Naptár

Nagy Dóra

Nyelvfejlődés csecsemőkortól kamaszkorig 3. – beszámoló egy gyermeknyelvi szakmai konferenciáról

Bevezetés

2024. február 22-én harmadik alkalommal rendezte meg a Nyelvfejlődés csecsemőkortól kamaszkorig című konferenciáját az ELTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetének Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékén működő gyermeknyelvi kutatócsoport. Az egynapos konferencia helyszínéül az ELTE BTK kari tanácsterme szolgált. A szakmai rendezvény célja a gyermekek nyelvfejlődését vizsgáló legújabb elméleti és gyakorlati kutatási eredmények ismertetése volt.

Az előadások a következő főbb témakörökhöz kapcsolódtak: az anyanyelv-elsajátítás kezdeti szakaszai, a dajkanyelv jellemzői és hatása az anyanyelv-elsajátításra, óvodások és kisiskolások beszédének fonetikai és pszicholingvisztikai sajátosságai, kamaszkori beszédsajátosságok, a beszéd grammatikai komplexitásának fejlődése kisgyermekkortól felnőttkorig, a szókincs fejlődése kisgyermekkortól fiatal felnőttkorig, a pragmatikai kompetencia fejlődése fiatal felnőttkorig, atipikus anyanyelv-elsajátítás, illetve anyanyelv-pedagógia és nyelvelsajátítás. Az eseményen egy plenáris előadás hangzott el, majd három szekció tizenöt előadását kísérhette figyelemmel az érdeklődő közönség.

1. kép

A konferencia közönsége

A konferencia programja

A konferencia megnyitóján Bartus Dávid, az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja és Bóna Judit tudományos és kutatásszervezési ügyekért felelős dékánhelyettes, a gyermeknyelvi kutatócsoport alapító tagja, az esemény főszervezője köszöntötte a résztvevőket. A plenáris előadást a hazai gyermeknyelvkutatás egyik legnagyobb alakja, az MTA–BME Lendület Nyelvelsajátítás Kutatócsoport vezetője, a BME Kognitív Tudományi Tanszékének egyetemi tanára, Lukács Ágnes tartotta A kognitív funkciók szerepe a tipikus és atipikus nyelvelsajátításban címmel. Előadásában két fő témáról beszélt: az életkori változások nyelvi funkciókban betöltött szerepéről, valamint a kognitív mechanizmusok és az atipikus nyelvelsajátítás összefüggéseiről. Az elhangzottak összegzéseként Lukács Ágnes többek között arra világított rá, hogy amíg a nyelvi és a nyelvvel kapcsolatos kognitív funkciók hatékonysága a fiatal felnőttkorig nő, addig az időseknél csökken, így a nyelvi és a megismerőképességek életkori változásai fordított U alakú görbével írhatók le, ezt a háttérképességek fejlődési változásai magyarázhatják. Előadásában azt is hangsúlyozta, hogy az idegennyelv-tanulás kritikusperiódus-hipotézisét nem támasztják alá a nyelvtanulást támogató kognitív mechanizmusok fejlődési változásai. Az előadó részletes ismertetésében kitért a nyelvelsajátítás, a nyelvtanulás és a nyelvhasználat fontos építőköveire, nevezetesen a verbális rövid távú emlékezet kapacitására, a statisztikai tanulásra, a szándéktulajdonításra, valamint a kognitív kontrollra is. Előadása zárásaként kiemelte, hogy ezeknek az építőköveknek az eltérő sérülései fejlődési zavarokban eltérő nyelvi mintázatokat eredményeznek, továbbá az építőkövek életkori változatai a nyelvtanulás és a nyelvhasználat hatékonyságának életkori változásaival járnak együtt.

A plenáris előadás után a Korai nyelvfejlődés című szekció öt előadása következett. Elsőként Kas Bence (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, MTA–ELTE Nyelvfejlődési Zavarok Kutatócsoport) egy új, normaalapú nyelvi teszt, a Komplex Beszélt Anyanyelvi Képességteszt (KOBAK) módszerével végzett kutatásról számolt be. Az eredmények az új nyelvi teszt alkalmasságát támasztották alá a tipikus és atipikus nyelvi fejlődés differenciálásában a magyar nyelvben. Kas Bence szerzőtársai Lukács Ágnes és Pajkossy Péter (BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék) voltak.

Babarczy Anna (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, BME Kognitív Tudományi Tanszék) és Kas Bence az egyes végrehajtó funkciók és a korai nyelvfejlődés egyes mérőszámai közötti összefüggést egy nagyobb, longitudinális kutatás részeként vizsgálták. 113 gyermekkel készítettek adatfelvételeket 18, 24 és 36 hónapos korukban. Elsődlegesen arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon a kognitív rugalmasság / munkamemória korai fejlettségi szintje megjósolja-e a későbbi nyelvi fejlődés ütemét. Eredményeik azt mutatják, hogy még ha lemaradás is figyelhető meg 24 hónapos korban a végrehajtó funkciók fejlettségében, ez nem feltétlenül jelent akadályt a következő egy évben a kommunikációs készségek fejlődésére nézve.

Harmati-Pap Veronika (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) előadásának középpontjában a gyerekekhez szóló anyai beszéd lexikai és morfoszintaktikai varianciája és háttértényezői álltak. A bemutatott vizsgálat célja az anyák közötti dajkanyelvi varianciával kapcsolatba hozható tényezők felderítése volt. A kutatás eredményei szerint az anyák beszédében erőteljesebbek a dajkanyelvi jellemzők a fiúgyermekek esetén, ez azonban nem a fiúgyermekek nyelvi teljesítményének az eredménye, hanem valamely, a nyelvi teljesítménnyel nem, de a nemmel összefüggő tényezőé. Ennek felderítése további kutatásokat igényel. Harmati-Pap Veronika szerzőtársai Kas Bence, Vadász Noémi (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) és Tóth Ildikó (HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont) voltak.

Balázs Andrea (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) Harmati-Pap Veronikával, Kas Bencével, Tóth Ildikóval és Lakatos Krisztinával (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) közös előadásában bemutatott kutatása két egymásra épülő hipotézist vizsgált, amelyek szerint az anyák dajkanyelvhasználatának sajátosságai összefüggenek a gyermekük temperamentumával, illetve a gyermek temperamentuma és a dajkanyelv minősége egymással kölcsönhatásban befolyásolja a gyermek nyelvi fejlődésének az ütemét. A bemutatott longitudinális kutatás eredményei alapján elmondható, hogy bár az anyai dajkanyelv összefüggést mutat a gyermekek temperamentumával, nem találtak arra vonatkozó empirikus adatokat, hogy a gyermekek nyelvelsajátításának folyamatát ez a két faktor egymással kölcsönhatásban befolyásolná.

Az első szekció végén Murányi Sarolta (ELTE BTK) Kohári Annával, Harmati-Pap Veronikával és Kas Bencével közös, Különböző beszélői stratégiák a dajkanyelvi narratív elemekben című előadásában a történetmesélés fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. Hangsúlyozta, hogy azok a gyerekek, akiknek mesélnek, jobban teljesítenek az iskolai szövegértési teszteken, könnyebben megértik a nonverbális jeleket, és gazdagabb a szókincsük. Az előadó által ismertetett kutatás azt vizsgálta, hogy a beszélők milyen hasonló és eltérő stratégiákat alkalmaznak a gyereküknek elmesélt történetek megalkotásakor. A kutatás egyik előzetes eredménye, hogy a társalgási elemek gyakoribbak a dajkanyelvben, mint a felnőttekhez szóló beszédben, és a figyelemirányító megnyilatkozások a többi típusnál gyakrabban jelennek meg (a gyerek vagy felnőtt viselkedésére, kommunikációjára reagáló, a történeten kívüli vagy történethez kapcsolódó társalgási elemeknél).

A Beszédfejlődés óvodás és kisiskolás korban című szekció első előadását Demeter Gáborné, a MATE Neveléstudományi Intézetének adjunktusa tartotta. Az előadó a fonomimikai előgyakorlatok módszerének preventív alkalmazását mutatta be óvodás gyermekek beszédfejlesztésébe építve. Tomcsányiné Czukrász Róza munkássága nyomán ismertette a módszer eredeti forrásait. Megtudhattuk, hogy a fonomimika az olvasástanításhoz kötődik, a fonomimikai előgyakorlatok ugyanakkor elősegítik a fonológiai tudatosság, az auditív differenciálás fejlődését, továbbá előkészítik a későbbi hang-betű integrációt. Az előadó beszélt az olvasási módok és tanításuk optimális variációjáról az iskolaévek relációjában, valamint a szegmentálás fonológiai tudatosság megerősítésében betöltött szerepéről is. Kutatásainak eredményeiből 2024-ben módszertani kézikönyv jelenik meg logopédusok, tanítók és gyógypedagógusok számára.

Krániczné Szabó Ágnes (Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar) kutatásában azt tanulmányozta, hogyan alakul a gyermekek közléseinek grammatikai komplexitása az adott életkorokban, valamint ezzel párhuzamosan hogyan alakul a gyermekek szókincsfejlődése. A vizsgálat során a gyermekek között nagy egyéni eltéréseket lehetett megfigyelni. A nyelvi szint fejlettsége hatással lehet a későbbi tanulási folyamatokra, így az esetleges lemaradások korai felismerése után nagyon fontos a megfelelő fejlesztések elvégzése.

2. kép

Krániczné Szabó Ágnes prezentációja

Havasi-Kovács Helga (EKKE BMK Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet) A kontextus szóelsajátításra gyakorolt hatásának vizsgálata óvodáskorban című előadásában egy óvodások körében végzett, kontextusalapú, implicit szótanulási kísérlet tanulságait mutatta be. A kutatásban azt vizsgálta, hogy a szóelsajátítás eredményesebb-e, ha a gyermekek a mese kontextusába ágyazva tanulják az új szavakat, mint enélkül. Az előadó az iskolai keretek között zajló nyelvoktatással kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a szókincs bővítését tekintve (a szólisták memorizálásán túl) a szavak használati körének elsajátításakor csak a kontextusban történő szótanulás lehet hatékony.

Szenek Orsolya és Ivaskó Lívia (SZTE BTK) kutatásukban a GABI Gyermeknyelvi beszédAdatBázis és Információtárból nyert adatok alapján igyekeztek azonosítani öt-, hat- és hétéves korú gyermekeknél olyan tévesztések okait, amelyek mondatutánmondási feladathelyzetben jelentek meg. A részletesen bemutatott eredmények részben meglepetést okoztak, részben megfeleltek az előzetes feltételezéseknek.

Bóna Judit (ELTE BTK) kutatása a megakadásjelenségek és a beszédsebesség összefüggéseit tanulmányozta 5 és 9 éves kor között. Az eredmények szerint a megakadások gyakoriságában nincs szignifikáns különbség az életkori csoportok között, de a beszéd-, illetve az artikulációs tempó eltéréseket mutat a megakadás típusa szerint. Az előadás kitekintése rávilágított arra, hogy a megakadásjelenségek és időzítési sajátosságaik vizsgálata a különböző életkorú gyermekek esetében a rejtetten működő beszédtervezési és önmonitorozási folyamatok mellett az artikulációs mozgások fejlődéséről és életkorspecifikus sajátosságokról is információt adhat. Bóna Judit szerzőtársa Neuberger Tilda (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) volt.

3. kép

Bóna Judit előadása

A harmadik szekció előadásai a Pragmatikai fejlődés és nyelvi jellemzők iskoláskorban témakört járták körül. Csányi Petra és Babarczy Anna (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont és BME Kognitív Tudományi Tanszék) két kísérletben arra keresték a választ, hogy az átvitt értelem kikövetkeztetésének problémáit a fejletlen kognitív kontroll vagy a társas elvárások okozzák-e. Az első kísérlet konklúziója szerint nem a kognitív gátlás fejletlensége a felelős az interferenciáért. A második kísérlet eredményei pedig azt mutatták, hogy ha egy beszélni tanuló bábu írja le a jelenetet, a szó szerinti jelentést a négyévesek is felül tudják írni.

Svindt Veronika (HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont) elméleti megközelítésű előadásában a pragmatikai képesség működéséhez szükséges neurális hálózatok fejlődéséről és éréséről adott áttekintést. A kutatás eredményei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a pragmatikai fejlődés kísérletes vizsgálatában célzottabb, a neurális fejlődéses folyamatokkal összehangoltabb kérdéseket lehessen feltenni, így pontosabb válaszokat lehessen kapni a pragmatikai képesség működéséről.

Gerák Zsófia (ELTE BTK) a 10–14 éves korosztály szövegfeldolgozási stratégiáit mutatta be, valamint ezek alkalmazási sorrendjét és hatékonyságát ismertette. Bemutatta szemmozgáskövető segítségével a szövegben történő információkeresés sorrendjét és időigényét, a hangos válaszok anyagának elemzésével pedig a szünettartásokat, az artikulációs és beszédtempót is. Az ismertetett adatok hozzájárulnak a felső tagozatos tanulók szövegfeldolgozási stratégiáinak a megismeréséhez, valamint az olvasási stratégiák és hatékonyságuk meghatározásához.

P. Tóth Teodóra (ELTE BTK) kutatása arra fókuszált, hogy milyen nyelvi eszközöket alkalmaznak a 14‒15 éves diákok a logikai kapcsolatok jelölésére az érvelő fogalmazásokban. A vizsgálat során kialakított kategóriarendszer alkalmazható az általános iskolás korosztály érvelési képességére, valamint érvelő szövegalkotására irányuló további vizsgálatokban is. Ezenfelül a kutatás eredményei az anyanyelvi nevelés mellett például a matematikadidaktika szempontjából is hasznos tanulságokkal szolgálhatnak.

A konferencia záró előadását Németh András (ELTE BTK) tartotta, aki 16‒17 éves középiskolai tanulók interpretatív beszédének és felolvasásának a jellemzőit vizsgálta. Az előadó eddigi kutatási eredményei alapján elmondható, hogy a beszédtempó összefügg a tanulók nyelvhasználati jellemzőivel, hatással van az elhangzott beszéd megértésére; továbbá a megakadásjelenségek gyakorisága hatással van a tanulók beszédének a minőségére.

Összegzés

A korábbi évekhez hasonlóan az idei konferenciát is nagy érdeklődés kísérte. A közönség soraiban logopédusok, gyógypedagógusok, pedagógusok, kutatók, doktoranduszok és egyetemi hallgatók egyaránt helyet foglaltak. A szekciók végén lehetőség volt kérdésfeltevésre, szakmai eszmecserére. Az elhangzott előadások írott változatából az előző évek gyakorlatához hasonlóan lektorált tanulmánykötet jelenik meg.