Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2020.4.4

Fésű Anna Magdolna

A pápaság és a császárság küzdelme – a fogalmi terminologizálódás egy tankönyvcsaládban

A tanulmány egy történelem-tankönyvcsaládban két kiválasztott történelmi vezetői tisztségnév – pápa, császár – fogalmának konstruálódását vizsgálja két tankönyv szövegén keresztül. A kutatás alapvető kérdése, hogy a szövegkörnyezetnek köszönhetően kialakul-e a kifejezéseknek olyan definíciója, amely terminusértékkel rendelkezik, továbbá az, hogy a középiskolai tankönyvekben szövegszinten hogyan épül fel a két fogalom a diákok számára, és milyen további fogalmak segítik a terminologizációs folyamatot. A tanulmány elméleti keretét a funkcionális kognitív nyelvészet adja, dinamikus modellt kínál az elemzéshez. A kiválasztott fogalmak konstruálódásának vizsgálata korpuszalapon történik. A korpusz azokat a szövegrészeket tartalmazza, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tisztségnevekhez. A tanulmány a szövegszinten megjelenő fogalmi kapcsolatokat fogalmi háló formájában, vizuálisan is ábrázolja.

Bevezetés, a kutatás célja

A középiskolai oktatás több szempontból is nagyon fontos a diákok számára, hiszen a középiskola intézményében a tananyagok alapozzák meg a diákok szaktudását, amelyre továbbtanulásuk esetén építhetnek. Ezért is kiemelten fontos, hogy szakmailag és a kompetenciáknak is megfelelő tankönyvekből tanuljanak a diákok. Jelen tanulmány a történelemtankönyvekre koncentrál, ezen belül is egy szűkebb kört vizsgál. A vizsgálat azt feltételezi, hogy az egyre nagyobb korosztályoknak szóló történelemtankönyvekben az egyes fogalmak egyre szakszerűbben és pontosabban jelennek meg. Ehhez a kutatás a funkcionális kognitív keret prototipikus terminus- és szakszövegjellemzőit veszi alapul.

A történelemtankönyvek jó felépítettsége, szakszerűsége és fogalmi egységessége különösen fontos ahhoz, hogy a diákoknak jól megalapozott tudást közvetítsenek. Olyan tudást, amely a jövőben biztos alapként szolgál a szakmai tanulmányaikhoz. A középiskolában a tanulók feltehetőleg az egyes kifejezések hétköznapi jelentésének a birtokában kezdik meg a tanulmányaikat, ezért az is nagyon fontos, hogy a fogalmak fokozatosan egyre szakszerűbbé váljanak a tankönyvekben. A kutatás ezt a folyamatot követi végig a 9–12. osztályos tankönyvek elemzett leckéiben. Arra keresi a választ, hogy az elemzett kifejezések a szövegkörnyezetnek megfelelően hogyan terminologizálódnak, mennyire válnak maguk a fogalmak egyre szakszerűbbé, és mely további fogalmi kapcsolatok segítik ezt a folyamatot. A vizsgálat korpuszalapú, elsősorban a vezetői tisztségnevekre (király, királyné és királynő, császár, pápa, diktátor stb.) fókuszál. Feltételezhető, hogy ezekkel a fogalmakkal a diákok több évfolyamon keresztül is találkoznak, ugyanakkor először egyfajta hétköznapi ismeretekkel rendelkeznek magáról a kifejezésről. Ezért válhat érdekessé, hogy ez a hétköznapi tudásból alkotott fogalom hogyan válik egyre szakszerűbbé, és évfolyamonként hogyan változik a tankönyvekben. A korpuszalapú elemzés alapja egy olyan online szövegkorpusz, amely a négy évfolyam tankönyvi leckéinek tisztségneveket tartalmazó leckeszövegeiből tevődik össze. Jelen tanulmány két terminus (császár, pápa) két tankönyvön keresztüli terminologizálódását mutatja be.

Elméleti keret

A funkcionális kognitív elméleti keret lehetőséget ad arra, hogy a vizsgált tankönyvek a befogadóról feltételezett háttértudás alapján skalárisan elrendezhetővé váljanak. A skála egyik végpontjára a 9. osztályos tankönyv kerülhet, amely a legkevesebb befogadói háttértudást és a legkevésbé szakmai tulajdonságokat feltételezi. A skála másik végpontjára pedig a legmagasabb befogadói háttértudásra és szakmai jellemzőkre alapozó 12. osztályos tankönyv helyezhető. E feltételezett befogadói háttértudás ebben az esetben nem az egyes tanulandó történelmi események ismeretére vonatkozik, hanem az újra és újra előkerülő fogalmak terminológiai rendszerének az ismeretére. Az újbóli előkerülés alkalmával a közlő számol azzal, hogy a befogadó már ismeretekkel rendelkezik az adott fogalom terminológiai hálójáról, így ekkor már egyes fogalmi kapcsolatoknak impliciten is meg kell jelennie. Ily módon érdemes a közléshelyzetet funkcionális kognitív elméleti keretből megközelíteni. Ez az elméleti keret a fentiekből is kiindulva lehetőséget ad arra, hogy a vizsgálat figyelmet fordítson az egyes kognitív képességekre, a szövegpragmatikai helyzetre, amelyben korpuszalapon vizsgálható a terminologizáció.

 

Terminológia

A terminológiai kutatások egészen az 1930-as évekig vezethetők vissza, fellendülésük azonban csak az 1950-es években történt meg. A korai terminológiai kutatások kiemelkedő alakja Eugen Wüster (Kockaert−Steurs 2015: 18). Wüster idejében a strukturalista megközelítés uralkodott a nyelvészetben, így szemléletében ő is a nyelv formális aspektusait helyezte előtérbe, háttérbe szorítva a speciális jelek szemantikai vonásait. Ennek is köszönhetően a terminológia szabványosítását tűzte ki célul. Elmélete igyekezett biztosítani az egyértelmű kommunikációt, így a kritériumokhoz tartozott a fogalmak pontossága, a terminusok egyértelműsége. Később a terminológia használatának inkább a megfigyelése és a leírása került a figyelem középpontjába, így ez a szemlélet egy flexibilisebb deskriptív vonalon indult el (Cabré 2008: 14−15). A funkcionális kognitív irányzat a korábbi wüsteri szemlélettel szemben egyáltalán nem tekint el az emberi megismeréstől és tapasztalattól, hanem azt a világ megismerése és a világról való kommunikáció alapjaként kezeli (Temmerman 2000: 1−2). Ennek köszönhetően a funkcionális kognitív terminológia széles körű lehetőségeket kínál a standardtól a prototípusváltozatig, alkalmazása pedig a felhasználó általi eléréseken alapul (Kockaert−Steurs 2015: 11). A funkcionális kognitív elméleti keret tehát lehetőséget ad arra, hogy a terminologizációt ne statikus, hanem a szövegkörnyezetre, a szövegpragmatikára és a kompetenciákra épülő, befogadói eléréseken alapuló, dinamikus folyamatként vizsgáljuk.

 

Terminus

Ahhoz, hogy a vizsgálat során az adott szó mint terminus definiálható legyen, meg kellett határozni egy prototipikusnak tekinthető terminust, megjelölve annak szükséges és elégséges feltételeit. Az ily módon meghatározott terminusdefiníció a wüsteri értelmezéshez áll közelebb, eszerint a terminus: „Egy meghatározott tárgykörön belüli fogalmat jelölő lexéma, szám, jel, vagy ezek kombinációja” (Fóris 2005: 37).

A terminus egyik legfontosabb jellemzője, hogy fogalma pontosan meghatározható, jelentése specifikusabb, a mindennapi megismerésen túlmutat (Heltai 2004: 38–39). Ez annak is köszönhető, hogy a terminusok létrejöttét alapvetően a fogalom jegyei határozzák meg. A fogalom jegyeinek meghatározása, osztályozása, tartalma a lényeges jegyek kiemelésével, a lényegtelen jegyek elhagyásával jön létre, csak ezután nevezhető meg pontosan a jelenség, ami így kerülhet be a terminus kategóriájába (Fóris 2005: 16–17).

A terminusok alapvetően a közszavakból erednek. Azért van szükség a pontos definiálhatóságra, az egyes meghatározó jegyek kiemelésére, mert ez teszi lehetővé a terminus közszóval történő opponálását is. Az előbb említett kettős definiálhatóságnak ‒ közszó és terminus ‒ köszönhetően bizonyos szavaknak egyszerre van köznyelvi és terminusjelentése (Heltai 2004: 31), például: király. Ezekben az esetekben a besorolás jellegadó tulajdonsága a szó definiáltsági foka. Minél pontosabb a szó mögött húzódó jelentés, annál pontosabban jelöl egy entitást az adott szó. Minél pontosabban épül köré a tudományterülethez kapcsolódó strukturált hierarchikus fogalmi háló, annál könnyebben határozható meg szakszóként (Zimányi 2004: 145; Heltai 2004: 36). A funkcionális kognitív terminológia a terminusok jelölő voltára, a terminologizációra világít rá, azaz adott közszó új, terminusstátuszként való értékelésére (Temmerman 2000: 34−37).

A terminusok másik szükséges jellemzője, hogy a szakszavak mögött olyan fogalmi háló jön létre, amely hierarchikus, alá-fölé rendeltségi struktúrát mutat (Rébék–Nagy 2004: 199, 204). Ennek elemzésében nagy szerepet játszik a szövegpragmatika. A háló kiépülésében és az ebből következő terminusként való minősítésben nélkülözhetetlen a szöveg kontextusa, a benne foglalt szavak, kifejezések rendszere. Ebből épülhet ki az adott esetben a történettudományhoz kapcsolódó terminológiai háló, és így az adott szó terminologizálódik. Ezek a kifejezések adják a fogalom mögötti struktúrát (esetünkben ezek a vezetői tisztségmegnevezésekhez tartozó jogkörökkel, hatalommal kapcsolatos kifejezések), a hierarchikus alá-fölé rendeltségi viszonyt (például vezető és alattvalói). Így válik az adott szó árnyaltabbá és pontosabbá az alakilag megegyező közszóhoz képest. Emellett a szakszavakra egyáltalán nem jellemző a konnotáció vagy az érzelmi jelentés (Heltai 2004: 29).

Röviden összefoglalva a kutatásban használt funkcionális terminus fogalmának fontosabb jellemzőit:

– a közszavaktól eltérően árnyaltabb, egzaktabb jelentést hordoznak magukban;

– a mindennapi megismerésen túlmutatnak;

– a szó mögött fogalmi háló épül ki, amely strukturált, alá-fölé rendeltségi viszonyokat mutat;

– a terminust a közszótól definiáltsági foka különbözteti meg, amely a hétköznapitól eltérően részletesebb, kidolgozottabb;

– továbbá funkcionális keretben lehetséges a terminusokhoz tartozó szinonímia és poliszémia jelensége is, nem rendelkezik azonban érzelmi konnotációval.

A tanulmány tehát a fenti jellemzők alapján értelmezi a terminust, így a kutatás során ezekhez a jellemzőkhöz viszonyítva vizsgálja az elemzett fogalmakat terminusként.

 

A tankönyv mint műfaj

Az alábbi definíció a műfaj meghatározására egy átfogóbb, ugyanakkor az általános szempontokkal szemben többségében specifikusan magára a történelemtankönyvek tartalmára és nyelvezetére vonatkozó tanulmányok alapján készült. A jó tankönyv célja, hogy olyan érthető ismereteket közöljön a diákokkal, amelyek könnyen meg is tanulhatók, ezeket az ismereteket pedig az adott feladatokkal, gyakorlatokkal mélyítsék el (Eőry 2006: 28). A megfelelő tankönyv didaktikus feldolgozhatósága életkornak megfelelő (Bordi 2004: 1).

A tankönyvek az ismeretek mellett normákat is közvetítenek. Eőry Vilma szerint a köznyelvi normának megfelelő, társadalmilag elfogadott szinten kell megírni egy tankönyvet, mindezt a szakterülethez tartozó szóhasználattal egybevetve (Eőry 2006: 28), így lefedve a terminológiai alapozó, fejlesztő ismereteket. Ehhez kapcsolódóan fontos szempont, hogy az újonnan bevezetett szakszó jelentésének megértetéséhez olyan más fogalom, kifejezés kerüljön a szövegbe, amellyel a diákok korábban már megismerkedtek (B. Fejes 2002: 130). A szintaxis szempontjából a tankönyvíróknak figyelmet kell fordítaniuk a mondatok szerkesztettségére is, hogy a befogadó szintjéhez mérten legyenek szakszerűek (Eőry 2006: 29). Ne legyenek benne túlnyomó többségében összetett mondatok, bonyolult szerkezetek.

Kojanitz a középiskolai történelemtankönyveket az ok-okozati kapcsolatok magyarázatának szemszögéből két külön csoportra osztja. Az első csoportba tartoznak a 910. osztályos tankönyvek, ahol egyes eseményeknél az okok általában nem egyedi, egymástól elszigetelt jelenségek, ezért nem is hatékony csak egy okot megnevezni. Javarészt ennek a korosztálynak szóló történelemtankönyvekben az okok nem láncszerűen követik egymást, hanem kölcsönösen összefüggenek egymással. Kojanitz itt különösen fontosnak tartja, hogy a tankönyvi szöveg segítsen abban, hogy a diák mérlegelni tudja, mely kulcsfogalmaknak van igazán fontos szerepe. A tanulmány fogalmi hálóinak hierarchikus ábrázolása pontosan ezt igyekszik tükrözni az elemzett tankönyvcsalád szövegének alapján.

A 1112. osztályos tankönyveknél a bekövetkezett történelmi események okai között jelentős különbségek lehetnek, amelyekre a szövegek hivatottak felhívni a figyelmet. Főleg azért, mert a történelmi esemény bemutatásának, értékelésének, értelmezésének aspektusában ez jelentős eltéréseket is mutathat. A kutatásban ezek a különbségek remélhetően legtisztábban akkor mutathatók ki, amikor ugyanazon történelemtankönyv magyar és egyetemes leckéjének szövegkorpusza kerül egymás mellé.

Az újabb és újabb történelmi események feldolgozása során egyre árnyaltabbá válik a tudás, és egyre kifinomultabb lesz a diákok szempontrendszere annak következtében, hogy a kulcsfogalmak folyamatosan bontakoznak ki. Minél komplexebb összefüggésekkel találják szemben magukat, és minél árnyaltabb elképzelésük van, annál többet érthetnek meg a tananyagból (Kojanitz 2013). Ennek következtében a kutatás előfeltevése az volt, hogy a korosztályonkénti tankönyvek leckéiben egyre nagyobb háttértudásra alapoznak a szövegek. Ezért a már említett kapcsolatok implicitebbek, és egyre inkább azok a fogalmi kapcsolatok kapnak teret a szövegekben, amelyek valamilyen módon tovább finomítják és újabb kifejezésekkel egészítik ki a főbb terminusokat.

Ezt a feltételezést az az állítás is indokolja, hogy egy kiművelt történelmi gondolkodással rendelkező tanuló egyik legfőbb kompetenciája, hogy a már megszerzett ismereteit képes előhívni, ezeket rendszerezni és ezekhez további új ismereteket kapcsolni (Kojanitz 2017: 1).

A kutatás

A kutatás kérdései

A tanulmány fő kutatási kérdése, hogy a kiválasztott vezetői tisztségnevek – pápa, császár – által jelölt fogalmak hogyan konstruálódnak a két tankönyv elemzett leckéiben. Mennyiben lehet tankönyvön átívelő egységes fogalmakról beszélni, esetleg a különböző korosztályoknak szóló tankönyvekben a szövegkörnyezetnek köszönhetően változik-e a fogalom, amennyiben igen, megjelenik-e a fogalmi változás indoka?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására korpuszalapú elemzés készült, amelynek vizsgálati anyaga egy újgenerációs történelmi tankönyvcsalád kiválasztott leckéiből épült fel. A szövegkorpuszban megjelenő fogalmi kapcsolatokat hierarchikus fogalmi hálók ábrázolják, vizuálisan is megjelenítve őket, megkönnyítve ezáltal az elemezhetőségüket és az összehasonlításukat.

 

A kutatás korpusza

Jelen tanulmány korpuszának alapját az átfogóbb kutatás négy tankönyvéből csak az alábbi két tankönyv leckéi adják:

Dr. Németh György – Borhegyi Péter 2016. Történelem 9.

– Egyetemes történelem: A középkor, 110–162. oldal

– Magyar történelem: A magyarság története a kezdetektől 1490-ig, 168226. oldal

Borhegyi Péter 2019. Történelem 10.

– Egyetemes történelem: A világ és Európa a kora újkorban, 648. oldal

– Magyar történelem: Magyarország a kora újkorban, 5094. oldal

A szövegek kiválasztásának indoka, hogy a fenti tankönyvek megfelelnek a kerettantervnek, valamint hogy online is elérhetők, ami nem elhanyagolható szempont az otthon tanuláshoz, a további információszerzéshez és kiegészítéshez. A vizsgált korpusz tankönyvenként egy magyar és egy egyetemes történelmi leckét tartalmaz. A magyar és az egyetemes történelmi lecke egy tankönyvön belül tartalmilag időrendben nagyjából lefedi egymást, így lehetséges azonos korokban vizsgálni a választott kifejezés szövegszintű megjelenését. A különböző tankönyvek leckéi között pedig nagyobb időeltérés van. Így vizsgálhatóvá válik az is, hogy egyes különböző korokat ábrázolva a szöveg által hogyan terminologizálódik a kifejezés.

A középiskolai történelemtanulmányaik alatt a diákok valószínűleg a legtöbbször a vezetői tisztségmegnevezésekkel találkoznak. Mivel a két tisztségviselő személye több korszakban is megjelenik (ókor, középkor, újkor stb.), feltételezhetően mind a négy fejezetben szerepel. Ez lehetővé teszi, hogy a fogalmak a különböző korosztályok kompetenciájához mérten egyre szakszerűbben jelenjenek meg, végigkövetve a terminologizációs folyamatot. A tanulmány ennek a folyamatnak csak az elejét mutatja be.

A korpuszt a leckéknek csak azon szövegrészei adják, amelyekben szó szerint megjelenik a két fogalom. A minta a Google Drive segítségével jött létre annak érdekében, hogy könnyen felosztható legyen, valamint így a szerkesztése is könnyebbnek bizonyult. A korpusz a szövegrészek mellett tartalmazza a megjelenések oldalszámát, valamint megjegyzéseket, amelyek a szöveg tartalmára és a terminologizációs folyamatokra utalnak.

 

A kutatás módszere: a fogalmi hálók vizualizációja

Az elemzett leckék szövegében megjelenő fogalmi kapcsolatokat a kutatás vizuálisan is bemutatja annak érdekében, hogy a folyamat jobban követhető legyen. Emellett a fogalom terminologizálódásának összehasonlítása is könnyebbé válhat. Maguk a fogalmi hálók csomópontokba rendeződnek, összefüggéseiket, kapcsolatukat az őket összekötő vonalak jelölik. A fogalmi hálóknál fontos szerepet játszanak a hierarchikus struktúrák, valamint a fogalmakat szemantikai kapcsolatok tartják össze (Habók 2008: 523). A fogalmi hálók ábrázolásának módjához a dolgozat a hálóalakú formákkal dolgozik. Minden fogalmi háló középpontjában a vezetői tisztség megnevezése áll – császár, pápa. A tanulmány a továbbiakban ezekre központi fogalomként hivatkozik.

A fogalmi hálóknál a kutatás tekintettel volt arra, hogy az egyetemes és a magyar történelmi szövegrészek adatait megkülönböztesse, ezért a magyar szövegrészekben található fogalmak a hálókban piros színnel, az egyetemes fogalmak pedig kék színnel jelennek meg. A két színnek különböző árnyalatai vannak, annál sötétebb az árnyalat, minél erősebb feltételei a fogalmak a központi fogalom meglétének. Hasonló módon a háló fogalmait tartalmazó szövegdobozok mérete is annál nagyobb, minél inkább hozzájárulnak a benne foglalt fogalmak a központi fogalom létjogosultságához. Ezen kívül az ábrák a szövegkörnyezetben megjelenő fogalmi hierarchiát is tükrözik. Középen vertikálisan egy vonal húzható, a felosztás szerint a központi fogalommal egy vonalban azok a fogalmak jelennek meg, amelyek a hierarchiában a központival egy szinten foglalnak helyet, azaz egyenlő ranggal rendelkeznek, nincs alá-fölé rendeltségi viszony. A központi fogalom felett azok a kifejezések kaptak helyet, amelyek befolyásolják a vezetői címet. A központi fogalom alatt pedig azok a szövegdobozok helyezkednek el, amelyeknek fogalmaira maga a vezetői tisztség van hatással (például 9. osztály: mások felett hatalommal rendelkezik).

 

A kutatás eredményeinek bemutatása

Pápa

 

9. osztály

 

1. ábra

Pápa: a 9. osztály fogalmi hálója

 

A pápa fogalmi hálója a 9. osztályos tankönyvben igen gazdag kapcsolati viszonyokat mutat. A központi fogalom létjogosultságához a választás fogalma járul hozzá, így a hierarchikus alá-fölé rendeltségi ábrázolásban a központi fogalom fölé kerül. Bár a pápai cím meglétének nem feltétele a magyar történelmi leckében megjelenő felügyelet, de a hierarchiában elfoglalt helyét az indokolja, hogy mint felügyelet a pápát és az általa irányított területi egységet, szervezetet ellenőrzik. Így olyan kapcsolati viszony létesül a két fogalom között, amelyben a felügyelet a pápa személyére és az általa irányított terület feletti hatalomra vonatkozik.

A királyi törvényekben megjelent az egyházi vagyon védelme és a papság erkölcseinek felügyelete (Németh–Borhegyi 2016: 186).

Ez a kapcsolat azért is kiemelten fontos, mert amíg az, hogy a pápa választás útján kerül hatalomra mind a magyar, mind az egyetemes történelmi leckékben szerepel, addig az ellenőrzés csak a magyar részben kerül elő.

A központi fogalomhoz tartozó kifejezések közül a legtöbb a hatalom fogalmán keresztül kapcsolódik a pápához. Hatalmához tartozik, hogy térít, ő az, akinek jogában áll a bűnbocsánat megadása, a hatalom az egyház felett, bár ez utóbbi fogalmi kapcsolat csak impliciten jelenik meg, ám a szövegkörnyezet ezt a viszonyt is egyértelműen megalapozza.

Nyugaton a pápa a germán népek (például frankok, szászok) megtérítésére törekedett (Németh–Borhegyi 2016: 118).

Mivel a német hercegek fellázadtak a kiátkozott császárral szemben, IV. Henrik, hogy trónját mentse, kénytelen volt a pápától bűnbocsánatot kérni (Canossa-járás, 1077) (Németh–Borhegyi 2016: 127).

A pápa-hatalom-egyház kapcsolata mindkét történelmi leckében megjelenik szövegszinten, ugyanakkor az, hogy az egyház rendelkezik vagyonnal, csak a magyar történelmi leckében kerül elő.

A királyi törvényekben megjelent az egyházi vagyon védelme… (Németh–Borhegyi 2016: 186).

Ehhez hasonló kapcsolat a keresztes hadjáratok fogalmi viszonya a pápához. Ez szintén a hatalmon keresztül kapcsolódik a központi fogalomhoz, amely felett ugyancsak a pápa rendelkezik, engedélyez:

I. Orbán pápa 1095-ben a clermonti zsinaton az iszlám terjeszkedésének megállítására keresztes hadjáratot hirdetett (Németh–Borhegyi 2016: 129).

Az azonban, hogy ezáltal területek is hozzáférhetővé válhatnak, és birtokba vehetők, csak a magyar történelmi leckében kerül elő. Igaz, nem abban az értelemben jelenik meg a propozíció, hogy a hadjáratok által a pápa hatalmába kerülnek a területek, de mindenesetre ehhez a központi fogalomhoz rendelhető.

…majd ellentámadásba lendülve győztes csatát vívott Havasalföldön (1442). Feléledt a remény a török kiűzésére. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett, és a kibontakozó támadás, a hosszú hadjárat (1443–44) újabb sikereket hozott (Németh–Borhegyi 2016: 211).

Ez az utóbbi két kapcsolat – keresztes hadjárat és terület, illetve egyház és vagyon – azt mutatja, hogy míg az egyetemes történelmi leckében lényeges, de alapvetőbb viszonyok kerülnek elő szövegszinten, addig a magyar történelmi fejezetben már bonyolultabb, összetettebb kapcsolatok fókuszálódnak. Ezek az ok-okozati viszonyokat valamilyen szinten láncreakcióként ábrázolják, és így a fogalmak által még árnyaltabbá válik a központi fogalom kialakuló definíciója.

Összevetve tehát a magyar és az egyetemes történelmi leckéket, a magyar történelmi fejezetben az tapasztalható, hogy a közlő már számít a befogadó háttértudására, amelyet a tanuló a korábbi leckében megszerzett. A szöveg kapcsolatai az ábra alapján erre építenek, és újabb fogalmakkal tovább építik a definíciót, hogy az minél részletesebbé, pontosabbá váljon.

A kilencedikes történelmi tankönyvben a pápa fogalmi halójában egy másik fontos kapcsolat a császárral való viszonya. A pápa az, aki deklarálja a császár hatalmi pozícióba lépését, de a király esetében ez a propozíció nem a pápa hatalmából következett, hanem közvetlenül a pápa szövegdobozából, míg itt ez a fölérendelt kapcsolat a hatalom szövegdobozából következik. Ennek az az oka, hogy itt a központi fogalom státuszában a pápa áll. Az itt megjelenő fogalmi kapcsolatban a pápa közvetlenül irányul a császárra, mivel a pápa személye koronázza császárrá, és foszthatja meg a hatalmától.

Ennek csúcspontjaként 800-ban a pápa császárrá koronázta Károlyt Rómában

(Németh–Borhegyi 2016: 112).

IV. Henrik császár (1056–1106) ellenállt, a pápa kiközösítette az uralkodót. Mivel a német hercegek fellázadtak a kiátkozott császárral szemben, IV. Henrik, hogy trónját mentse, kénytelen volt a pápától bűnbocsánatot kérni (Canossa-járás, 1077). A vezeklő császárt a pápa feloldozta, de a két hatalom konfliktusa folytatódott (Németh–Borhegyi 2016: 127).

A tankönyvi szöveg egy ponton említi, hogy a két fél (pápa, császár) egyenlő hatalommal rendelkeznek. A tartalom szintjén ez általában nem valósul meg, ahogy a fenti példák is mutatják. Igaz, hierarchikus elrendezésükben a császár nem mindig áll a pápa hatalma alatt, de a pápa személye alatt igen. Ezt az alá-fölé rendeltségi viszonyt a fogalmi háló is tükrözi.

A király és a pápa kapcsolatánál a pápa hatalma az, ami által szentesül a király regnálása, (a császárral való kapcsolattól eltérően itt a pápa személye nem válik fontossá), és a király védelemmel szolgál a pápának, itt olyan értelemben, hogy a pápa hatalma alá tartozó területeket, egységeket, térítést szolgálják a királyi intézkedések.

 

10. osztály

 

2. ábra

Pápa: 10. osztály fogalmi hálója

 

A tizedikes tankönyv az előző fogalmi hálóhoz képest jóval kevesebb információval szolgál. A választás itt is megjelenik, de csak a magyar történelmi leckében, ám szintén a központi fogalmat befolyásoló tényezőként a pápa szövegdoboza felett foglal helyet. A pápai hatalom szövegszinten ugyancsak kapcsolódik a központi fogalomhoz, bár ez is jóval kevesebb fogalom által. Hatalmához kapcsolódva ugyanúgy megjelenik, hogy küzdelmet folytat fizikai beavatkozás nélkül:

A következő másfél évszázad invesztitúraküzdelméből a pápaság került ki győztesen (Borhegyi 2019: 127).

A hatalomhoz kapcsolódóan megjelenik a válás és a házasság fogalma, amelyek felett dönt. Fontos megjegyezni, hogy míg az egyetemes történelmi részben szereplő válást nem engedélyezi, addig a magyar történelmi leckében az említett válást szentesítette.

Egyetemes:

A pápa nem engedélyezte a válást, majd évekig tartó huzavona után VIII. Henrik elszánta magát: törvényekkel elszakította az angol egyházat Rómától (1534) (Borhegyi 2019: 22).

Magyar:

A becsapott Beatrix háttérbe szorításával tízéves pereskedés vette kezdetét, és a pápa csak komoly diplomáciai egyeztetések után nyilvánította érvénytelennek a házasságot (Borhegyi 2019: 54).

Ez a két példa a pápa fogalmánál éles különbségeket mutathat, és a megjelenítés aspektusában is eltér. Ezek a különböző aspektusok Kojanitz (2013) szerint inkább a 11–12. osztályhoz tartozó történelmi tankönyvekben kerülnek elő. Így a kognitív folyamatokat, a szöveg tartalmi befogadását a különböző aspektusok bemutatása a tizedikes tankönyvben esetlegesen nehezíti, mivel a tankönyv nem magyarázza meg, hogy a pápa minek következtében engedélyezi a válást, holott mindkét esetben évekig húzódott az engedély megszerzése, ráadásul a két esemény időben egy korszakban történik. Különösen, hogy nincs magyarázat a két különböző intézkedés okára, csak a következményekre mutat rá a további szöveg.

A másik nagyon fontos fogalmi kapcsolat, amely újként jelenik meg, a fényűző életmód, a világi élet, amelyből következik a pénzszerzés és a búcsúcédulázás. Ez a kapcsolat csak a kilencedikes magyar történelmi tankönyvben jelent meg korábban, és akkor is csak olyan formában, hogy az egyház rendelkezik vagyonnal. Ugyanakkor a tizedikes tankönyvben ezen fogalmi kapcsolatok megértése azért könnyebb, mert az ok-okozati viszonyok a tankönyvi szövegben logikailag, lineárisan levezethetők.

A reneszánsz pápák építkezései jelentős anyagi kiadásokkal jártak. X. Leó pápa nagyszabású vállalkozásba fogott (a Szent Péter-bazilika átépítése), és a költségek egy részét, elődjének ötlete alapján, búcsúcédulák árusításából kívánta fedezni (Borhegyi 2019: 13).

A tizedikes pápához kapcsolódó fogalmi háló másik érdekessége, hogy itt az egyházból következően kapcsolatokat épít, és a császár nem a hatalmi befolyásolás vagy pápai kapcsolatok révén jelenik meg.

IV. Károly német-római császár a pápa mellé állt, és birodalmi átokkal sújtotta Luthert (wormsi birodalmi gyűlés)… (Borhegyi 2019: 13).

Tehát elsősorban a kapcsolati viszonyok rajzolódnak ki, és nem az, hogy a pápa és a császár hogyan viszonyulnak egymáshoz, hanem a kapcsolatuk nyer teret. Ez azonban elég impliciten jelenik meg szövegszinten, ezért inkább szükség van a befogadói háttértudásra és főleg a kompetenciákra, mint a fogalmi kapcsolatok összekötésére, a már megszerzett ismeretek előhívására és ezek összekapcsolására az új információkkal.

 

A Pápa fogalmi hálóinak összefoglalása

A kilencedikes tankönyv nagyon gazdag alapot ad a pápa fogalmának definiálására, és megfelelő módon kezd el terminologizálódni már az egyetemes és a magyar történelmi leckében. Mind funkcionális kognitív szempontból – a hétköznapitól eltérő jelentéstartalmú fogalmak kapcsolódnak hozzá, amelyek specifikus jelentéstartalommal rendelkeznek, ez pedig a feltételezett előzetes befogadói háttértudásnak megfelelően nő –, mind a Kojanitz által felállított tankönyvi terminológiai rendszer szerint (Kojanitz 2005) az új fogalmak ismeretét a korábbi szövegkörnyezet megalapozza. A tizedikes tankönyv szövege ezzel szemben nem tartalmaz olyan gazdag fogalmi viszonyt, mint a kilencedikes. A központi fogalom (pápa) azonban sokkal több aspektusból jelenik meg, míg a kilencedikes inkább ugyanazokat a fogalmi viszonyokat építette tovább. A tizedikes tankönyvi leckék nagyban alapoznak a befogadói háttértudásra és kompetenciákra. Ugyanakkor a 10.-es tankönyvben több olyan kifejezés kap helyet a fogalmi hálóban, amely szubjektívnak mondható aspektusok és személyekhez kötött megjegyzések által (válás, fényűző életmód) kerül kapcsolatba a központi fogalommal. Ezek a különböző szubjektív aspektusok és személyiségre vonatkozó megjegyzések Kojanitz tanulmánya (2015) szerint inkább a 11–12.-es korosztály befogadási kompetenciáinak felelnek meg, így az lenne várható, hogy a 11–12.-es tankönyvben kapnak helyet ezek a sajátosságok. Annak a hátterében azonban, hogy itt jelennek meg ezek a tényezők, az is állhat, hogy a további tankönyvekben nem szerepel ez a központi fogalom. Ezért, bár sűrítve is, de a 9–10.-es tankönyv szövegszinten a fogalmi kapcsolatok által a lehető legtöbb információt nyújtja a pápa definíciójának a kiépítéséhez. Ugyanakkor a korosztály befogadási kompetenciáinak nem biztos, hogy megfelelően jelenik meg szövegszinten ugyanaz a definíció ekkora fogalmi változása a két egymást követő tankönyvben indoklás nélkül.

 

Császár

 

9. osztály

 3. ábra

Császár: 9. osztály fogalmi hálója

 

Ahogy a kilencedikes történelmi tankönyvben a pápa fogalmi hálójában a császár a hierarchiában alárendelt szerepet töltött be, úgy ennél a fogalmi hálónál szintén ilyen viszonyban jelenik meg. A központi fogalomhoz, a császárhoz viszonyítva a fogalmi hálóban a hierarchikus alá-fölé rendeltségi viszonyban konceptualizálódik a kapcsolatok fogalma is, majd ezen keresztül kapcsolódik a család is a központi fogalomhoz. Viszonyukat a hierarchikus elrendezésben az indokolja, hogy egyrészt a császár hatalmát erősíti a fogalmak közötti viszony, amely a kapcsolatokon alapul, ezen belül is a családi kapcsolatokon.

A bajor herceg lányát, Gizellát kérte fiának feleségül, így a házassággal a Német-római Birodalom támogatását biztosította (Gizella a leendő császár, II. Henrik húga volt (Németh – Borhegyi 2016: 177).

…a császár által kinevezett főpapok gyakran fegyveres erővel támogatták a központi hatalmat a lázongások elfojtásában. Az ezredforduló császára (III. Ottó, 983–1002) jó kapcsolatot tartott fenn a pápával (II. Szilveszter)… (Németh–Borhegyi 2016: 127).

Másrészt a központi fogalomhoz tartozó hatalom létjogosultságának, annak meglétében és gyengítésében is szerepet játszanak.

Ezért a császári hatalom meggyengítésében nemcsak a nagyhűbéresek, hanem a Pápai Állam is érdekeltté vált (Németh–Borhegyi 2016: 127).

Ezek a fogalmak azért nem a hatalom szövegdobozához kapcsolódnak, mert a belőlük irányuló viszony elsősorban nem a hatalomra, hanem az azt birtokló személyre vonatkozik.

Hasonlóan a pápa kilencedikes tankönyvi fogalmához a hierarchikus elrendezésben az egyház egyenlő szinten kap helyet a császárral az alá-fölé rendeltségi viszonyban. Ezen a szinten legnagyobb eltérést a kilencedikes pápa fogalmi hálójához képest mutat. Ezt a fogalmi háló hierarchiája is tükrözi. A császár fogalmához szövegszinten az egyetemes történelmi leckében a pápa úgy kapcsolódik, mint aki befolyásolja a császár uralkodásának létjogosultságát, ő az, aki által hatalomra jut, és ő az, aki el is veheti tőle a címet.

IV. Henrik császár (1056–1106) ellenállt, a pápa kiközösítette az uralkodót. … IV. Henrik, hogy trónját mentse, kénytelen volt a pápától bűnbocsánatot kérni (Canossa-járás, 1077) (Németh–Borhegyi 2016: 127).

Ennek csúcspontjaként 800-ban a pápa császárrá koronázta Károlyt Rómában (Németh–Borhegyi 2016: 112).

Ezzel szemben a kilencedikes magyar történelmi leckében egyenrangú félként jelenik meg a tankönyvi szövegben. Igaz impliciten, de a szövegrész azt takarja, hogy mindkettejüknek ugyanakkora erőbefektetésre van szükségük, tehát egyik sincs olyan pozícióban, hogy könnyedén vagy egyszerűen a másik fölé kerekedjen.

Szent László kezdetben támogatta a pápaság fellépését a császári hatalommal szemben (VII. Gergely és IV. Henrik konfliktusában) (Németh–Borhegyi 2016: 184).

A pápa és a német császár az invesztitúraharc egy újabb szakaszában egymás erejét kötötte le, segítséget nem küldtek (Németh–Borhegyi 2016: 187).

Ennek a hatalmi változásnak a kifejtésére vagy leírására nem kerül sor a tankönyvi szövegben, ami a befogadást nehezítheti, mivel a fogalmi hálóban ugyanazon fogalmak (pápa, császár) elhelyezésére nincs ok-okozati vagy bármiféle leírás. Ráadásul a példák egyike ugyanarra a korszakra és ugyanarra a két személyre vonatkozik.

Ebben a fogalmiháló-ábrázolásban a pápa különböző helye a hierarchiát tekintve azzal magyarázható, hogy kilencedikes tankönyv pápaábrázolásában elsődleges, hogy hogyan kapcsolódnak hozzá a fogalmak. Túlnyomórészt az a hangsúlyos, hogy az alá-fölé rendeltségi viszonyban ő foglalja el a magasabb pozíciót. A császár esetében a szövegek tematikáját nézve több kapcsolat mutatható ki, ezért itt indokoltabb, hogy a kapcsolatok különbsége hangsúlyozódjon.

A császár fogalmához tartozó hatalom hatással van az egyházra, valamint hatalmából következően intézkedik a hivatalok felett, és rendelkezik hadsereggel.

A többi központ továbbra is Konstantinápoly befolyása alatt állt, a bizánci császár beleszólhatott teológiai kérdésekbe és az egyház irányításába (Németh–Borhegyi 2016: 118).

…addig a császár az egyház védelmezőjeként cselekszik (Németh–Borhegyi 2016: 118).

A biztos bevételi forrásokkal rendelkező császári hatalom hatékony hivatalnokszervezetre támaszkodhatott... (Németh–Borhegyi 2016: 111).

A hadsereg fogalmából következik, hogy azokat a területeket, birtokokat, birodalmat, amelyek a császár uralma alá tartoznak, a hadsereg védelmezi. Ez a védelem kihat az egyházra is.

 

10. osztály

 

4. ábra

Császár: 10. osztály fogalmi hálója

 

A tizedikes tankönyvben a császár fogalmi hálójában az előző tankönyvhöz képest a legnagyobb különbség, hogy a pápa már nemcsak a magyar történelmi leckében, hanem az egyetemes történelmiben is a császárral egyenrangú félként jelenik meg. Ugyanakkor ennek a fogalmi viszonynak a hierarchikus változása nem explikálódik szövegszinten. A szöveg a befogadói háttértudásra, de főleg a kompetenciákra támaszkodik azáltal, hogy a történelmi folyamatokat ok-okozati viszonyba állítja a befogadó, és azok a magyarázatán keresztül tudja értelmezni, hogy a két fogalom viszonya miért ábrázolódik egyenlően.

…a pápa és a császár együttes erővel sem tudta megakadályozni a reformáció elterjedését (Borhegyi 2019: 14–15).

A propozíción, tehát a kapcsolati vonalon megjelenő megjegyzésnek: egyszerűen csak kapcsolat, az az indoka, hogy a két fogalom közötti viszony, az egymásra hatásuk nincs kifejtve. Míg eddig vagy ellentétet fejeztek ki, vagy pedig valamilyen módon egymásra gyakoroltak hatást, a tizedikes tankönyvben ezek a viszonyok nem jelennek meg, a két fogalom pusztán kapcsolatban áll egymással.

A kilencedikes császár fogalmi hálójához hasonlóan itt is megjelenik, hogy a császár rendelkezik hatalommal, és ugyanúgy a hatalmából következik, hogy a hadsereg felett ő rendelkezik. A tizedikes magyar történelmi leckében azonban olyan fogalmak is hozzájárulnak a hadseregéhez, amelyek negatív konnotációval rendelkeznek.

...a korabeli források a császári katonák mértéktelenségét és fegyelmezetlenségét emelik ki, velük szemben az oszmán haderő sokkal szervezettebbnek tűnik (Borhegyi 2019: 74).

A tankönyvi szövegrészekben, az egyetemes történelmi leckében további olyan kifejezések is a fogalmi háló részét képezik, amelyek negatív vagy pozitív konnotációjúak. Ide tartozik az, hogy a császári hatalom névleges, vagy az, hogy a hatalom presztízsként jelenik meg.

…a császári cím végleg névlegessé vált, hiszen a császár rendelkezéseit csak egyhangú szavazat mellett lehetett volna elfogadtatni a birodalmi gyűlésen (Borhegyi 2019: 31).

…az egykori bizánci császári cím tekintélyének kisajátítását jelentette (Borhegyi 2019: 31).

Ezek a fogalmak az érzelmi konnotatív jelentésük miatt nem felelnek meg a prototipikus terminus szakszerű jellemzőinek és a történelmi tankönyvi szöveg sajátosságainak sem. Kojanitz tanulmányában (2013) az évfolyamonkénti besorolásánál ugyan említést tesz arról, hogy az érzelmi aspektusok megjelenítése fontos részét képezi a történelmi anyagok befogadásának, ezt azonban a 11–12. osztályos tanulók befogadási kompetenciáinál tartja fontosnak, így a történelemtankönyvek műfaji sajátosságainak sem felelnek meg ezek a kifejezések. Hasonlóan ebbe a kategóriába tartozna a szövetkezés is, amely ugyancsak egyfajta negatív konnotációt hordoz, ugyanakkor ez a kifejezés inkább a kapcsolatok fogalmát mélyíti el. Ennek következtében mutatható ki az, hogy míg a kilencedikes császár fogalmi hálójában csak a kapcsolat jelent meg, addig itt ez a fogalom már tovább mélyül, és további kategóriákat képez, tehát a tananyag szövege alapoz a befogadói háttértudásra, és abból építkezik.

 

A Császár fogalmi hálóinak összefoglalása

A kilencedikes tankönyv nagyon gazdag alapot ad a pápa fogalmának definiálására, és megfelelő módon kezd el terminologizálódni már az egyetemes és a magyar történelmi leckében. Funkcionális kognitív szempontból a hétköznapitól eltérő specifikus jelentéstartalmú fogalmak kapcsolódnak hozzá. Ez pedig a feltételezett előzetes befogadói háttértudásnak megfelelően nő. A Kojanitz által felállított tankönyvi terminológiai rendszer szerint (Kojanitz 2005) az új fogalmak ismeretét a korábbi szövegkörnyezet alapozza meg. A tizedikes tankönyv szövege ugyan nem tartalmaz olyan gazdag fogalmi viszonyt, mint a kilencedikes, a központi fogalom (pápa) azonban sokkal több aspektusból jelenik meg, míg a kilencedikes inkább ugyanazokat a fogalmi viszonyokat építi tovább. A tizedikes tankönyvi leckék nagyban alapoznak a befogadói háttértudásra és a kompetenciákra. Ugyanakkor a tizedikes tankönyvben több olyan kifejezés kap helyet a fogalmi hálóban, amelyek szubjektívnak mondható aspektusok és személyekhez kötött megjegyzések által (válás, fényűző életmód) kerülnek kapcsolatba a központi fogalommal. Ezek a különböző szubjektív aspektusok és személyiségre vonatkozó megjegyzések Kojanitz tanulmánya (2015) szerint inkább a 11–12.-es korosztály befogadási kompetenciáinak felelnek meg. Így az lenne várható, hogy az ennek a korosztálynak íródott tankönyvben kapjanak helyet ezek a sajátosságok. Annak a hátterében azonban, hogy itt jelennek meg ezek a tényezők, az is állhat, hogy a további tankönyvekben már nem szerepel ez a központi fogalom. Ezért, bár sűrítve, de a 9–10.-es tankönyv szövege a fogalmi kapcsolatokon keresztül a lehető legtöbb információt nyújtja a pápa definíciójának a kiépítéséhez. Ugyanakkor a korosztály befogadási kompetenciáit tekintve nem biztos, hogy megfelelően jelenik meg ekkora fogalmi változás a két egymást követő tankönyvben, ráadásul indoklás nélkül.

A pápa fogalmi hálói közül talán a kilencedikes tankönyvi ábrában található a legtöbb eltérés, amelyek főleg a pápa és a császár viszonyára utalnak. A hierarchiában a magyar és az egyetemes történelmi leckékben ezek a viszonyok eltérően jelennek meg, amelyre expliciten nincs magyarázat, ugyanakkor a diák a szövegkörnyezetből impliciten megszerezheti az eltérések okozatához kapcsolódó információkat. Ez a hierarchikus viszony a tizedikes tankönyvben a magyar és az egyetemes történelmi leckében egységesül is. A kilencedikes tankönyv fogalmi hálójához képest a tizedikesben egyes fogalmak máshol kapnak helyet a hierarchikus elrendezésben (például család). Ezeknek a változásoknak az oka szövegszinten megjelenik, így a befogadást, megértést nem nehezíti. A tizedikes tankönyvi fogalmi hálóban több olyan kifejezés is szerepel, amely konnotatív jelentéssel rendelkezik. Ezek a kifejezések azonban nem felelnek meg sem annak, hogy a központi fogalmat prototipikus terminussá segítsék, sem a történelmi tankönyvek műfaji jellemzőinek, sem a befogadó korosztály életkori sajátosságainak. Ugyanakkor az is látszik a tizedikes tankönyvi fogalmi hálón, hogy épít a feltételezett befogadói háttértudásra. Ez indokolja azt, hogy itt specifikusabb kifejezések alkotják a fogalmi háló részét, másrészt hogy kevesebb kapcsolati viszony jelenik meg.

Összegzés

A császár esetében előfordulnak olyan fogalmi viszonyok, amelyek hierarchikus elrendezésének változására szövegszinten nincs magyarázat. Így a különböző fogalmi hálók összekötése és a belőlük összeálló definíció megalkotása során a befogadó nehézségekbe ütközhet. Ezek a nehézségek kiküszöbölhetők lennének a megfelelő kompetenciákkal, ám ezekkel az adott korosztály nem feltétlenül rendelkezik.

Ugyanakkor elmondható, hogy a két vezetői tisztség megnevezésének nagyon sok fogalmi kapcsolatot mutató fogalmi hálója rajzolódik ki szövegszinten a kilencedikes tankönyvben. Ez azt mutatja, hogy a tizedikes tankönyvhöz az előző tankönyvben kirajzolódó definíció megfelelő alapot nyújt, így a tizedikes tankönyvi szövegben kialakuló definíciót tovább lehet új kifejezésekkel mélyíteni. Ezért a korábbi definíciók kifejtésére a tizedikes tankönyvben már nincsen szükség. Ennek következtében évfolyamonként a központi fogalomhoz egyre kevesebb, de specifikusabb fogalom kapcsolódik. Ezek a megállapítások pedig az mutatják, hogy a funkcionális kognitív szempontból elemzett fogalmak egységesen, befogadói háttértudásra építve egyre specifikusabban jelennek meg. Ennek következtében lehetségessé válik a tankönyv további fejezeteiben a fogalmak minél részletesebb szakspecifikusabb befogadása.

 

Irodalom

 

Bordi Zsuzsanna 2004. Tankönyveinkről (gondok és gondolatok). Könyv és Nevelés 3: 54–60. http://epa.oszk.hu/01200/01245/00023/10Bordizs.html (2020. április 20.)

Cabré, M. Teresa 2008. A terminológia elméletei. Magyar Terminológia 1: 1142.

Eőry Vilma 2006. A tankönyv nyelvi követelményeinek rendszerezése. Könyv és Nevelés 2: 28─33.

B. Fejes Katalin 2002. A tankönyvszöveg szintaktikai jellemzői. Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged.

Fóris Ágota 2005. Hat terminológia lecke. Lexikográfia és terminológia kézikönyvek 1. Lexikográfia Kiadó. Pécs.

Habók Anita 2008. Fogalmi térképek. Magyar Pszichológiai Szemle 3: 519–546. https://akademiai.com/doi/pdf/10.1556/MPSzle.63.2008.3.4 (2020. május 14.)

Heltai Pál 2004. Terminus és köznyelvi szó. In: Dróth Júlia (szerk.) Szaknyelvoktatás és szakfordítás 5. Tanulmányok a Szent István Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból. Szent István Egyetem. Gödöllő. 25–45.

Kockaert, Hendrik J. – Steurs, Frieda (szerk.) 2015. Handbook of Terminology. John Benjamins Publishing Company. Amsterdam / Philadelphia.

Kojanitz László 2005. A tankönyvkutatás szerepe és feladatai. Új Pedagógiai Szemle 3: 53–68. http://epa.oszk.hu/00000/00035/00090/ (2020. október 20.)

Kojanitz László 2013. A történelmi kulcsfogalmak. http://www.tani-tani.info/a_tortenelmi_kulcsfogalmak (2020. június 24.)

Kojanitz László 2015. A diákok gondolkodásának fejlődése a történelemtanulás eredményeként. Iskolakultúra 11: 44–52. http://real.mtak.hu/34912/1/04.pdf (2020. október 20.)

Kojanitz László 2017. A történelmi gondolkodás fejlesztése az Újgenerációs tankönyvekkel. http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2018/05/kojanitz-laszlo-a-tortenelmi-gondolkodas-fejlesztese-az-ujgeneracios-tankonyvekkel-08-03-02/ (2020. október 27.)

Rébék-Nagy Gábor 2004. Szaktudás, nyelvtudás, szaknyelv. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 195–204.

Temmerman, Rita 2000. Towards New Ways of Terminology Description. John Benjamins Publishing Company. Amsterdam / Philadelphia.

Zimányi Árpád 2004. Szaknyelv és nyelvi norma. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Tinta Kiadó. Budapest. 141–160.

Fésű, Anna Magdolna

The struggle of the Papacy and the Empire – the conceptual terminology transformation in a textbook series

 

This research investigates the construction of the concept of two selected historic leading positions (pope and emperor) in a history textbook series through the text analysis of two textbooks. The fundamental questions are whether due to the context there is a definition of the terms with a term value; how the two concepts are built up for the students at a textual level in the high school textbooks; and what further concepts support the process of this terminology transformation. The theoretical framework of this study is functional cognitive linguistics which provides a dynamic model for the analysis. The analysis of the construction of the chosen terms is based on a corpus. The corpus contains text parts that are directly related to the positions. In addition, the study illustrates the conceptual links appearing at the textual level visually, in the form of a conceptual network.


A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2020. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez       

 


 

Kulcsszók: terminológia, történelemoktatás, alkalmazott nyelvészet, tankönyvelemzés

 

Keywords: termonology, teaching history, applied linguistics, textbook analysis

 


    

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–