Naptár

2023. április 27–29..

AHEA – American Hungarian Educators Association

 

Tovább...

 

Nemzeti Kulturális Alap


Magyar Nyelvtudományi Társaság


Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyartanári Tagozat


Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szakmódszertani Központ


Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ

DOI: 10.21030/anyp.2020.4.7

Pölcz Ádám

Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek 20–21–22.

 

Cs. Nagy Lajos: Szóalaktani elemzések. Munkafüzet a szóelemek és kapcsolódásuk gyakorlásához. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2019. 48 oldal (20.)

Cs. Nagy Lajos: Szófajtani és szószerkezeti elemzések. Munkafüzet a szófajok és a mondatrészek tanulásához. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2020. 48 oldal (21.)

Cs. Nagy Lajos: Mondattani elemzések. Munkafüzet az egyszerű és az összetett mondat elemzésének gyakorlásához. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 2020. 48 oldal (22.)

 

A gondolkodásra épülő anyanyelvtanulás segítése 

  

Az anyanyelvtanítást sok bírálat érte az elmúlt években. Egyes kutatások a tananyagnak a valósággal, a nyelvhasználattal való kapcsolódását vizsgálják (Kugler 2017), mások a tanár-diák megszólalások aránytalanságait emelik ki, és hozzák összefüggésbe az órákon használt pedagógiai módszerekkel (Antalné Szabó 2016). Megint mások a hagyományban keresik a korszerűség alapjait (Adamikné Jászó 2016), vagy a módszereknek, a tananyagnak az emberi egyetemes gondolkodásból származtatható gyökereit kutatják (Pölcz 2020). Azt azonban biztosan tudhatjuk, hogy az anyanyelvtanítás a diákok/hallgatók elemzőképességét is próbára teszi – bármelyik szempontból is közelítsünk a nyelvhez.

A retorikában is felfedezhető, alapvető gondolkodási műveletek egy része érvényesül a szavak hangokra és szóelemekre vagy a mondatok mondatrészekre bontásában (rész-egész viszony); a hasonlóságon és az érintkezésen alapul a jelentéstan fogalmainak nagy része (metaforikus és metonimikus jelentésbővülés). Sőt ha a mindennapi szövegalkotási gyakorlatot vizsgáljuk, akkor az újságírói műfajokban is felfedezhetjük azokat az alapvető kérdéseket, amelyek a retorikában és a mondattanban is felmerülnek (Ki? Mit? Mikor? Miért? Milyen eszközökkel? stb. csinált). A kognitív felfogás is megerősíti, hogy a közléseinket mint jeleneteket elemekből építjük föl úgy, hogy behatárolható (fölfogható, értelmezhető) egységet kapjunk (Tolcsvai Nagy 2018a: 395). Tesszük mindezt úgy, hogy az általunk használt nyelv folyamatosan változik, és ennek a változásnak/változtatásnak mi magunk is tevékeny újítói vagyunk (Tolcsvai Nagy 2018b: 64–66).

Mindezek mellett az anyanyelvi rendszer ismerete is szükséges ahhoz, hogy megértsük, közléseink hogyan épülnek fel, mely szavak és szóelemek teremtik meg a kapcsolódást a megnyilatkozásokban, és ezek hogyan állnak össze egy rendszerré. A Tinta Könyvkiadó Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek sorozatának 20., 21. és 22. kötete is ezt a rendszerben gondolkodást segíti a rész-egész viszonyok, a nyelv hierarchikus szinteződése és a rendszerezhetőség gyakoroltatásával. Ahogyan a szerző, Cs. Nagy Lajos írja a 20. kötet előszavában: „A készülő [2019-ben már megjelent – P. Á.] Nemzeti alaptanterv is alapvető területnek tartja az anyanyelvi kultúra és az anyanyelvre vonatkozó nyelvi ismeretek fejlesztését. […] Tapasztalataink szerint sem az általános iskolai, sem pedig a középiskolai tankönyvek, munkafüzetek nem tartalmaznak ahhoz minden diák számára elegendő elemzési feladatot, gyakorlatot, hogy megfelelő szintű jártasságra tehessenek szert. Munkafüzetünkkel a tanárok munkáját is segíteni kívánjuk például a gyengébb tanulók fölzárkóztatásához, a differenciált órák, valamint a fakultációs foglalkozások tervezéséhez” (4).

A három munkafüzet három különböző, de szorosan összefüggő témát dolgoz fel a grammatika területéről: a 20. kötet a Szóalaktani elemzések, a 21. a Szófajtani és szószerkezeti elemzések, a 22. pedig a Mondattani elemzések címet viseli. Mindhárom kiadvány 35–40 oldalnyi gyakorlatot tartalmaz, amelyekhez – igen praktikusan – megoldásokat is találunk a füzetek végén. A munkafüzetek további erénye – ami első átlapozásra is föltűnhet az olvasónak –, hogy számos táblázatot, rendszerező feladatot közöl a szerző. A rendszerben, összefüggésekben való gondolkodás talán az egyik sarokköve a világos, letisztult tudásnak, és ez a szemlélet az anyanyelvben is megteremtheti a tudatos gondolkodás alapjait; nem utolsósorban pedig az idegennyelv-tanuláshoz is jó adalékként szolgálhat az anyanyelvi rendszer sajátosságainak az ismerete. A szerző ezt így fogalmazza meg: „A feladatokban gyakran találhatók üres táblázatok, melyek kitöltése ráirányítja a tanulók figyelmét nyelvi rendszerünk belső összefüggéseire. Több feladat alkalmat ad az idegennyelv-tanulásban nélkülözhetetlen kontrasztív szemléletmód fejlesztésére” (21. kötet, 4).

A kiadványok elsősorban a középiskolai anyanyelvtanításhoz készültek, de a szerző az általános iskola felső tagozatos diákjainak és korrepetálás, tehetséggondozás céljából is ajánlja a használatukat. Nem szabad elfeledkezni azonban arról sem, hogy az anyanyelvoktatás anomáliái (az alacsony óraszám, az órák elmaradása) miatt a felsőbb szinten is érdemes legalább átismételni a grammatikai alapokat. Személyes tapasztalatom szerint a pedagógusképzésben, kiváltképp a tanítóképzésben is jól hasznosíthatók a füzetek, hiszen azokat az ismereteket dolgozzák föl, amelyekkel a hallgatók a gyakorlatuk, a munkájuk során találkoznak majd: a szóelemek felismerése és elkülönítése, a szavak szóelemekre bontása, a szófajok felismerése és toldalékolása, mondatokban való alkalmazása. Ezeket az ismereteket kell elmélyíteniük a gyerekekben ahhoz, hogy tanítványaik hatékony és tudatos anyanyelvhasználókká váljanak – szóban és írásban egyaránt.

A kiadványok jól strukturált, átlátható szerkezetbe foglalják az egyes témaköröket. A 20. füzet (Szóalaktani elemzések) három fő pontra tagolódik: 1. A szóelemek típusai; 2. A toldalékok és a szófajok kapcsolata; 3. A szóképzés. A három fő fejezetet Komplex gyakorlatok követik, amelyek összegzik a gyakorlás során megszerzett tudást, és egyszerre hívják elő a szóelemekkel, a toldalékokkal és a szóképzéssel kapcsolatos ismereteket. A füzetet a Megoldások fejezet zárja. Az olvasónak a tartalomjegyzéket böngészve hiányérzete támadhat, hiszen a szóalaktannak általában a szóalkotási módok is részét képezik, különösképpen pedig a gyakoribb szóalkotási módok (a szóösszetétel és a szóképzés) gyakoroltatása kap hangsúlyt az iskolai tananyagban. A 20. füzetből azonban a szóösszetételek és a ritkább szóalkotási módok – terjedelmi okok miatt – sajnos kimaradtak. (A szóösszetételek gyakoroltatásához a sorozat 11. darabját ajánlja a szerző és a kiadó.)

A 21. füzet (Szófajtani és szószerkezeti elemzések) tartalomjegyzéke már bőségesebb – nem utolsósorban a két fajsúlyos téma miatt, amelyek közvetlenül is előkészítik a mondattani ismereteket. A füzet főbb fejezetei a következők: 1. Szófajtan; 2. A szókapcsolatok rendszere. A szintagmák; 3. Az alárendelő szószerkezetek; 4. Az állítmány; 5. Az alany; 6. A tárgy; 7. A határozó; 8. A jelző; 9. Komplex feladatok; végül itt is a Megoldások fejezet következik. Bár kulcsfontosságú témakörökről van szó, a füzet előszava – igen helyesen – kiemeli, hogy „fogalmakat nem határozunk meg, tárgyalásuk a tankönyvek feladata” (4). Ugyanakkor a közreadott feladatok mindegyike alkalmas arra, hogy akár induktív módon, a mondatbeli szerepek eltérését, a toldalékolhatóságot, a bővíthetőséget és a jelentéstartalom-változást érzékeltetve a tanuló/hallgató maga vonja el a nyelvtani szabályt a bemutatott példák alapján. Ezáltal a kiadvány lehetővé teszi azt is, hogy a bevésődést maga a tanuló/hallgató érje el. Tudvalevő, hogy a saját felismerések mindig jobban megmaradnak.

Ugyan a 9. fejezet kapta a Komplex feladatok címet, de voltaképpen az egész 21. füzet komplex gondolkodásra sarkall: jóval inkább kell ugyanis a szófajtani és szószerkezeti ismeretek esetében a szóalaktan kapcsán már tudott dolgokra építeni, mint például a hangtan és a szóalaktan esetében (bár nem vitatható el itt sem az összefüggés fontossága, de a témák fajsúlyosságának megítélése különbözhet). Komplex műveletekre sarkall ugyanis már az 5. oldalon található 1. feladat is, amelyben az ezüst szó különböző szófaját kell megállapítani.

 

Hajában ezüst szálak jelentek meg. A vevő a vásáron öt ezüsttel fizetett.

 

Ezen a példán tökéletesen bemutatható a szó többes szófajúsága: a mondatbeli szerep (névszó előtt fejez ki tulajdonságot, tehát jelző, vagy határozói szerepben áll a mondatban), a toldalékolási lehetőségek (toldalékolható-e, vagy már eleve van rajta toldalék, és ha igen, akkor milyen), a jelentéstartalom (színnév vagy – metonimikus jelentésbővüléssel – pénz), a bővíthetőség (kapcsolható-e hozzá további mondatrész, ha igen, milyen szófajú) – ezek megvizsgálásának lehetősége egyaránt adva van a két mondatban. A szerző által komplex feladatként meghatározott gyakorlatok pedig tényleg próbára teszik a tudást: a 37. oldalon a vállalkozó szellemű tanulónak már szintagmacsoportokat kell alkotnia, valamint szószerkezetek és ágrajzok összekapcsolását kell elvégeznie.

A 22. füzet (Mondattani elemzések) a mondat több szempontú megközelítését foglalja magában. A főbb fejezetek is erről árulkodnak: 1. A mondat szerkezete; 2. A mondat modalitása; 3. Az egyszerű mondat; 4. Az összetett mondat; 5. Komplex feladatok; Megoldások. Külön üdvözlendő, hogy a munkafüzet hangsúlyt fektet az egyébként sokszor leegyszerűsítve tanított mondatforma és mondatfunkció eltéréseire (például kérdő mondat udvarias felszólításként való alkalmazása: Kinyitná a kaput?), hiszen a mindennapi nyelvhasználat tele van a papírformától eltérő, jóval összetettebb megnyilatkozásokkal. Az egyszerű mondatokkal foglalkozó fejezet rövidnek tűnhet, ugyanakkor a hosszú példamondatok elég feladatot adnak a mondatelemzés gyakorlására. A fejezet folytatja a 21. füzet komplex feladatainak gyakoroltatását: az ágrajzok és a mondatok párosítását, sőt a szerző írásjelekkel kapcsolatos helyesírási feladatokat is elhelyezett a mondattani ismeretek között.

A legterjedelmesebb fejezet – a téma jellegzetességéből adódóan – az összetett mondatok kérdésköre (4.1. Az alárendelő összetett mondat; 4.2. A mellérendelő összetett mondat; 4.3. A többszörösen összetett mondat). A grammatikai-logikai különbségek, amelyek az alárendelő és a mellérendelő mondatok között fennállnak, már a szintagmák gyakorlásánál is fontos szerepet kapnak (21. füzet, 27–32. oldal), de ennél a témakörnél teljesednek ki igazán. Oktatóként tapasztalom, hogy szinte sosem elegendő az alárendelő mondatok tagmondataiban lévő utalószó és kötőszó esetén a mondatelemzés szükségességét hangsúlyozni, gyakoroltatni, hiszen ugyanaz a szó (például az olyan melléknévi mutató névmás) számtalanszor más mondatrészi szerepben áll, mint azt elsőre a tanuló gondolná (például állítmány vs. minőségjelző: Olyan az idő, hogy most kell kirándulni. – Olyan kutyát szeretnék, amelyiknek fekete a szőre.) Ennek a gyakorlásában is segítséget nyújt a mondattani elemzéseket tartalmazó munkafüzet.

Cs. Nagy Lajos és a Tinta Könyvkiadó fontos misszióra vállalkozott a kompetenciafejlesztő füzeteknek ezekkel a darabjaival. A közreadott munkafüzetek jól illeszkednek abba az elképzelésbe, amely a nyelvtantanítás mindennapi hasznosságát hangsúlyozzák: a gondolkodási műveletekre (a részekre bontás, a kategorizálás, új egészek alkotása részekből stb.) épülő (anya)nyelvtanulást, amelyek tudatosabbá és fegyelmezettebbé tehetik a nyelvhasználatot, és ezáltal hozzásegíthetik a tanulókat a kommunikációs kompetenciáik kiteljesítéséhez. A folyamatos nyelvi változások közepette is szükséges a szinkrón nyelvváltozatok, a leíró nyelvtan és a nyelvi rendszer ismerete – még akkor is, ha ez bizonyos fölfogás szerint már idejétmúlt.

 

Irodalom

 

Adamikné Jászó Anna 2016. A mondattani elv és a kisnyelvtanok. Az anyanyelvi tárgyak tanítása a magyar népiskolában 1868-tól 1905-ig. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Antalné Szabó Ágnes 2016. A tanulói munkaformák és a tanári beszéd összefüggéseinek elemzése osztálytermi kommunikációs keretben. In: Karlovitz János Tibor (szerk.) Pedagógiai és szakmódszertani tanulmányok. International Research Institute. Komarno. 47–56.

Kugler Nóra 2017. A magyarországi magyar anyanyelvoktatás, az anyanyelv-pedagógia helyzete a közoktatásban. In: Tolcsvai Nagy Gábor szerk. A magyar nyelv jelene és jövője. Gondolat Kiadó. Budapest. 336–356.

Pölcz Ádám 2020. A mondattani elemzés retorikai összefüggései. Egy hagyományos módszer kidolgozásának elméleti alapjai. In: Fóris Ágota – Bölcskei Andrea – Dér Csilla Ilona – Csontos Nóra (szerk.) Nyelv, kultúra, identitás. Alkalmazott nyelvészeti kutatások a 21. századi információs térben: II. Pragmatika, diskurzuselemzés, interkulturális kommunikáció. Akadémiai Kiadó. Budapest. https://mersz.hu/hivatkozas/nyki2pdik_47 https://mersz.hu/hivatkozas/nyki2pdik_53 (2020. december 8.)

Tolcsvai Nagy Gábor 2018a. A mondat jelentése. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) Nyelvtan. Osiris Kiadó. Budapest. 391–466.

Tolcsvai Nagy Gábor 2018b. Nyelvi rendszer és nyelvhasználat. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) Nyelvtan. Osiris Kiadó. Budapest. 51–66.

Pölcz, Ádám: How to support first language acquisition built on thinking?

A cikk letölthető pdf-formátumban, oldalszámozással. 

    

Az írás szerzőjéről

 

Vissza az oldal tetejére 

Vissza a 2020. évi 4. szám tartalomjegyzékéhez

Oldaltérkép                     Szerzőink figyelmébe                     © Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2008–