1. részében a közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárási régió következő (főként csallóközi) helyi nyelvjárásaiból találunk szövegeket: Bős, Csallóközkürt, Izsap, Kulcsod, Nagybodak, Nyárasd, Vágfüzes, Vásárút, Zsigárd. A 2. részben a leginkább tagolt palóc nyelvjárási régió sajátosságait tükröző nyelvjárásokból találhatók szövegek a következő helyszínekről: Nyitraegerszeg, Nagyhind (északnyugati palóc nyelvjáráscsoport), Nagysalló, Sárkányfalva (nyugati palóc nyelvjáráscsoport), Ipolyszakállos, Felsőtúr, Lukanénye (Ipoly vidéki palóc nyelvjáráscsoport), Síd, Újbást (középpalóc nyelvjáráscsoport), Csíz, Méhi (keleti palóc nyelvjáráscsoport), Nagyida (Hernád vidéki palóc nyelvjáráscsoport). A 3. részben pedig az Ung-vidék és a Felső-Bodrogköz területéről, az északkeleti nyelvjárási régió következő helyi nyelvjárásainak szövegei kaptak helyet (keletről nyugat felé haladva): Nagyszelmenc, Szirénfalva, Csicser, Boly, Zétény, Abara. A hanggal szinkronizált nyelvjárási szövegek időtartama összesen 165 perc 75 másodperc. A 27 kutatóponton 34 adatközlő (22 nő, 12 férfi) szólal meg.

Nyelvjárási jelenségekhez kapcsolódó feladatok

A hangtani, alaktani és mondattani nyelvjárási jelenségekhez kapcsolódó feladatokhoz mindegyik hangoskönyvből választhatók szövegek. A szövegek átirata kimásolható a böngészőből. A SzMNyHK. I.-ből a nyárasdi szöveg egy része látható első példaként az 1. képen:

 

 

1. kép

A Nyárasd községben felvett szöveg egy része a SzMNyHK. I.-ből

 

A hangoskönyv fenti részlete jól szemlélteti a csallóközi–szigetközi nyelvjáráscsoport nyelvjárási sajátosságait, amelyek közül néhányra a következő feladatok segítségével lehet rámutatni a tanórán:

 

1. feladat: Az e, é hangok mely változatai figyelhetők meg a szövegben? Hallgassuk meg külön-külön az egyes változatokat a mondatok előtt lévő pöttyök segítségével, és beszéljük meg a különbségeket!

2. feladat: A létige múlt idejű alakja hogyan használatos a szövegben? Hallgassuk meg a létigéket, beszéljük meg az alaki jellemzőiket!

3. feladat: Mi jellemzi az a névelő használatát a szövegben? Hallgassuk meg, hogy a névelő melyik alakja hallható gyakrabban magánhangzóval kezdődő szavak előtt is!

 

Ezzel a három feladattal rámutathatunk a zárt ë és a polifonémikus ē hangok sajátosságaira, az e, é további fonémavariánsaira, a szótagzáró l kiesésére, valamint az a névelő használatára magánhangzóval kezdődő szavak előtt. A szöveggel együtt a hang is hallható, így a lejegyzésben alkalmazott speciális betűk autentikus hangértékét is bemutathatjuk.

A SzMNyHK. II.-ből a sárkányfalvi szöveg (2. kép) lehet a szlovákiai magyar nyelvjárási jelenségek iskolai szemléltetésének a következő példája:

 

 

2. kép

A Sárkányfalva községben felvett szöveg egy része a SzMNyHK. II.-ből

 

A 2. képen lévő szövegrészlet a palóc régió nyelvjárási jelenségeinek a szemléltetésére szolgál. A régió hangtani, alaktani és mondattani jelenségei közül néhányra a következő három feladattal (4., 5., 6.) mutathatunk rá:

 

4. feladat: Az a, á hangok mely változatai figyelhetők meg a szövegben? Hallgassuk meg külön-külön az egyes változatokat a mondatok előtt lévő pöttyök segítségével, és beszéljük meg a különbségeket!

5. feladat: A jön ige mely alakja használatos a szövegben? Hallgassuk meg a szövegrészletben ezeket az igéket, beszéljük meg az alaki jellemzőiket!

6. feladat: Milyen kötőszók használatosak a szövegben? Hallgassuk meg, hogy az adatközlő milyen nyelvi elemeket használ a mellérendelés céljából szavak, mondatok, tagmondatok között!

 

A 4–6. feladattal felhívhatjuk a figyelmet a palóc nyelvjárások hangtani sajátosságaiból az illabiális rövid ȧ és a labiális hosszú ā hangok sajátosságaira, a morfológiai jellemzők közül a jön ige sajátos gyün tőváltozatának a használatára, valamint mondattani jelenségként a mellérendelő kapcsolatot létesítő oszt, osztȧn, osztān, osztānn kötőszók változatosságára. A szöveggel együtt itt is hallható a hang, így az egyes példák autentikusan szemléltethetők.

A SzMNyHK. III.-ból a nagyszelmenci második interjú egy részletével (3. kép) mutathatók be a harmadik szlovákiai magyar nyelvjárási régió jelenségei:

 

 

3. kép

A Nagyszelmenc 2. szöveg egy részlete a SzMNyHK. III.-ból

 

A 3. kép szövegrészlete az északkeleti nyelvjárási régió egyes jelenségeit tartalmazza. E régió néhány hangtani, alaktani és mondattani jelenségének a bemutatása további három feladattal (7., 8., 9.) végezhető el:

 

7. feladat: Figyeljük meg, hogy milyen az o, u, e, i ejtése a szövegben? Hallgassuk meg külön-külön a speciális jelekkel leírt hangokat a mondatok előtt lévő pöttyök segítségével, és beszéljük meg a sajátosságaikat!

8. feladat: A szövegrészletben kétszer is szerepel a nálunk szó. Milyen jelentésben használja őket az adatközlő? Van-e különbség a két szó jelentésében?

9. feladat: Az interjú alanya többször is használja mondataiban a ni indulatszót. Vajon mire szolgál ez az elem? Hallgassuk meg, hogy az indulatszó előtti vagy utáni szó lényeges-e a mondataiban!

 

A 7–9. feladattal rámutathatunk az északkeleti nyelvjárási régió hangtani jelenségeiből az o͜u, ë͜i záródó diftongusok sajátosságaira, az alaktani jellegzetességekből a hová kérdésre felelő -nál/-nél (családi) helyhatározórag használatára, valamint a mondattani jelenségek közül a ni! nyomósító indulatszó megterheltségére és szerepére ebben a nyelvjáráscsoportban. A felsorolt jelenségek autentikusan szemléltethetők a szöveggel szinkronban hallható hangrészletekkel.

A beszélt és az írott nyelv közötti különbségekre rámutató feladatok

A hangoskönyvekhez kapcsolódó további feladatcsoporttal a beszélt és az írott nyelv különbségeit mutathatjuk be a tanórán. Ez a feladattípus különösen fontos, hiszen a nyelvjárások beszélt nyelvi változatok.

Az emberek tudatában az írott nyelv jellegzetességei sokkal inkább ismertek, mint a beszélt nyelv sajátosságai. Az iskolai tanulmányaink során többnyire az írott nyelvvel foglalkozunk. A legtöbben a beszélt nyelvet az írott nyelvtől sajátos módon eltérő, tökéletlenebb nyelvváltozatnak gondolják (Lanstyák 2009: 13). A nyelvjárások beszélt nyelvi jellegének sajátosságaira és fontosságára bármelyik hangoskönyvbeli szöveggel rámutathatunk. A továbbiakban a Csallóközkürt 2. interjú egy részlete szemlélteti ennek a feladattípusnak a lényegét. A szöveg részlete (markerpöttyök nélkül) a 4. képen látható.

 

 

4. kép

A Csallóközkürt 2. szöveg egy részlete a SzMNyHK. I.-ből

 

A 4. képen közölt csallóközkürti szövegrészlethez (ahogy bármelyik kiválasztott szöveggel kapcsolatban) a beszéd és az írás különbségeire vonatkozó első feladat a következő:

 

10. feladat: Írjuk át a kiválasztott nyelvjárási szövegrészletet köznyelvre! Hasonlítsuk össze a két átiratot! Mi változott, és mi maradt változatlan? Húzzuk alá az azonos részeket!

 

A feladat megoldása az 5. képen látható, amely szerint a kiválasztott nyelvjárási szöveg az írott köznyelvre „lefordított” változatával csupán az aláhúzott hat helyen (én, akkor, hogy, kivitt, szamarat, a bizonyos) mutat egyezést.

 

 

5. kép

A Csallóközkürt 2. szöveg egy részletének írott köznyelvi változata

(aláhúzva az egyezéseket)

 

A szemléltetés a következőképpen folytatódik:

 

11. feladat: Ha felolvasnánk a köznyelvi szöveget, és azt szeretnénk pontosan rögzíteni, amit hallunk, akkor mely hangokat, hangkapcsolatokat kellene úgy írnunk, mint a nyelvjárási szövegben? Húzzuk alá az azonos részeket!

 

 

6. kép

A Csallóközkürt 2. szöveg egy részletének beszélt köznyelvi változata

(aláhúzva az egyezéseket)

 

A 6. kép alapján megfigyelhető, hogy a nyelvjárási szöveg a beszélt köznyelvi szöveggel háromszor annyi helyen egyezik meg, mint az írott köznyelvi változata. (A bal oldali hasábban az előbbi egyezések láthatók aláhúzva). A beszédhangzásban létrejövő zöngésségi hasonulás vagy az összeolvadás néhány megfigyelhető példája ugyanolyan hangzó formát eredményez a beszélt köznyelvben, mint a nyelvjárásokban. A nyelvjárási jelenségek szemléltetésekor (például a hangoskönyvek segítségével) az iskolai oktatás során tehát a beszélt nyelv jelenségeit kellene hangsúlyozni.

A beszélt és az írott nyelv az alapvető létezési formája az emberi nyelvnek. Minden szempontból a beszélt nyelv az elsődleges, az alakult ki előbb. Bár az írott nyelv jött létre később, és az írott nyelv a beszélt nyelvből önállósult, mára már nagyobb presztízzsel van jelen a köztudatban, mint a beszélt nyelv. Ennek elsődleges oka az lehet, hogy az írni tudó emberek által lejegyzett irodalmi, hivatali és vallási szövegek nagy tekintéllyel rendelkeznek. Fontos felhívni (akár ezzel a feladattal) a tanulók figyelmét arra, hogy a beszélt és az írott nyelv kölcsönhatásban vannak egymással. Minél informálisabb helyzetben jelenik meg az írás, annál több beszélt nyelvi sajátossággal rendelkezik (Lanstyák 2009: 14). A fenti 10. és 11. feladattal rámutathatunk arra, hogy a nyelvjárások beszélt nyelvi változatok, és ebből adódóan az írott köznyelvtől nagyban eltérnek, viszont a beszélt köznyelvben sok jelenség megegyezik a nyelvjárásokkal. Az ilyen típusú gyakorlatokkal a beszéd és az írás eltérő szabályszerűségeire pontosan rá lehet mutatni, és szemlélteni lehet azt, hogy a beszélt nyelv sajátosságai nem hibák.

A szövegek tartalmi sokszínűségére vonatkozó feladatok

A harmadik feladattípussal a hangoskönyvek interjúinak segítségével szövegértési feladatokat végezhetünk, illetőleg a közölt szövegeket néprajzi, mezőgazdasági, kulturális, gasztronómiai vagy helytörténeti ismeretterjesztő szövegként használhatjuk fel. Bármelyik szöveghez kapcsolódóan megfogalmazhatók feladatok. Például a Csallóközkürt 1., valamint az Abara községből való szövegek alapján össze lehet hasonlítani, milyen ételeket fogyasztanak karácsonykor a Csallóközben, illetve az Ung-vidéken. A Nagyszelmenc 2. és a Nagybodak községben felvett interjúk segítségével el lehet mesélni, miként és mivel játszottak azelőtt a gyerekek. A Vágfüzes 1. szöveg alapján elmagyarázható, hogyan készül a kolbász, a Síd községhez tartozó szöveg alapján a szőlőszüret, a Méhiben felvett interjú szerint pedig az aratás, a terménybetakarítás munkafolyamatait lehet bemutatni. A helytörténeti ismeretek gazdagításához például a Kulcsod községből való szöveg alapján tisztázhatjuk a tanulókkal, hogy valójában miként és hol szakította át a gátat a Duna a nagy, 1965-ös árvíz idején a Csallóközben.

A hangoskönyvben közölt szövegek alapján készíthető tájszójegyzék, kis tájszótár is. Szövegértési feladatként az elhangzottak alapján értelmezhetik a diákok a kijegyzetelt szavak jelentését. A szövegekből ugyanis megtudhatjuk, hogy mit jelent a csallóközi nyelvhasználók számára például a préssajt, a dedelle, a pitygolyó, a csoroszla, a szecskavágó vagy a fóliázás, valamint kiderül az is, hogy minek a neve a Csilesz. A palóc szövegek alapján megismerhetjük a dorozsba, a papkéve, a tollú, a kijó, a gurtnyi, a zsúzsok jelentését, továbbá azt is, hogy mit kellett tenni a kallóba. Az északkeleti nyelvjárási szövegek adatközlői pedig megismertetik a bobájka, a haluska, a tengeri, a talu, a baket és a spaléta szavak jelentését, valamint elmondják azt is, hogy mit szoktak csinálni kántálás, maskarázás vagy éppen babarongyocskázás közben.

Összegzés

Az elemzett nyelvjárási hangoskönyveket érdemes felhasználni (nem csak) az anyanyelvi órákon a tudományos ismeretterjesztés céljára, a metanyelvi tudatosság fejlesztésére és a pozitív attitűd kialakítására a nyelvi sokszínűség iránt. A tanulmányban bemutatott feladatok előnyei, hogy olyan nyelvjárási szövegekkel dolgoznak, amelyek az interneten hozzáférhetők, a leírt szöveget hanggal szinkronizálva közlik, a területi nyelvváltozatok sokrétű feldolgozási lehetőségeit kínálják, alkalmasak a beszélt és az írott nyelv összehasonlítására, továbbá néprajzi, kulturális, helytörténeti ismeretterjesztő szövegként is felhasználhatók. A szemléltetett példák egyrészt olyan nyelvváltozatokról szólnak, amelyek a tanulók számára otthonosak lehetnek, másrészt tudatosulhat bennük, hogy a nyelvi változatosság az interneten is jelen van, a tudományos kutatásban is fontos téma, mindez növelheti e nyelvváltozatoknak a presztízsét.

A tanulmány megírása idején a szerző a Kisebbségi Kulturális Alap ösztöndíjában részesült.

 

Irodalom

 

Beregszászi Anikó 2021. Alkalmi mondatok zongorára. A magyar nyelv oktatásának kihívásai kisebbségben. Termini Egyesület. Törökbálint.

Csernicskó István – Márku Anita (szerk.) 2007. „Hiába repülsz te akárhová…” Segédkönyv a kárpátaljai magyar nyelvjárások tanulmányozásához. PoliPrint. Ungvár.

Hajdú Mihály et al. 2005–2009. Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv I–IX. HTML-formátumú multimédiás CD-ROM sorozat. Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszéke. Budapest.

Kiss Jenő 2002. A nyelvjárások és az anyanyelvi nevelés. Magyar Nyelvőr 3: 263–269.

Kiss Jenő 2017. A nyelvjárások. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) A magyar nyelv jelene és jövője. Gondolat Kiadó. Budapest. 199−221.

Kiss Jenő (szerk.) 2001. Magyar dialektológia. Osiris Kiadó. Budapest.

Kontra Miklós 2003. Felcserélő anyanyelvi nevelés vagy hozzáadó? Papp István igaza. Magyar Nyelvjárások XLI: 355–358.

Kontra Miklós (szerk.) 2003. Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Osiris Kiadó. Budapest.

Lanstyák István 2009. A magyar beszélt nyelv sajátosságai. Stimul. Pozsony.

Menyhárt József – Presinszky Károly – Sándor Anna 2009. Szlovákiai magyar nyelvjárások. Egyetemi tankönyv. Konstantin Filozófus Egyetem. Nyitra.

Misad Katalin 2019. Nyelvhasználat kétnyelvű környezetben: tanulmányok a magyar-szlovák nyelvi kapcsolódások köréből. Fórum Kisebbségkutató Intézet. Somorja.

MNyA. = A magyar nyelvjárások atlasza. 1–6. kötet. 1968–1977. Deme László – Imre Samu (szerk.) Akadémiai Kiadó. Budapest.

Parapatics Andrea 2018. Nyelvjárástani munkafüzet. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Parapatics Andrea 2019. Dialektusok és modernitás: új módszerekkel a nyelvjárásokról az iskolában. Anyanyelv-pedagógia 1: 52–61. https://anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=772 (2023. május 10.)

Parapatics Andrea 2020. A magyar nyelv regionalitása és a köznevelés. Tények, problémák, javaslatok. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

SzMNyHK. = Szlovákiai Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv I–III. 2017–2021. Presinszky Károly. Konstantin Filozófus Egyetem. Nyitra. https://www.fss.ukf.sk/hu/tudomanyos-tevekenyseg/szlovakiai-magyar-nyelvjarasi-hangoskoenyv (2023. május 10.)

Vančo Ildikó 2017. A határon túli magyar tannyelvű és magyar tematikájú közoktatás. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) A magyar nyelv jelene és jövője. Gondolat Kiadó. Budapest. 357–430.

Vargha Fruzsina Sára 2007. A magyar nyelvjárási hangoskönyv és elemzési lehetőségei. In: Zelliger Erzsébet (szerk.): Nyelv, területiség, társadalom. A 14. Élőnyelvi Konferencia (Bük, 2006. október 9–11.) előadásai. Magyar Nyelvtudományi Társaság. Budapest. 429–443.

Vargha Fruzsina Sára (szerk.) 2016–2018. Magyar Nyelvjárási Hangoskönyv X–XVI. Részletek a MNyA. 1960 és 1964 között készült hangfelvételeiből. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Budapest.

Vékás Domokos 2007. Számítógépes dialektológia. In: Guttmann Miklós – Molnár Zoltán (szerk.) V. Dialektológiai szimpozion. (Szombathely, 2007. augusztus 22–24.) Szombathely. 289–293.

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–