Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2016.2.6

Antalné Szabó Ágnes – Raátz Judit – Veszelszki Ágnes szerk.

Mozaikok a magyar nyelvről és a nyelvhasználatról. Segédkönyv az anyanyelvi kritériumvizsgához. Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Tananyagok 10. (Kecskés Judit)

 

 

Eötvös Loránd Tudományegyetem. Budapest. 2015. 165 oldal 

Egy csipetnyi nyelvészet nem csak magyar szakosoknak

 

 

A Mozaikok a magyar nyelvről és nyelvhasználatról című segédkönyv az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészet- és Művészetpedagógiai Tananyagok sorozat 10. köteteként jelent meg 2015-ben. A sorozattal – amelyet az ELTE BTK Szakmódszertani Központja gondoz – a szerkesztők (Antalné Szabó Ágnes, Raátz Judit, Veszelszki Ágnes) fő célja a tanárképzést és a pedagógus-továbbképzéseket támogató szakpedagógiai tanulmányok, tananyagok, foglalkozástervek és szöveggyűjtemények megjelentetése. A sorozat tizedik kötete – ahogyan az alcíme is jelzi – Segédkönyv az anyanyelvi kritériumvizsgához, 165 oldalban foglalja össze az anyanyelvi (a gyakorlati kommunikációs, a beszédtechnikai, a retorikai, a helyesírási) készségek fejlesztését és a nyelvi attitűdöt alakító ismereteket, amelyeket a 8/2013. (I. 30.) EMMI-rendelet 2. melléklete (1) a tanári felkészítés követelményei között előír. A kötet találóan megválasztott főcíme rávilágít arra, hogy a tanárjelölteknek a kritériumvizsgára való felkészüléskor a nyelvészet különböző területeiről származó színes mozaikdarabkákat kell megismerniük, amelyeket igazán hasznosítani, mozaikképpé összerakni majd az önálló pedagógiai gyakorlatukban fognak.

Kinek szól a könyv?

Noha a Bevezetésben a szerzők a tanárjelölteket szólítják meg, akik még a kritériumvizsga előtt állnak, azok is haszonnal forgathatják a kiadványt, akik már gyakorló tanárok, és fel kívánják frissíteni a magyar nyelv történetéről, társadalmi és területei változatairól korábban megszerzett ismereteiket, csiszolni szeretnék retorikai, kommunikációs képességüket, vagy naprakészek szeretnének lenni a helyesírási változásokban, és érteni akarják diákjaik digitális nyelvhasználatát.

A tanulmányok szerzői (Antalné Szabó Ágnes, Bóna Judit, Illés Györgyi, Raátz Judit, Szentgyörgyi Rudolf, Terbe Erika, Veszelszki Ágnes) a magyar nyelvészet jeles kutatói, ugyanakkor nem csak magyar szakos hallgatóknak készült e tananyag. A már hivatkozott EMMI-rendelet ugyanis a tanári képzés típusától, szakpárjától függetlenül minden tanárjelöltnek kötelezővé teszi a kritériumvizsgát. Ezért az a kérdés, hogy e nyelv- és nyelvhasználat-központú segédanyag a változatos magyar nyelvészeti előismeretekkel és eltérő szakmai érdeklődési körrel rendelkező tanárjelölteknek vagy tanároknak is tud-e új ismeretet nyújtani, feldolgozható-e a nyelvészeti terminológiát nem ismerők számára, és fel tudja-e kelteni egy heterogén tanulói csoport érdeklődését. Kivételes helyzetben van ebben a tekintetben a recenzens, mert kísérleti jelleggel már kipróbálhatta a segédanyagot. Egy közismereti tanári csoportban az angol nyelv és kultúra, az erkölcstan és etika, a földrajz, a magyar nyelv és irodalom, a német nyelv és kultúra, a történelem és állampolgári ismeretek szakokból kombinálódó különféle szakpáros hallgatók voltak, és mellette egy zenetanári csoport is indult. A hallgatókat a kritériumvizsgán való megfelelés helyett jobban motiválta a tananyag tesztelése, ezért különböző oktatási módszerekkel (frontális oktatás, referendum-korreferendum, csoportmunka, KIP-módszerű tanóra, online óra) dolgozták fel a tananyagokat. A kérdésre a válasz: igen, a magyar szakpárosok szerint is lehetett újat tanulni, elsősorban a már megismert tudományterületek pedagógiai vonatkozását, a nem magyar szakpárosok számára pedig a középiskolai kommunikációs, retorikai, hangtani, szövegtani, helyesírási, nyelvi rétegződési és nyelvtörténeti ismeretekre építhető újdonságokat tartalmaz. A tanulmányokban a tipográfiailag is kiemelt szakszókincs jól definiált, de nagy előny volt a feldolgozáskor, hogy a közismereti tanárok szakpáros változatossága miatt a különböző terminológiai ismeretét „összeadta” a csoport – e téren a művésztanárok kifejezetten hátrányban voltak homogén összetételük miatt. A magyar nyelvi ismeretek iránt kezdetben „ellenállók” érdeklődését is képes volt felkelteni a tananyag. A földrajzos kibontakozhatott a magyar nyelv területi változatainak térképolvasásában, a történész, a németes, az angolos és a magyaros vitaforrássá tehette a változó nyelv egyes pontjait (nyelvrokonság, idegen-e az idegen nyelv kérdését), a magánének szakos zenetanár pedig kiképezhette a többieket a helyes beszédlégzésre vagy a hangindításra.

Kilenc téma azonos szerkezetben

A segédkönyv kilenc fejezetet tartalmaz, amelyeket egységes szerkezetben adtak közre a szerkesztők. Az elméleti részeket feladatok követik – amelyek az ismeretek összegzését, elmélyítését szolgálják, vagy a tanári pályán való hasznosíthatóságra mutatnak rá –, majd szakirodalmat, ajánlott irodalmat tartalmaznak.

Raátz Judit Kommunikáció (8–29) című tanulmányának belső felépítését a következő mondat összegzi: „Egy tanár munkájának elengedhetetlen része a kommunikáció. Ahhoz, hogy jól és sikeresen használja munkája során a kommunikáció minden tényezőjét, ő maga is megfelelő kommunikációs készségekkel rendelkezzen, szükséges, hogy ismerje a kommunikáció összetevőit, a kommunikációs tényezőket, a nyelvi és nem nyelvi jelek típusát, ezek szerepét; tisztában legyen a tanári kommunikációnak mint sajátos kommunikációs formának a jegyeivel” (10). Így a tanulmány a kommunikáció fogalmának és kutatási területeinek az áttekintése után sorra veszi az emberi kommunikáció tényezőit, típusait, a kommunikáció alaptételeit a Palo Altó-i iskola szerint, majd röviden összefoglalja a kommunikációs eszközök fejlődéstörténetét, az emberi kommunikációban alkalmazott nyelvi és nem nyelvi jeleket. Végül számba veszi azt, hogy a jelenlét, az egyértelmű üzenet és a hallgatás miként járulhat hozzá a sikeres kommunikációhoz. A szerző sokrétű – az általános iskolai nyelvtantól a szakoktatásban alkalmazott kommunikációs szakkönyvig kiterjedő – tankönyvírói tevékenysége érezhető az elméleti részek megközelítésmódján, így a kommunikációs tényezők bemutatásakor is ügyel arra, hogy a különböző középiskolai tankönyvcsaládok eltérő terminológiáját is hivatkozza: „Azt a személyt […] feladónak (küldőnek, adónak vagy kommunikátornak) nevezzük…” (11).

Illés Györgyi Beszédtechnika (30–42) című fejezete hat pontból áll: A légzés, hangadás; Hallási figyelem; Artikuláció; Tempó, ritmus, hangsúly, dallam; Koncentráció, automatizálás. Az elméleti rész (például a tüdő, a hangképző szervek) ábráinak feldolgozásához ugyan elkél a segítség, de a 18 kifejezetten jó gyakorlattal az artikulációhoz szükséges összes izom pontos helyét és működését megtanulhatja még az is, aki az elméletet nem olvasta. A léggömbfújkálós gyakorlatot – „Álljunk körbe. Vegyünk egy képzeletbeli léggömböt a kezünkbe, és küldjük el egy rövid hangzósorral (például: máná-máná) a partnerekhez” (41) – mindenki élvezte, és a leendő zenetanárok átemelték a saját gyakorlatukba.

Bóna Judit tanulmánya a Retorika (41–54), amely a klasszikus megközelítésből kiindulva jut el a tanári kommunikáció hatékony retorikai eszközeihez. Ezt a két távolinak tűnő pontot úgy köti össze a szerző, hogy míg az elméleti rész a retorika klasszikus értelmezését, tételeit (A szónok tulajdonsága, feladatai; A beszéd felépítése; Az érvelés; Érvelési hibák; A szöveg kidolgozása; Hogyan tanuljuk meg a szöveget?) taglalja, addig a feladatokban ennek a gyakorlati alkalmazására van lehetőség. A tanulmány az attitűdformálásnak és a készségfejlesztésnek is eleget tesz, hiszen Arisztotelész, Quintilianus gondolatainak helyét kell megtalálnunk a mai tanári kommunikációnkban.

Antalné Szabó Ágnes Osztálytermi kommunikáció (57–70) című fejezetének központi része az iskolai interakció elemzése. Ajánlom minden hallgatónak a tanítási gyakorlat előtt elolvasásra. A tanulmány 7 részből áll. A Bevezetés után a második rész összegzi az osztálytermi kommunikáció általános jellemzőit. Egy gyakorló tanár már tudja, de a hallgatókban még tudatosítani kell, hogy a tantermi kommunikáció a diskurzus résztvevőinek együttműködésén alapul. Fontos felismerniük azt a tényt is, hogy a hagyományos osztálytermi elrendezés milyen diskurzust tesz lehetővé, és hogyan kényszerít bele bizonyos szerepekbe. A tanulmány harmadik része az osztálytermi diskurzus felépítését mutatja be, a negyedik pedig a tanári megnyilatkozásokat elemzi. Ez utóbbi fejezet látványos része a frontális osztálytermi tanítás diskurzuselemzése. A pedagógiai gyakorlattal nem rendelkező diákok számára talán a legérdekesebb az ötödik rész, amely az osztálytermi kommunikáció pedagógiai kontextusát írja le. A hospitálás előtt pedig kifejezetten hasznos a hatodik részt elolvasni, amelyben az osztálytermi kommunikáció megfigyelésére és elemzésére ajánlott módszerekről ír a szerző.

A következő fejezet szintén Antalné Szabó Ágnes tollából való. A magyar helyesírás rendszere (71–107) nemcsak a helyesírás-tanítás módszertana szempontjából rendkívül fontos, hanem azért is aktuális, mert gazdag példasorral mutatja be a helyesírási szabályzat 12. kiadásában megváltoztatott szabálypontokat. A négy részre osztott tanulmány első pontja ismerteti a magyar helyesírás kézikönyveit és online eszközeit, a hangsúlyeltolódás érezhetően ez utóbbira esik, hiszen korunk „keresői” már az informatikai felületeken böngésznek elsődlegesen. A második rész a helyesírás-tanulásról szól. Itt reflektál a szerző arra a helyesírási kódváltásra is, amely a digitális és a hagyományos írásbeliség között tapasztalható. A harmadik rész a legterjedelmesebb, ebben 55 táblázat és ábra segítségével összegzi a helyesírási elveket és szabályokat, a negyedik rész pedig a helyesírás tanításának a kihívásairól szól.

A mai diákoknak – beleértve az egyetemi hallgatókat is – nemcsak annak a megválasztása okoz nehézséget, hogy a közlésnek megfelelően el lehet-e térni a helyesírási normáktól, hanem az is, hogy a formális vagy nem formális szövegek között különbséget tudjanak tenni. Ezért is hasznos Veszelszki Ágnes Formális szövegek (108–120) című tanulmánya, amely a stílusrétegek általános leírásával indul (közös jegyek, eltérések). Nagyon hatékony az az elképzelés, hogy a stílusrétegeket a közoktatásban alkalmazott csoportosítás szerint mutatja be a szerző, amellyel a hallgatók/olvasók jövőbeni pedagógiai gyakorlatát is előkészíti. A csoportosítás után a hivatalos és a tudományos stílus bemutatása következik, majd néhány kiválasztott szövegműfajt elemez a szerző. Hasznos továbbá az is, hogy olyan szövegműfajokat választott ki, amelyekre a diákoknak a hétköznapi ügyintézésben (hivatalos levél, motivációs levél) vagy a középiskolai, egyetemi oktatásban (tudományos dolgozat, esszé), majd tanárként (kiosztmány, feladatlap) is szükségük lesz.

Veszelszki Ágnes másik tanulmánya, a Digitális kommunikáció (120–131) sorra veszi a digitális kommunikáció legfontosabb jellemzőit, bemutatja a közösségi oldalak általános vonásait és egyedi példáit, majd rátér az elektronikus média nyelvhasználatának, a digilektusnak és szövegműfajainak a tárgyalására. Kiemeli a digitális információ elsődlegesen immateriális megjelenési formáját, a web 2.0 interaktív jellegét, majd részletesen elemzi az internetes szöveg hálószerkezetét a hipertext szövegek három legfontosabb alkotóeleme (részszövegek, csomópontok, linkek) mentén. Olyan attitűdformálásra is alkalmas kérdések is helyet kapnak a tanulmányban, mint a közösségi oldalakon létrehozott identitás és a cyberbullying.

A digitális világból a következő tanulmány a gyökerekhez vezet vissza. Terbe Erika A változó nyelv című tanulmánya (132–144) már a Bevezetésben előrevetíti a tanulmány tematikai egységeit és fő célját: olyan kérdéseket jár körbe, amelyek az iskolán túl a közbeszédben is jelen vannak, nemcsak a nyelvészeket, hanem a laikusokat is foglalkoztatják (a nyelvrokonság, az idegen szavak problematikája, a nyelvfejlődés, a nyelvromlás).

A kötet utolsó tanulmánya – mondhatni egy csavarintással a végén – Szentgyörgyi Rudolf Anyanyelvünk változatai (145–161). A csavarintást csak a nyelvész szakmai közönség érzékelheti, hiszen azt várnánk, hogy a szerző a tőle megszokott nyelvtörténeti irányban mélyíti el az anyanyelvről szerzett ismereteinket, e helyett a mai magyar nyelvi sztenderdről, a területi és társadalmi nyelvváltozatokról, a kétnyelvűségről, a nyelvi jogokról és a nyelvi babonákról ír. Az elméletet követő feladatokat – szakpártól függetlenül – nagyon jónak tartották a tananyag kipróbálásában részt vevő diákok. A recenzens pedig annak örült, hogy az egyik feladat kapcsán Rejtő Jenő Az elsikkasztott pénztáros című regényét szakmai indokokra hivatkozva elolvashatta.

Ha egy szóval kellene jellemezni

Ha egyetlen szót lehetne a segédkönyvről írni, akkor a megújítás lenne a legkifejezőbb. Maga a segédanyag is azért jött létre, mert a tanárképzés strukturális átalakítása – noha ez visszatérés az osztatlan képzésre – a tartalmi megújítás igényét is hozta, ennek egyik következménye az EMMI-rendeletben előírt kritériumvizsga. A vizsgára felkészítő segédkönyvben nem új kutatási ismereteket írtak le a szerzők, hanem a magyar nyelv és nyelvhasználat bemutatásának szempontját megújítva – a pedagógiai vonatkozásokra fókuszálva – közöltek tanulmányokat. Bár a szerzők csak a leendő tanárokat szólították meg, a gyakorló tanárok ismereteinek megújítására is alkalmas a kötet, amely online változatban is olvasható (2).

 

A kiadvány a TÁMOP 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 számú „Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című pályázat keretében és támogatásával készült.

 

Irodalom

 

(1) 8/2013 (I. 30.) EMMI-rendelet a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről. http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=158734.254089 (2016. április 30.)

(2) http://metodika.btk.elte.hu/file/TAMOP_BTK_BMT_10.pdf (2016. április 30.) 

 

Kecskés, JuditA little bit of linguistics not only for students of Hungarian major

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

 

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2016. évi 2. szám tartalomjegyzékéhez  

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–