Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2017.4.7

Szántó Anna

Beszédfeldolgozási folyamatok változásai a fejlesztés függvényében (Bóna Judit)

 

ELTE Eötvös KiADÓ. Budapest. 2017. 304 oldal

 

A beszédpercepció fejlesztésének fontossága az iskolába lépéskor

 

A Takács Etel Pedagógiai Alapítvány 2015-ben indította útjára kiadványsorozatát, amelyben a nevelés- és a nyelvtudomány területéhez kapcsolódó kiemelkedő doktori értekezéseket jelentet meg. E könyvsorozat tagjaként látott napvilágot Szántó Anna disszertációja is 2017-ben. A dolgozat egy nagyon fontos probléma megvilágítására vállalkozik: nagycsoportos óvodások és első osztályos kisiskolások beszédészlelési és beszédmegértési folyamatait vizsgálja egy 7 hónapos fejlesztés függvényében. A téma vizsgálatának jelentőségét az eredmények gyakorlati alkalmazhatósága adja: a szerző egy általa kidolgozott fejlesztés véghezvitele előtt és után méri fel a kutatásban részt vevő gyermekek percepciós teljesítményét, az adatokat összeveti hasonló életkorú (a fejlesztésben részt nem vevő) kontrollcsoport gyermekeinek az adataival, és a fejlesztési tervet, a feladatokat is közli az értekezés mellékletében. Mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban rengeteg tanulmány született már a gyermekek beszédfeldolgozásáról, de ehhez hasonló, fejlesztést is tartalmazó vizsgálat még nem készült magyar vonatkozásban.

A könyv felépítése a kísérletes tudományos munkák kívánalmainak megfelelően a következő: szakirodalmi bevezetés, a kutatás céljainak és hipotéziseinek az ismertetése, a módszertan bemutatása, az eredmények ismertetése, következtetések, irodalomjegyzék, majd a mellékletek, amelyekben a vizsgálathoz használt tesztlapokon kívül magát a fejlesztési tervet is megismerhetjük. Ez utóbbi különösen hasznos lehet a vizsgált életkori csoporttal foglalkozó óvodapedagógusok és tanítók számára, hiszen hétről hétre megadja a fejlesztéshez használható/használandó pontos feladatokat.

A szakirodalmi hátteret bemutató bevezető fejezet jó szerkezetű, a tárgyalt témakörök alaposan körbejárják a probléma elméleti hátterét, és ismertetik a korábbi kutatások eredményeit. A fejezet a beszédfeldolgozás modelljeinek a bemutatásával indul, majd a szerző részletesen tárgyalja a hierarchikus beszédfeldolgozási modellt, amely a legáltalánosabban elfogadott modellje a beszédpercepciónak. Négy feldolgozási szintet különböztet meg: a hallás, az észlelés, a megértés és az értelmezés szintjét. Ezek mindegyikének ép működésére van szükség ahhoz, hogy a hallás utáni szövegértés megfelelő szintű legyen. A szerző részletesen bemutatja az egyes szintek működési sajátosságait, illetve részfolyamatait. Kitér a beszédészlelést támogató részfolyamatokra (szeriális észlelés, beszédhang-differenciálás, transzformációs észlelés, ritmusészlelés és vizuális észlelés) és a rövid távú memória szerepére is a beszédfeldolgozásban.

Az ezt követő alfejezet azzal foglalkozik, hogy miként fejlődik a beszédpercepció az anyanyelv-elsajátítás során. Megismerhető a beszédpercepció életkori szintű működésének a jelentősége a tanulási folyamatokban, illetve az, hogy milyen megjelenési formái lehetnek a beszédészlelés és a beszédmegértés hibás működésének. A fejezet a beszédpercepció vizsgálatához használt tesztek (például LAPP szókincsvizsgálat, PPL, TROG-H) ismertetésével zárul.

A kutatás kérdéseinek, céljainak, hipotéziseinek a megfogalmazása adekvát, logikusan következik a szakirodalmi bevezetésben leírtakból. A fő kérdések a következők: „1. Hogyan alakul az írott nyelv elsajátításához szükséges, meghatározó beszédpercepciós folyamatok teljesítményszintje egy évvel az iskolakezdést megelőzően, illetve az iskoláskor elején? 2. A két korcsoport beszédpercepciós teljesítményét összevetve milyen különbségek tapasztalhatók? 3. Milyen mértékű és dinamikájú változás következik be a gyermekeknél a percepciós teljesítményekben, különböző időtartamú fejlesztés hatására? 4. A fejlesztés volta befolyásolja-e, és ha igen, milyen mértékben, az iskolát kezdő gyermekek beszédpercepciós teljesítményét?” (69).

A következő fejezet a kutatás módszertanát mutatja be. A részletes ismertetésből a témában nem jártas olvasó is pontosan megtudhatja, mit és hogyan vizsgálnak a GMP-diagnosztika altesztjei, hogyan oldható a feszültség a tesztelt gyermekeknél, illetve mik az elvárható sztenderd eredmények. A szerző a GMP-diagnosztika 14 altesztjét használta a vizsgálathoz: a beszédészlelési részfolyamatok megítélésére szolgáló altesztek mellett a vizuális észlelést vizsgáló altesztet, a rövid távú verbális és vizuális memória tesztjeit, a szeriális észlelést vizsgáló altesztet, a szóaktiválási feladatot, a szövegértést és a mondatértést felmérő teszteket, illetve a beszédritmus észlelését, a beszédhang-differenciálást és a transzformációs észlelést vizsgáló alteszteket. Ezzel komplex képet kaphatott a beszédfeldolgozás minden részfolyamatának a működéséről.

A kötet 56 átlagos fejlettségű gyermek percepciós eredményeit tárja fel, akik két életkori csoportból kerültek ki: nagycsoportos óvodások és első osztályos kisiskolások voltak. A tesztfelvétel két időpontban történt: a tanév elején és a tanév végén. A két időpont között mind az óvodás, mind a kisiskolás gyermekek fele célzott beszédpercepciós fejlesztésben vett részt. A fejlesztést a könyv szerzője állította össze hétről hétre pontosan kidolgozva. A fejlesztési tervben szereplő feladatok a Gósy Mária és Imre Angéla által összeállított Beszédpercepciós fejlesztő modulok című könyvből kerültek ki. A fejlesztési terv különlegessége az, hogy a korábbi egyéni fejlesztési tervektől eltérően nagyobb csoportban is alkalmazható eljárást mutat be. Az iskolások heti négyszer 5 percben az anyanyelvi órán, az óvodások heti ötször 15–20 percben óvodai foglalkozás keretében vettek részt a fejlesztésen. A fejlesztő foglalkozásokat minden esetben a gyermekek saját óvónői, illetve tanítónője vezették.

A következő nagy fejezetben az eredmények bemutatása szerepel. A fejezet felépítése logikus, az eredmények ismertetése dicséretesen részletes. Példásan szerkesztett táblázatok és ábrák segítik az olvasó tájékozódását, megértését. Különösen hasznos és mindenképpen kiemelendő, hogy a szerző a mennyiségi mellett minőségi elemzéseket is végzett. Így nem pusztán számok, százalékok ismerhetők meg a gyermekek teljesítményéről, hanem az is, hogy egy-egy alteszten belül milyen konkrét példák okozták a legtöbb nehézséget az egyes csoportoknak. Például a beszédhang-differenciálásnál az időtartam megkülönböztetése vagy az észlelési részfeladatokban egyes szavak hibás felismerése.

A szerző négy szempontból mutatja be, veti össze a részfolyamatok vizsgálatakor kapott eredményeket. Először az első mérés időpontjában mért percepciós teljesítményt ismerteti, részfolyamatonként hasonlítja össze az óvodások és a kisiskolások eredményeit. Már ezek az eredmények is felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermekek teljesítménye szinte minden altesztben elmarad az elvárhatótól. Ha a beszédészlelés és a beszédmegértés részfolyamatainak az elmaradásai/zavarai nem rendeződnek spontán, akkor ezek megfelelő fejlesztése elengedhetetlen.

A következő alfejezet a fejlesztés hatását mutatja be az óvodások esetében. Ez azt jelenti, hogy a szerző összeveti mind a fejlesztett óvodások, mind a célzott fejlesztésben nem részesült óvodások elő- és utómérésekor kapott eredményeit. Ugyan mindkét csoportban jobb eredmények születtek az utóméréskor az előméréshez képest, és a két csoport teljesítménye között a tesztek többségében nem volt statisztikailag kimutatható eltérés, a fejlesztésben részesült csoport átlagértékei az utóméréskor magasabbak voltak, mint a fejlesztést nem kapott kontrollcsoporté. A fejlesztés fontosságát bizonyítja, hogy „a vizsgálati csoportban a gyermekek egységesebben fejlődtek, az egyéni különbségek mértéke az év végére csökkenő tendenciát mutatott” (137), a gyengébb teljesítményű gyermekek felzárkóztak a jobbakhoz. Ez a kontrollcsoportba tartozó gyermekekre nem volt igaz.

Az óvodásoké után a kisiskolások eredményeit sorakoztatja fel a szerző a fejlesztés függvényében. Ezek bemutatása a korábbi fejezethez hasonló struktúrában történik. A fejlesztésben részesült kisiskolások teljesítménye több altesztben is szignifikánsan nőtt az előméréshez képest, míg a kontrollgyermekek teljesítményéről ez nem mondható el.

Az eredményeket ismertető fejezet utolsó nagy alfejezetében összevetést olvashatunk a fejlesztő foglalkozásokon részt vett óvodások és a fejlesztésben nem részesült kisiskolások eredményeiről. Az összevetés fontos különbségekre hívja fel a figyelmet a két csoport között: a fejlesztésben részesült óvodások szignifikánsan jobban teljesítettek az iskolásoknál a szövegértési tesztben és a szótalálási feladatban. Több további altesztben (akusztikai-fonetikai észlelés, fonetikai észlelés, vizuális észlelés, beszédhang-differenciálás, mondatértés) is az óvodások mutattak jobb teljesítményt, még ha ez inkább csak tendenciaszerű és nem statisztikailag kimutatható különbség is volt.

A Következtetések fejezet részletes magyarázatot ad a kapott eredményekre. A hipotézisvizsgálaton és az összegzésen túl a szerző előremutató javaslatokat is tesz, illetve ismét felhívja a figyelmet a fejlesztés fontosságára. Emellett kitér arra is, hogy a beszédpercepciós fejlődésen túl milyen egyéb hozadékai voltak a célzott fejlesztésnek: az óvónők beszámolója szerint a gyermekek egyre bátrabban beszéltek, gazdagabb lett a szókincsük, a kifejezésmódjuk. Az iskolásoknak könnyebbé vált a szótagolás, a betű-hang megfeleltetés, a szavak hangokra bontása – az írás és az olvasás tanulása. A fejlesztést végző óvónők és a tanítónő beszámolói szerint a gyermekek élvezték, játéknak tekintették a fejlesztő feladatokat. A szerző összegzésként megállapítja, hogy „fontos lenne minden óvodás gyermek percepciós tesztelése, illetve szükség esetén a beszédpercepció célzott fejlesztése, lehetőség szerint hosszabb időtartamban, óvodás- és kisiskoláskorban, tipikus fejlődésű gyermekek esetében egyaránt” (179).

Az első két mellékletben a GMP-diagnosztika tesztlapját ismerhetjük meg, majd néhány gyermek kitöltött adatlapját. Így az olvasó egyrészt találkozhat a konkrét tesztfeladatokkal, másrészt betekintést nyer a teszt felvételének és értékelésének a pontos módszerébe.

Amint azt már korábban említettem, a mellékletben a fejlesztési feladatok is olvashatók. Ez rendkívül értékes része a könyvnek. A hétről hétre kidolgozott gyakorlatsor táblázatos formában is megtalálható. Külön fejlesztési terv készült az óvodásoknak, külön a kisiskolásoknak. Az egy-egy hétre tervezett feladatok öt típusból kerültek ki: összetett modulok (ide tartozik a szavak, a suttogott szavak, szókapcsolatok és mondatok ismétlése), modulelemek (például hangkeresés a szóban, szótagolás, szóelőhívás), piramismodulok (egy rövid mondat fokozatos, piramisszerű bővítése), szókincsmodulok (például ellentétek keresése, szógyűjtés, szavak jelentésének a meghatározása), lexikonmodulok (hibakeresés, mondatbővítés, mondatok befejezése stb.). A feladatok a már említett Modulkönyvből származnak. A fejlesztési terv különlegessége az, hogy a szerző heti és napi bontásban rendszerezi a feladatokat, és megadja, hogyan lehet az adott feladatot csoportban, mintegy játékként elvégezni. Például az óvodások a legelső napon macit dobnak egymásnak, és akinél a maci van, az ismétli az óvónő után a szót/mondatot. Emellett a feladatok leírásánál szereplő oldalszám alapján könnyen visszakereshető a Modulkönyvben is a feladathoz tartozó utasítás.

Az utolsó melléklet a fejlesztést végző óvónők és a tanítónő reflexióit tartalmazza. Mindhárman nagyon pozitívan reflektálnak az elvégzett gyakorlatokra.

Összegzésként elmondható, hogy Szántó Anna könyve hiánypótló, kitűnő munka. A beszédpercepciós fejlesztés hatásának tudományos vizsgálata mellett pontos gyakorlati útmutatóul szolgál az óvodapedagógusoknak és a tanítóknak a fejlesztésre vonatkozóan. Elolvasását azonban nemcsak nekik ajánlom, hanem minden kisgyermeket nevelő szülőnek, fejlesztő pedagógusnak, tanárjelöltnek és a beszédpercepcióval foglalkozó kutatónak. Közös felelősségünk, hogy minden kisgyermek számára lehetővé tegyük a képességeinek megfelelő iskolák elvégzését. Ehhez pedig az szükséges, hogy a rejtetten működő beszédpercepciós folyamatait megismerjük, és ha elmaradást vagy zavart tapasztalunk, minél előbb megfelelő fejlesztésben részesítsük.

 

Irodalom

 

Imre Angéla – Gósy Mária 2007. Beszédpercepciós fejlesztő modulok. Nikol Kkt. Budapest.

 

Bóna, Judit: The importance of speech perception development when entering school

 

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2017. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez    

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–