Naptár

Herbszt Mária

Tanítójelöltek országos anyanyelvi tanítási versenye

A címben jelzett rendezvényre 2011. április 11-én és 12-én Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán került sor. Ez az intézmény hagyományosan, immár húsz éve szervezője és házigazdája ennek a nemes versengésnek. A szervezők minden évben más-más téma alsó tagozatos oktatási-nevelési feladatainak a megoldását tűzik ki célul. Az idei versenyre egy újszerű, ám nagyon is aktuális téma szerepelt a kiírásban: Szövegfeldolgozás a vita és az érvelés tanítása céljából.

Az újdonságot és a versenyző hallgatók szempontjából talán a nagyobb kihívást az jelentette, hogy e téma alsó tagozatos tanítása még nem rendelkezik olyan gazdag módszertani szakirodalommal, mint más, már klasszikusnak számító területek (pl. a szókincsfejlesztés, a fogalmazás, a helyesírás stb.). A korábbi pedagógiai közgondolkodás és a gyakorlat inkább az idősebb, a vitára az életkori sajátosságainál fogva is fogékonyabb felső tagozatos vagy még inkább a középiskolás korosztályhoz köti a vita és az érvelés tanítását.

Az utóbbi évtizedekben azonban több olyan változás is történt, amely a fenti álláspontot nagymértékben módosította. Közülük kettőt emelnék ki: egy külső, társadalmi és egy belső, közoktatási vonatkozást. A külső okok közül talán legfontosabb az a – főként a rendszerváltozást követően kialakult – társadalmi igény és gyakorlat, hogy a szólásszabadság jegyében mindenkinek lehetősége van véleményének kifejtésére, álláspontjának megvédésére, szűkebb-tágabb környezete ügyeinek alakítására és érdekeinek érvényesítésére. Ugyanakkor nap mint nap azt is tapasztalhatjuk, hogy ez gyakran nagyon kulturálatlanul folyik, megfelelő érvek és vitakészség hiányában oly módon, hogy valóban nem a másik meggyőzése, hanem legyőzése a cél. Ez is indokolja, hogy a kulturált vitára való felkészítést – az életkori sajátosságok figyelembevételével, a módszerek helyes megválasztásával – már jóval a kamaszkor előtt el kell kezdeni.

Az oktatásban bekövetkezett változások közül a választott téma kapcsán azt érdemes kiemelni, hogy lényegesen átalakult a tanítással-tanulással és a tudással kapcsolatos felfogás. A konstruktivista pedagógia egyre nagyobb térhódítása, a reflektív tanulás és tanítás, az újfajta pedagógusi szerep megjelenése (a tekintélyelvű, az ismeretátadó tanár helyett a tanulást segítő facilitátor), valamint a gyerekek együttműködése az egyre inkább az oktatási gyakorlat részévé váló kooperatív foglalkozásokon stb. mind azt jelzi, hogy a gyerektől már nemcsak befogadó magatartást várunk el, hanem reflektálót is. Ebben a keretben már a tanulói tudást sem elsősorban a tananyag reprodukálása jelenti, hanem a gondolkodva és kérdezve – az órai munkában való aktív részvétellel, ha kell vitával – felépített ismeretanyag. Ez egyben azt is jelenti, hogy a vita tanítása nem csupán egyetlen témakör az anyanyelvi nevelésen belül. Bár koncentráltan így is megjelenhet a tananyagban, amikor bizonyos alapfogalmakat sajátítanak el (pl. az érv, az érvtípusok, a vita szabályai stb.). Az is vitathatatlan, hogy az anyanyelvi órákon kell megtörténnie az alapozásnak, ugyanakkor a tantárgyak jellegétől függően különböző mértékben, de az egész oktatásba beépülő módszerről van szó. Alkalmazása pedig már az oktatás kezdeteitől fogva a reflektív tanulásra nevel, valamint fejleszti a szociális kompetenciát is, amely a kulturált vita alapja.

A versenyen a vitakészség fejlesztését a tanítójelölteknek össze kellett kapcsolniuk egy kijelölt (osztályonként más-más) szöveg feldolgozásával. A nehézséget vagy inkább a szakmai kihívást egyrészt az jelentette, hogy sikerül-e megtalálni azt a helyes arányt és egyensúlyt, amelyet a kettős feladat megoldása jelent, másrészt, hogy sikerül-e olyan módszereket kiválasztani, amelyek e kettős cél megvalósításához a legadekvátabbak. A szövegeket a szervezők Robert Fisher Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni erkölcsről és erényekről (2003. Műszaki Könyvkiadó. Budapest) című könyvéből választották ki. A szövegek közös jellemzője, hogy mindegyik történet olyan morális kérdést vet fel, amely közel áll a 6–10 éves gyerekek problémavilágához. Fontos volt, hogy a vita ne csak a konkrét történet szintjét érintse, hanem azon túlmutatva megpróbáljon, a mai gyerekek életét is érintő helyzetekre vonatkozóan általánosítani. Az utóbbi feladat azért is elengedhetetlen volt, mert ezekkel az erkölcsi kérdésekkel a gyerekek a legkülönbözőbb kultúrákból eredő szövegekben szembesültek. A versenyzők a történetekből morális fogalompárokat kiemelve mintegy pró és kontra álláspontok szerinti érvelés mentén építették fel az órát – a végén természetesen az erkölcsileg helyesre, elfogadhatóra nevelve.

Röviden a kiválasztott szövegekről. A Mi jobb az aranynál? című európai népmese A só című magyar népmese egyik szövegváltozata, amely az igaz szereteten és a számító hízelkedésen túl a tévedéseink belátásáról és a bocsánatkérés fontosságáról is szólt. Az önzés és a segítőkészség állt a középpontban A kétméteres evőpálcikák című kínai népmesében, amely jó lehetőséget kínált annak megvitatására is, hogy mit jelent ez a két fogalom a gyerekek mindennapi tevékenységeiben. A bátorság és a félelem kérdése jelent meg a Sana herceg című szudáni mondában, és ehhez kapcsolódva ügyesen vitatták meg a diákok, hogy miként győzhetjük le mindennapi kisebb-nagyobb félelmeinket. A tigris bajusza című koreai népmese alapján arra keresték a tanulók a választ, hogyan oldhatók meg a gondjaink: csodákkal vagy akarattal és tettekkel. A zöld üveg című olasz monda is az önzés és a segítségnyújtás kérdését vetette fel azzal a gondolattal kiegészülve, hogy a segítségnyújtás halogatása tragikus következménnyel is járhat. Az önzésre és a belátásra épült az Osztozkodás a halon című indiai népmese, amely egyben az önzésnek az emberi kapcsolatokat romboló hatására figyelmeztetett. A Salamon és a csecsemő című bibliai történet feldolgozását az igaz szeretet és az önzés fogalompár köré építette a versenyző. A miért jó adni és nem csak kapni típusú magatartást boncolgatta az Ajándék tevék című arab történet az Amit szeretetből adsz, azt egyszer visszakapod arab mondást középpontba állítva. Élénk vitát váltott ki a gyerekekből Victor Hugo Nyomorultak című regényének A püspök gyertyatartói című részlete, amelynek alapján a bizalom és a nagylelkűség kérdését úgy is felvetették: mivel szolgálhatunk rá mások bizalmára, illetőleg kivel szabad és kivel nem tanácsos nagylelkűnek lennünk.

A tanítójelöltekről elmondható, hogy kiváló módszertani felkészültséggel érkeztek a versenyre, és bátran vállalták a megmérettetést a számukra ismeretlen környezetben. Kivétel nélkül jól ismerték és ügyesen alkalmazták a kritikai gondolkodásra neveléshez, valamint az adott témához kapcsolódó úgynevezett RWCT-technikákat (pl. vitasarok, érvek a kártyán, akadémikus vita, csillagvita, indián beszélgetés, T-tábla stb.), de láthattunk példát a Propp-féle morfológiai elemzés ügyes alkalmazására vagy a drámapedagógia eszköztárából építkező oktatásra is. A többség az RJR-modell szerint tagolta az óráját, csoportmunkát is alkalmazott, ötletes szemléltetőeszközökkel segítette a tanulást, illetve könnyedén és szakszerűen építette be az órájába a korszerű technika kínálta lehetőségeket. Több versenyző is odafigyelt az érv nyelvi megszerkesztésének, az ok-okozati viszonyok mondattani megformálásának a gyakoroltatására is. Az órákat kellő figyelemmegosztással vezették, és jól reagáltak a váratlan helyzetekre, valamint a gyakran meglepő tanulói válaszokra, illetve felvetésekre.

1. kép

Bodnár Lídia (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen)

A versenyen kilenc intézmény vett részt, a tanítóképzők székhelye szerint: Budapest, Debrecen, Jászberény, Kaposvár, Nyíregyháza, Sárospatak, Szeged, Szekszárd és Vác. A verseny helyszínét a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola gyakorlóiskolája biztosította, ahol a gyerekek nagyon együttműködőek voltak nemcsak a versenyző hallgatókkal, hanem egymással is. Egyértelműen érződött, hogy nagy gyakorlatuk van már a kooperatív tanulásban, bátran alkottak véleményt, aktivitásuk és fegyelmezettségük példaértékű volt. Harmadik és negyedik évfolyamos osztályokban zajlottak a versenytanítások, ám szükség volt egy második osztály bekapcsolására is a versenybe. Az utóbbi osztály tanulóinak aktivitása és gondolatgazdagsága várakozáson felüli volt, és minden résztvevőt meggyőzött arról, hogy a vita és az érvelés módszere már korán beépíthető az oktatásba.

2. kép

Szabó Laura (Nyíregyházi Főiskola Tanítóképző Intézet, Nyíregyháza)

A verseny szervezésért köszönet illeti Csákberényiné dr. Tóth Klárát és dr. Pasztercsák Ágnest, a debreceni tanítóképző oktatóit, valamint az intézmény gyakorlóiskolájának vezetőit és szakvezető tanítóit. A háromtagú zsűri – dr. Herbszt Mária intézetvezető főiskolai tanár (Szeged), Tóthné dr. Szűcs Éva főiskolai adjunktus (Nyíregyháza) és dr. Demeterné Fekete Adrienn tanító (Debrecen) – nagyon elégedett volt a verseny színvonalával, a tanítójelöltek szakmai felkészültségével és gyermekközpontú szemléletével, valamint a kiváló versenyszervezéssel. A verseny végén a díjakat a szervező intézmény rektora, dr. Völgyesi Zoltán adta át.

Az eredmények:

1. helyezett: Ács Adrienn (Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar, Szekszárd); felkészítő tanára Miskei Vendelné szakvezető.

2. helyezett: Bodnár Lídia (Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, Debrecen); felkészítő tanárai Bálteki Gáborné szakvezető, Bartha Jánosné szakvezető.

3. helyezett: Szabó Laura (Nyíregyházi Főiskola Tanítóképző Intézet, Nyíregyháza); felkészítő tanára Dörnyei Sándorné szakvezető.

A zsűri különdíját kapta a legváltozatosabb módszerek alkalmazásáért Vincze Rita (Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Tanító- és Óvóképző Intézet); felkészítő tanárai H. Molnár Emese szakmetodikus, Paraginé Antal Ildikó szakvezető.

3. kép

Vincze Rita (Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Tanító- és Óvóképző Intézet)

A verseny arról győzte meg a jelenlévőket, hogy a magyarországi tanítóképzőkben színvonalas felkészítés folyik, igazolta, hogy a jövő tanítói rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyekkel eredményesen tudnak megfelelni a mai iskola velük szemben támasztott elvárásainak. Bízunk benne, hogy a Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskola e jeles, a tanítójelöltek körében méltán népszerű, színvonalas rendezvénysorozata a jövőben is folytatódik.

Az írás szerzőjéről

Vissza az oldal tetejére