Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2020.1.8

Király Tímea

Nyelv – társadalom – elme. 27. Egyetemi Nyelvészeti Napok az újvidéki Magyar Tanszéken

 

2019. november 12-én rendezte meg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke a 27. Egyetemi Nyelvészeti Napok konferenciát, amelynek a programjában – a rendezvény címével ellentétben – interdiszciplináris jellegű és a nyelvészettel rokon tartalmú előadások is szerepeltek. A tudományos tanácskozáson harmincöt előadás hangzott el a Kárpát-medence különböző egyetemi karainak és kutatóműhelyeinek (Nyitra, Nagyvárad, Eszék, Maribor, Budapest, Veszprém, Szeged, Szabadka és Újvidék) az eredményeit bemutatva. Andrić Edit tanszékvezető-helyettes köszöntötte a vendégeket. A tanácskozást Pásztor-Kicsi Mária, a konferencia szervezőbizottságának az elnöke nyitotta meg.

A konferencia előadásai három szekcióban zajlottak, amelyeket plenáris előadások vezettek be. Életkori sajátosságok a Moore-paradoxonos mondatok megértésében kétnyelvű gyermekeknél címmel mutatta be kutatását Bartha Krisztina (Nagyvárad). A Moore-paradoxonos mondatok jellemzője, hogy a tagmondatok állításai logikailag kizárják egymást. Bartha kutatásának az a célja, hogy feltárja a kétnyelvű gyermekek ilyen típusú mondatértési képességének a fejlődését. Ezt követően Halupka-Rešetar Szabina (Újvidék) tartotta meg előadását, amelynek címe: Mit árul el a CANTAB-teszt a kétnyelvű egyének végrehajtó funkcióiról? A CANTAB olyan számítógépes neuropszichológiai tesztsorozat, amely alkalmas a kognitív funkciók, többek között a végrehajtó működés mérésére is. Ennek szerepe a kétnyelvűek kognitív működésében mindmáig vita tárgya.

A nemzetközi tudományos tanácskozás szekció-előadásai a következő tudományterületeket és kérdéseket vizsgálták. Angyal László (Nyitra) Fülek (Filakovo) névszemiotikai tájképe címmel tartott előadásában kitért az intézménynév-szemiotikai és a helynév-szemiotikai tájképre. Fülek személynév-szemiotikai tájképe variábilis: a névtáblákon és a feliratokon magyar és szlovák személynévalakok is előfordulnak, de a szlovákos névformák az elterjedtebbek. Bárth M. János (Budapest) A nyelvjárási adatok változatossága és többdimenziós elemzése a Beszélő atlasz alapján című előadásában egyrészt a közel hatvanéves felvételek feldolgozásának módszertani tanulságait mutatta be, másrészt a sokszor ellentmondó adatváltozatok hátterében meghúzódó társadalmi, történeti és kulturális hatásokat tárta föl néhány jellemző példán keresztül. Juhász Dezső (Budapest) Bukovinából származó székely nyelvjárások összehasonlító elemzése (dél-erdélyi és al-dunai székely telepek nyelvi párhuzamairól) című előadása az összehasonlító nyelvjárástan egyik izgalmas kérdését vizsgálta annak tükrében, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek az egykor azonos régióba tartozó nyelvjárásszigetek. Az előadó A jugoszláviai székely telepek nyelvatlasza és A romániai magyar nyelvjárások atlaszából idézett példákat, azonos címszavakat, illetve azonos jelenségeket mutató térképlapok összehasonlításával illusztrálta az előadását. Németh Miklós (Szeged) Generációk közötti törésvonal a nyelvjárási nyelvhasználatban című esettanulmányában a SZÖSZI (Szögedi szociolingvisztikai interjú) két interjúját elemezte. A két interjú szövege bekerült a Szeged nyelve a 21. század elején című kötetbe (Kontra–Németh–Sinkovics 2016), elemzésükre azonban akkor nem került sor. A kettős interjú adatközlői anya (42 éves) és leánya (12 éves) voltak, akik Szegeden élnek egy háztartásban. A két adatközlő nyelvhasználatának dialektológiai szempontból legfeltűnőbb sajátossága, hogy az anya következetesen a szegedi ö-ző nyelvváltozatot beszéli az interjú során, ezzel szemben lánya egyáltalán nem ö-zik. Vukov Raffai Éva (Szabadka) azokról a vizsgálatokról beszélt A második anyanyelv – a székelykevei bolgárok esete című előadásában, amelyeket 2018-ban és 2019-ben végzett Székelykevén. Ennek a Belgrádtól mindössze 50 km-re, az Al-Duna mentén fekvő falunak körülbelül 1500 lakosa van, túlnyomó részük magyarul, székely nyelvjárásban beszél. A magyarul beszélő lakosok egy része elmagyarosodott katolikus bolgár, akik a bolgár egy változatát, a ma már nagyon ritka, úgynevezett paltyán nyelvet beszélik. A szekció további előadója, Terbe Erika (Budapest) két felvidéki város, Bártfa és Nagyszombat levéltárából szemelgetett példákat a 16. századi városi levéltárak magyar nyelvű leveleinek nyelvi sokszínűségéről címmel tartott előadásában, bemutatva a formálódó hivatali nyelvhasználatot. Az előadó kiemelte, hogy a középmagyar kori magyar nyelvű levelek sajátos csoportját alkotja a városi levéltárak gyűjteménye. Az éledő magyar nyelvű ügyintézés rávilágít az ott élő emberek napi problémáira, a levelek nyelvi megfogalmazása pedig a helyi viszonyok nyelvi sokszínűségéről tanúskodik.

A második szekcióban hangzott el Lehocki-Samardžić Anna (Eszék) előadása A portfólió szerepe a szakfordítás oktatásában címmel. A kutatás a Bloom-taxonómia hat kognitív követelményszintjét dolgozta fel a szakfordítás oktatási programjára alkalmazva. Az előadó kiemelte, hogy ezek a kognitív követelményszintek megjelennek a fordítói portfólió elkészítésében, illetve a Szakfordítás című kurzus óráin. Presinszky Károly (Nyitra) A kétnyelvű nyelvi tájképhez kötődő attitűdök vizsgálata szlovákiai magyarok körében címmel mutatta be előadását, amely a kétnyelvű nyelvi tájképhez kapcsolódó attitűdök vizsgálatával foglalkozott a szlovákiai magyarság körében. A nyelvi tájkép tanulmányozása nemcsak az adott térség nyelvi sokszínűségéről, a helyi lakosság nyelvhasználati szokásairól, hanem azokról a nyelvi ideológiákról is tanúskodik, amelyek magát a nyelvi tájképet alakítják. Az előadás arra kereste a választ, hogy a kétnyelvű nyelvi tájképet szabályozó jogokkal mennyire vannak tisztában az adatközlők, és mennyire alkalmazzák ezt a gyakorlatban. Szoták Szilvia (Alsóőr–Budapest) A bécsi magyar diaszpóra nyelvi és oktatási helyzete témát tárgyalta. Ausztria abban a különleges helyzetben van, hogy ott a magyarok autochton és allochton csoportja is megtalálható. Ebből kiindulva az előadó szociolingvisztikai kutatásai alapján betekintést nyújtott a bécsi magyar diaszpóra nyelvhasználati szokásainak komplex kérdésébe a legutóbbi bevándorlási hullám összefüggésében. Hangsúlyozta, hogy fontos a magyar diaszpóra nyelvhasználatának a vizsgálata, ugyanis a magyarságnak mintegy ötöde napjainkban diaszpórában él. Kovács Rácz Eleonóra (Újvidék) Gyermekkori szerb nyelvi szavak, mondatok, mondókák, valamint a kedvelt szerb nyelvű rajzfilmek területébe nyújtott betekintést. A szociolingvisztikai kutatás 1087 vajdasági magyar tannyelvű 3. és 4. osztályos középiskolai tanuló szerb nyelvi attitűdjének egy részletét mutatta be. A rétegzett mintavétel nyomán kitért az attitűdök elemzésére is a gimnáziumok és a szakiskolák bontásában. Urkom Aleksander (Budapest) a magyar és a szerb sportterminológia eredetét és a két nyelv közötti átjárást vizsgálta szinkrón és diakrón megközelítésben a Sportterminológia mint nyelvi regiszter a magyar–szerb lexikográfiában című előadásában. A szekció Andrić Edit (Újvidék) előadásával zárult. A Lexikai interferenciajelenségek a vajdasági magyar nyelvben című előadás a kisebbségi helyzetben lévő vajdasági magyarokat érintő interferenciajelenségekről számolt be, különös tekintettel a lexikai hatásokra.

A harmadik szekciót Katona Edit (Újvidék) nyitotta meg Minek nevezzelek? A metaforahasználat genderalapú vizsgálata szónoki beszédekben című előadásával. A vizsgált húsz (tíz nőtől és tíz férfitól származó) szónoki beszéd fele közéleti fórumokon hangzott el, tíz pedig az egyetemisták számára Budapesten hagyományosan megrendezett Kossuth-szónokversenyen. A kitűzött cél annak a feltérképezése volt, hogy van-e markáns különbség a nők és a férfiak, a politikusok és az egyetemisták beszédeinek képi jegyeiben, illetve mely képzetkörökből származó metaforákkal élnek a közéleti szereplők és az egyetemisták. Szabó Roland-Attila (Nagyvárad) A sértő humor értelmezésének feltételei és befolyásoló pragmatikai tényezői című előadásában arról a kvalitatív kutatásról számolt be, amelynek célja feltárni azokat a feltételeket, amelyek a humor felismeréséhez vagy a szemlélő sértettségérzéséhez járulnak hozzá. Az előadás különböző humor- és sértőhumor-elméletek, pragmatikai aspektusok és pszichológiai szempontok alapján elemezte a mai angol nyelvű stand-up comedy anyagából összeállított korpuszt, és rámutatott a sértő humor perlokúciós hatásaira. Pápista Zsolt (Újvidék) Kategorizáció és fogalmi integráció című előadása annak elemzését tűzte ki célul, hogy a fogalmi integrációs hálózatoknak legegyszerűbb formáiként milyen szerepet töltenek be a szimplex hálózatok a kategorizációs folyamatban. Szabó Réka (Budapest) Az elme fogalmának alakulása a magyar nyelv története során című előadásában prezentálta azt a hosszabb távra tervezett kutatást, amely a legrégibb írásos emlékektől kezdve a jelenlegi szövegbázisokig kívánta áttekinteni a fellelhető korpuszokat, jelen esetben az Ómagyar korpusz adataira összpontosítva. Csányi Erzsébet (Újvidék) Nyelvi mix (Garaczi László: Plasztik) című előadásában arra mutatott rá, hogy az elbeszélés szerzője a nyelvi mix segítségével egyrészt megakadályozza az elbeszélői szubjektum képzetének a kialakítását a befogadó részéről, másrészt e stílusszinkretizmussal a normavesztett állapot nyelvi megjelenítését éri el. Tóth Ágota (Szabadka–Újvidék) A populáris irodalom műfaji, tematikai és nyelvi jelenségei kortárs magyar novellákban című előadása zárta a szekciót. A szerző populáris regiszterbe sorolható novellák műfaji, tematikai és nyelvhasználati jegyeit vizsgálta. A populáris irodalom műveinek műfaji kérdései sok esetben vitatottak, mint ahogyan az is, hogy az irodalomtudománynak foglalkoznia kell-e az ezen regiszterbe tartozó szövegekkel. Az előadás ezeknek a műveknek a tudományos diskurzusba való bevonását kísérelte meg.

A konferencia délutáni ülésszakában az első szekcióban Kolláth Anna (Maribor) Vernakuláris nyelvváltozat(ok) és tanárképzés című előadása a szlovéniai felsőoktatás oktatási nyelvének egy szeletét mutatta be. Kiemelte azt az ellentmondást, amely a maribori pedagógusképzésnek már évtizedek óta problémája. A hallgatók az egyetemen csak szlovén nyelvű képzést kapnak, a gyakorlatban viszont – ha Muravidék kétnyelvű általános iskoláiban szándékoznak elhelyezkedni – két nyelven (szlovénul és magyarul) kell(ene) tanítaniuk. Sinkovics Balázs (Szeged) Változatosság az egyéni nyelvhasználatban szegedi beszélőkkel készített interjúkban című előadásában szociolingvisztikai interjúk elemzésével arra kereste a választ, milyen összefüggéseket mutatnak az adatközlők nyelvi szocializációjának körülményei és a szegedi tájnyelvvel kapcsolatos értékítéletei. Az elemzés felszínre hozta, milyen mértékben van jelen az adatközlőknél az önstigmatizáció és/vagy a szegedi tájnyelvhez kapcsolódó rejtett presztízs. Fejes László és Rebrus Péter (Budapest) a Mennyire átlátszó az I? kérdésre válaszolva azt vetették fel, hogy a nem váltakozó és általában átlátszó, i-t tartalmazó toldalékok is segíthetik az elöl képzett toldalékváltozatok választását. Hipotézisüket több mint száz idegen földrajzi névvel és hét különböző esetraggal tesztelték. Lengyel Zsolt (Veszprém) előadása Mentális lexikon: kronológiai és generációs aspektusok címmel hangzott el, amelyben hat magyar nyelvű szóasszociációs adatbázis empirikus anyagát elemezte generációs (10–14 és 18–24 éves adatközlők), valamint kronológiai szempontból. A kronológiai különbségek összevetését az adatbázisok empirikus adatainak 1938-ban, 1980-ban és 2010-ben zajlott gyűjtése tette lehetővé. Pásztor-Kicsi Mária (Újvidék) Az internet fogalmi tükröződése egy szóasszociációs felmérésben című előadása zárta a szekciót. A kutatás az internet fogalmának tárolását kutatja a mentális lexikonban. E célból szóasszociációs vizsgálatot végeztek 1997 és 2000 között született egyetemi hallgatók körében. A kutatás célja, hogy feltárja az asszociációs vizsgálat válaszainak szótani, fogalmi, jelentéstani és egyéb jellemzőit.

A délutáni ülésszak második szekcióját Magyari Sára (Nagyvárad) előadása nyitotta meg Nyelvi revitalizáció megalapozása kétnyelvű környezetben címmel. A kutatásának célja egy olyan nyelvismeretet mérő és fejlesztő tesztgyűjtemény elkészítése, kipróbálása, amely segíti az oktatás különböző színterein dolgozó pedagógusokat abban, hogy felmérjék a csoportjaikba járó gyermekek magyarnyelv-ismeretét. Molnár Csikós László (Újvidék) előadásának középpontjában Az implicit tudás nyelvi megformálásának lehetőségei álltak. Az előadó kiemelte, hogy az implicit tudás nem tudatos jellegű, ellentétben az explicit tudással. A nyelvi eszközök elsősorban az explicit tudást szolgálják, feltehető azonban, hogy az implicit tudásnak is kialakult bizonyos nyelvi eszköztára. A kutató arra kereste a választ, hogy mennyiben különböznek az implicit tudás nyelvi eszközei az explicit tudás nyelvi eszközeitől. Schirm Anita (Szeged) „Hát na jó” – a diskurzusjelölők a telefonos ügyfélszolgálati beszélgetésekben című előadásában azt mutatta be, milyen szövegtípusfüggő és -független tulajdonságai figyelhetők meg a call centeres párbeszédekben elhangzó leggyakoribb diskurzusjelölőknek, továbbá arról is számot adott, hogyan tükrözik vissza ezek az elemek a beszélgetésben részt vevő felek érzelmeit, és hogyan járulnak hozzá a kommunikáció hatékonyságához. Oszkó Beatrix (Budapest) Metadiszkurzív elemek magyarul tanulók szövegeiben című előadásában azt mutatta be, hogy az A2–B1-es tudásszintű, szláv anyanyelvű, magyarul tanuló egyetemi hallgatók írott szövegei milyen mértékben felelnek meg a célnyelvi elvárásoknak. Az eredmények a pragmatikai kutatások mellett gyakorló nyelvtanárok számára is hasznosíthatók. Szabó Laki Boglárka (Újvidék) Adalékok a vajdasági magyar diáknyelv kutatásához című előadása a diáknyelvvel foglalkozott, amely egyike a legdinamikusabban változó, számtalan forrásból táplálkozó nyelvváltozatnak, és amelynek kutatása mindig időszerű. A tanulmány a diáknyelv jellemzőit, elsősorban a szókészletét és annak változásait vizsgálta, kérdőíves felmérés alapján.

A harmadik szekcióban hangzott el Bence Erika (Újvidék) Lehet-e nem létező nyelven regényt írni című előadása. 2009-ben jelent meg Vasagyi Mária Pokolkerék című regénye, ám nem vált ismertté tágabb szakmai és befogadói körökben sem. Feltételezések szerint ennek oka az elbeszélés nyelvezetében keresendő: a narráció ugyanis túlmutat az archaizálás poétikai eljárásán. A kutatás arra kereste a választ, működtethetők-e regénynarratívák nem létező nyelvek segítségével. Bauko János (Nyitra) Név – társadalom – identitás címen tartott előadást, amelyben a kétnyelvű társadalom és a névszemiotikai tájkép összefüggéseivel, azon belül Szlovákia magyarlakta településeinek névszemiotikai tájképével, illetve a vizuális tulajdonnév-használatot is befolyásoló szlovákiai névtörvényekkel foglalkozott. Grabovac Beáta (Szabadka) A kétnyelvűség nem nyelvi oldala témáját fejtette ki. A kétnyelvűséggel kapcsolatos kutatások egyik jelentős vonala a kétnyelvűek első és második nyelvi működését hasonlítja össze, illetve nyelveken keresztül vizsgál különböző nem nyelvi és a nyelvtől messze álló jelenségeket. A másik vonal a kétnyelvű személyeket az egynyelvűekhez hasonlítja. A prezentáció mindkét vonalhoz kapcsolódva olyan kutatásokat járt körül, amelyek a kétnyelvűséget különböző affektív, kognitív, affektív-kognitív konstruktumokhoz kötötték. Ezt követően Lendák-Kabók Karolina (Budapest) számolt be A nyelv, az etnicitás és a társadalmi nem mint a másság elemei című kutatásáról, amelynek célja, hogy a posztkoloniális elméletekből ismeretes másság fogalmán keresztül megmagyarázza a kisebbségi magyar hallgatók és tanárok többségi (szerb) nyelvvel kapcsolatos nehézségeit Szerbia felsőoktatási rendszerében. A szekció Takács Izabella (Szabadka) Hatalom, nyelv és politikai kommunikáció című előadásával zárult. Az előadó a politika és a kommunikáció kapcsolatát, valamint a propagandát vizsgálta a középpontba állítva a politikai kommunikáció legfontosabb eszközeit, a meggyőzést és a manipulációt.

A szekciók után kötetlen beszélgetés következett, amely ismételten bizonyította, hogy a tudományos tanácskozás elérte a célját. Az előadók számára olyan teret hozott létre, amely jól szolgálta a tudás és a tapasztalatok megosztását.

 

Irodalom

 

Kontra Miklós – Németh Miklós – Sinkovics Balázs 2016. Szeged nyelve a 21. század elején. Gondolat Kiadó. Budapest.

Király, Tímea: Language – Society – Mind. 27th University Language Days at the Hungarian Department in Novi Sad

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2020. évi 1. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–