Eötvös József Kárpát-medencei középiskolai szónokverseny
Kedves Olvasók!
25 év nem csekély idő a saját életünkben és egy verseny történetében sem. 25 évvel ezelőtt, 1997-ben született meg az a döntés a Szabadság Sugárúti Általános Iskola javaslata alapján, hogy a Magyar Nyelvtudományi Társaság az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mai Magyar Nyelvi Tanszékével országos, sőt határokon túli, nemzetközi helyesírási versenyt szervez, amelyet Simonyi Zsigmondról nevez el. A Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási versenyt azóta egyszerűen „a” Simonyiként emlegetik, és talán nincs olyan magyarországi, valamint határon túli magyar iskola, ahol ne hallottak volna a versenyről. Évről évre több tízezer, az eltelt évek alatt közel egymillió 5–8. osztályos gyermek vett részt az iskolai fordulókon, sok ezer tanuló a regionális és a Kárpát-medencei döntőkön. Az olvasói levél műfaja inkább az érzelmeken alapuló visszatekintésre ad alkalmat, így a mindenre kiterjedő számvetés helyett néhány olyan pillanatát idézem fel a versenynek, amely nemcsak nekem, hanem sok szervezőtársamnak is örökké emlékezetes marad.
A 25 év alatt a versenyfordulók szervezése során sok ezer levelet váltottunk az iskolai, a regionális, a megyei, a fővárosi és a határon túli országos versenyek szervezőivel, résztvevőivel, így nagyon sok odaadó szervező kollégát, áldozatkész felkészítő tanárt, izguló szülőt, a helyesírás ügyéért elkötelezett diákot ismertünk meg. Nem felejtjük el azokat a pillanatokat, amikor a májusi Kárpát-medencei döntőkön sokukkal személyesen találkozhattunk. Az ELTE számára is meghatározó esemény volt minden évben a döntő, amikor megteltek az egyetemi folyosók, a nagytermek, a Trefort-kert a hat országból érkező, csillogó szemű gyermekekkel és kísérőikkel. Emlékszünk a döntő lelkes fiatal segítőire, az évente 40-50 ünnepélyesen felöltözött, kedvesen mosolygó egyetemi hallgatóra, hűséges végzett hallgatóinkra is, akik a kapuban fogadták, a termekbe kísérték, a versenyen segítették, ebédelni vitték, érdekes programokkal szórakoztatták a versenyzőket. Táncoltak, drámajátékokat végeztek velük, humoros digitális kvízeket, telefonos udvari kalandjátékokat szerveztek nekik, városnéző kirándulásokra, múzeumokba kísérték őket, játékos totókat töltöttek ki velük. A felnőtteket és a gyermekeket egyaránt megszólította az a több mint 100 szakmai előadás, kulturális program, amelyek részei voltak a Kárpát-medencei döntőknek. A kerek évszámú jubileumi döntőkön számos híres előadóművész is fellépett a Simonyin, énekeltek, muzsikáltak, táncoltak, meséltek, szavaltak, színjátékokat adtak elő.
A 25 év alatt a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézetnek alig volt olyan oktatója, aki ne vett volna részt valamilyen minőségben a Simonyin: zsűrielnökként, zsűritagként, versenyanyag-készítőként, lektorként, szervezőként, javítóként vagy éppen a szakmai programok előadójaként. A digitális verseny bevezetése előtt a javítók között nemcsak egyetemi oktatók, hanem doktoranduszok, iskolai tanárok, jeles hallgatók is voltak, akik mindannyian boldogan és őszinte elismeréssel élték meg, hogy voltak olyan tanulók, akik a könnyűnek nem nevezhető feladatlapokat hibátlanul töltötték ki, és a tollbamondásszövegeket hiba nélkül írták le. Nem felejtjük el, hogy mindig voltak olyan megoldások a tanulók munkáiban, amelyekre előzetesen nem számítottunk, de amelyeket a kreatív tanulói értelmezés alapján elfogadtunk. Több mint 280 feladatlap és tollbamondásszöveg összeállítójaként számomra minden évben fejtörést okozott, hogy mi legyen az új, a plusz feladat az adott évben a kiszámítható, hagyományos feladatok mellett, így több mint 150 feladattípus fordult elő a 25 év alatt az évi négy fordulón az 5–8. osztályosok számára készült helyesírási feladatlapokban. Kihívás volt az is, hogy mi legyen az újabb és újabb témájuk a tollbamondásszövegeknek, amelyek közel állnak a gyermekekhez, különféle témakörökben ismereteket közvetítenek, vagy az adott év valamilyen nevezetes évfordulójához kapcsolódnak.
A 25 év talán legemlékezetesebb pillanatai a díjkiosztóhoz kötődnek. Sokunk emlékezetébe vésődött a díjkiosztóra készített sok száz ajándékcsomag látványa, amelyeket hétről hétre gyűjtöttek össze a segítő hallgatók a számos támogatótól, majd nagy gonddal válogatták és csomagolták őket. Több termet megtöltöttek a gyermekeknek és a felkészítő tanároknak szánt könyvek, folyóiratok, egyéb ajándékok. Minden évben arra törekedtünk, hogy egy gyermek és egy felkészítő tanár se maradjon ajándék nélkül, és a körülbelül 140 döntős diák kivétel nélkül győztesnek érezze magát már azért, hogy a Kárpát-medencei döntőre eljutott. A „mindenki győztes” érzést próbálta erősíteni az eredményhirdetés hangulata is, ahol név szerint kihívtunk minden tanulót, és elmondtuk nekik a döntő több száz résztvevője előtt, hogy büszkék vagyunk rájuk, ők is méltán büszkék lehetnek magukra, hiszen eljutottak a Kárpát-medencei döntőre, és nagyszerűen helytálltak egy nehéz versenyen.
A 25 évből 23 évig az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel szervezte a Magyar Nyelvtudományi Társaság a helyesírási versenyt, 2 év óta pedig a Károli Gáspár Református Egyetem a társszervező. Részben a mindenki számára ismert körülmények, a járványhelyzet, a digitális verseny bevezetésének a szükségessége, részben személyes okok, a főszervezők új feladatai és azon szándéka vezetett a váltáshoz, hogy kialakuljon egy újabb elkötelezett, sok fiatalt magában foglaló szervezőcsapat, amely képes végrehajtani a digitális átállást, és képes továbbvinni a verseny szellemiségét, örökségét, hogy még újabb 25 évig megmaradjon a helyesírási verseny.
A nevek számbavétele nélkül köszönöm, köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult az elmúlt 25 évben a verseny sikeréhez, népszerűségéhez, aki segít abban, hogy tovább éljen Simonyi Zsigmond öröksége, és még sokáig legyen Simonyi-verseny. Köszönjük az új szervezőknek a folytatást, és amíg tudunk, „öreg simonyisok”, mi is ott leszünk a versenyeken.
Budapest, 2022. május 21.
Köszönettel és tisztelettel:
Antalné Szabó Ágnes
alapító szervező