Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2017.4.8

Tódor Erika-Mária – Dégi Zsuzsanna – Tankó Enikő

Beszámoló a csíkszeredai Nyelvi tájkép, nyelvi sokszínűség című műhelykonferenciáról

 

Nyelvek, terek, helyek, létmódok, vidékek, emberek talán ezekkel a kulcsszavakkal foglalható legszemléletesebben össze mindaz, ami a nyelvi tájképkutatás lényegét jelentheti, hiszen: „Itt mindaz – ami ebben az összefüggésben látható (a szerzők megjegyzése) –, ami egy, kettő. Minden alatt, ami látható, van valami mélyebb, ami a felszínnel legalább egyenértékű” (Hamvas 1996: 72). A vizuális nyelvhasználat kutatójának a nyelvhasználó és a nyelvi környezet dinamikája révén egyaránt fontosak a felszínek és a mögöttes jelentések. Erre vonatkozó közös jelentések és értelmezések keresését szolgálta a 2017. szeptember 22–23-án megrendezett csíkszeredai Nyelvi tájkép, nyelvi sokszínűség című műhelykonferencia. A rendezvény házigazdája a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humán Tudományok Tanszéke volt, társszervezői pedig az MTA Nyelvtudományi Intézete, valamint az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottságának Nyelvtudományi Szakbizottsága, illetve kiemelt támogatója Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.

A konferencia célja az volt, hogy a címében mellérendelő struktúraként megjelenő nyelvi tájkép és nyelvi sokszínűség kapcsolatára vonatkozóan kérdések sorát fogalmazza újra, a Kárpát-medencei magyarság összefüggésében. A felmerülő kérdések sok irányba vezetnek, így például: a nyelvi tájképben valóban benne rejlik-e a nyelvi sokszínűség is; hol és hogyan van jelen benne; hogyan kap képi vagy vizuális megjelenítést a „mi” és a „ti”, az „én”, mint a másik számára a „nem én” elfogadása és megfogalmazása; hol és hogyan mutatkozunk és rejtőzködünk a térben; hogyan humanizálódik a tér helyekké (adott esetben jó helyekké); mi késztet arra, hogy miénknek vagy másokénak érezzük a teret; milyen paraméterek mentén működnek nyelvi megnyilvánulásaink? E felvetések kapcsán olyan szakmai párbeszéd alakult ki, amely a különböző magyar nyelvterületen élők nyelvhasználati szokásaira, nyelvi tájképre vonatkozó kutatási eredményeinek a megismerésére, feltérképezésére adott lehetőséget.

A 2017 tavaszán meghirdetett felhívásra hat felkért plenáris előadó és 45 magyarországi, ukrajnai, szlovákiai és erdélyi kutató jelentkezett, bemutatva a kérdéskörrel foglalkozó kutatásaikat. Az előadások és a kutatások tematikáját tekintve kiemelhető a nyelvi tájképkutatás erőteljes interdiszciplináris jellege. Ennek köszönhetően került előtérbe a konferencián a nyelvi tájkép gazdasági megközelítése, a nyelvhasználati szokások különböző kontextusai és hierarchiái, mint például a város, a falu, az iskola, az utca, a könyvtárak, a temetők nyelvi tájképe, a mémek és a játékok nyelvhasználati szokásai, vizsgálatukban pedig egyaránt érvényesült a történetiség dokumentálása, a helyzetelemzések, valamint a helyszíneket összehasonlító perspektívák (1. kép).

 

 

1. kép

A konferencia megnyitója

 

A felkért plenáris előadók a tájképkutatás sokszínűségét és szerteágazó jellegét villantották fel. A finnországi Jyväskyläi Egyetemről érkezett Petteri Laihonen a moldvai csángó magyar oktatási programban tanulók nyelvi viszonyulásának, jövőképének a megismerésében használt kutatási módszertanát és ennek néhány tanulságát fogalmazta meg. Bartha Csilla (MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest) Multimodális szemiotikai repertoárok, ideológiai többszólamúság és reflexivitás – A vizuális nyelvek kritikai nyelv(észet)i tájképe címmel tartott előadásában a jelnyelv és a normalitás viszonyára hívta fel a figyelmet. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének Többnyelvűségi Kutatóközpontjában lezárult JelEsély projekt példáira és tanulságaira alapozva beszélt a siketség és a jelnyelvek között mediáló ideológiákról. Újszerű megközelítésre hívta fel a figyelmet Csernicskó István (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és Pannon Egyetem, Hodinka Antal Intézet) a nyelvi tájkép kutatásával kapcsolatosan, arra, hogy a fizetőeszközökön szereplő történelmi személyiségek arcképei, a bankjegyeken szereplő szimbólumok és nyelvek megjelenítése a domináns nyelvpolitikai ideológiákat tükrözik. Előadásában a mai Kárpátalja területén 1900-tól napjainkig használt papírpénzek tájképelemeit és ezek változásának az értelmezését mutatta be (2–3. kép).

 

 

2. kép

Készülődés a plenáris előadásra: Szabómihály Gizella, Tódor Erika-Mária, Bartha Csilla

 

 

 

3. kép

Csernicskó István plenáris előadása

 

Dél-szlovákiai (főképp csallóközi) vállalkozásokat követve, Szabómihály Gizella (Gramma Nyelvi Iroda, Konstantin Filozófus Egyetem, Szlovákia) előadása a magyar nyelv használatáról és megjelenítéséről szólt a nyilvános feliratokon, valamint a szervezeti kommunikációban. Következtetésében kiemelte, hogy fontos a szervezeti kommunikáció nyelvhasználatának a kutatásában figyelembe venni annak külső és belső aspektusait, valamint horizontális és vertikális megmutatkozásait. Vančo Ildikó (Konstantin Filozófus Egyetem, Szlovákia) a szlovákiai magyar nyelvváltozat identitásalakító szerepéről értekezett egy kérdőíves kutatás, attitűdvizsgálat alapján. A kutatás következtetéseiből kiindulva hangsúlyozta az adatközlők viszonyulásának a kettősségét, azt a kisebbségi összefüggésben előforduló sajátos jelenséget, hogy a válaszolók a standard nyelv magas presztízsét és a szlovákiai magyar nyelvváltozat lokális, identitásképző erejét vallják (4. kép).

 

 

4. kép

Vančo Ildikó plenáris előadása

 

A nyilvános feliratozásban szemléletesen tükrözik a nyelvi hierarchiát az erdélyi román–magyar viszonyok. Horváth István (Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár) számos erre vonatkozó példát elemzett előadásában, változatos színtereket és stratégiákat különítve el a közigazgatástól a kereskedelmi egységekig, valamint a városkép feliratozásának a rendezéséig. Tódor Erika-Mária (Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Csíkszereda) a vizuális nyelvhasználat egyik sajátos helyszínéről, az erdélyi magyar tannyelvű iskolák nyelvi tájképének a sajátosságairól beszélt. Egy három éven át zajló empirikus kutatás adatai alapján betekintést nyerhettünk a különböző nyelvi környezetben működő magyar tannyelvű iskolák nyelvhasználati szokásainak a szintjeibe és ezek jellemzőibe. Az előadás az iskolai nyelvi tájkép sajátos funkcióira reflektált, ugyanakkor azt is kiemelte, hogy kisebbségi összefüggésben az iskolai környezet a nyelvi szocializáció meghatározó helyszíne lehet a tudatos nyelvhasználat iránti érdeklődés felkeltésében és a nyelvi jogtudat megalapozásában.

A szekciókban zajlott előadásokon a résztvevők betekintést nyerhettek olyan sajátos kérdések lokális színezetébe, mint például: nyelvi jogok a vizuális nyelvhasználatban, városi és vidéki nyelvi tájkép, névszemiotika a kisebbségi létben, névpolitikai döntések és a mögöttük rejlő nyelvi ideológiák, a hivatali magyar nyelv használatának korlátai és lehetőségei, a spontán beszéd aspektusainak megvitatása különböző típusú kétnyelvű kisiskolásoknál, nyelvhasználati szokások és nyelvi attitűdök, bevándorló gyermekek közoktatásbeli integrációja, az orális kultúra és a virtuális kommunikációs kultúra, turizmus és nyelvi tájkép, gazdasági nyelvi tájkép, nyelvi kódváltás és transznyelvűség, a temetők nyelvi sokszínűsége, a mémek világa, a honlap mint virtuális nyelvi tájkép, a jelnyelv és a vizuális diskurzusok, anyanyelvi és idegen nyelvi készségek fejlesztése (5. kép).

 

 

5. kép

Munka közben a szekció

 

Az előadások elsősorban átfogó, szinkrón képeket villantottak fel a vizuális nyelvi tájképről, de nem hiányoztak a történelmi áttekintések sem. A bemutatók alapján kijelenthető, hogy a kutatott témák bizonyos mértékben átláthatóbbá tették azokat a közös nyelvhasználati szokásokat, amelyek a kisebbségi léthelyzetben azonosak, de lehetőséget adtak a sajátos megnyilvánulások, létmódok kifejtésére. Ugyanakkor lehetőség nyílt a vizuális nyelvhasználat kutatásában felhasznált módszerek sajátos konfigurációjának a megismerésére is. Ez alapján elmondható, hogy a tájképkutatást általában a nyelvi magatartás valamelyik dimenziójával szoros összefüggésben vizsgálják, a vizuális megnyilvánulások értelmezése ugyanis kulturális, történelmi, politikai, társadalmi összefüggések mentén lehetséges.

A rendezvény előadásai magyar és angol nyelven hangzottak el. A konferencia egy külön szekció keretében lehetőséget biztosított a mesterszakos hallgatók és a doktoranduszok számára is a saját kutatásaik bemutatására, akik így a témában jártas, szakmai tapasztalattal rendelkező egyetemi oktatóktól és kutatóktól kaphattak visszajelzéseket, tanácsokat. A kétnapos konferencia tanulságai alapján elmondhatjuk, hogy az elhangzott előadások és az ezekre épülő beszélgetések átfogó szakmai rálátást nyújtottak mindannyiunk számára az elmúlt időszakban végzett vagy a folyamatban lévő tájképkutatások eredményeire, ezek módszertanára, és rávilágítottak e kutatási terület bizonytalanságaira, további kérdéseire is. Reméljük ugyanakkor, hogy a konferencia megfelelő módon kiegészítette és továbbvitte az MTA Nyelvtudományi Intézete által Nyelvi tájkép elmélete és gyakorlata címmel 2013-ban megrendezett első magyar nyelvű tájkép-konferencia célkitűzéseit, amelynek akkori tudományos tanácsának számos tagja jelen tudott lenni a csíkszeredai konferencián is.

Hálásak vagyunk a résztvevőknek azért, mert vállalták a távolságból adódó fáradalmakat, és hozzájárultak ahhoz, hogy nemcsak keretet, de tartalmat is biztosíthattunk az elmélyült, akadémiai együttgondolkodásnak. A konferencián elhangzott előadások alapján hamarosan megjelenő kötet átfogó összegzést nyújt majd a nyelvi tájkép kutatásának kérdései iránt érdeklődőknek.

 

Irodalom

 

Hamvas Béla 1996. Az öt géniusz. Püski Kiadó. Budapest.

Tódor, Erika-Mária – Dégi, Zsuzsanna – Tankó, Enikő: Report on the workshop „Linguistic landscape and linguistic diversity” in Csíkszereda 

 

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőiről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2017. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez    

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–